Egy MLG-ről elég nehézkes összefoglalót írni, hiszen ha az ember be is vállalja, hogy három napra felcseréli az időrendjét, akkor is lemarad a meccsek túlnyomó hányadáról. Szerencsére ez nem jelent mindjárt áthidalhatatlan akadályt, hiszen az MLG egy nagyra nőtt LAN, és ha egy LAN összefoglalójára gondolunk, akkor talán az egyik legutolsó szempont a meccsekben való elmerülés, hiszen ez egy teljesen más stílus. Na jó, egyáltalán nem a legutolsó, de értitek.

A Columbusi összefoglaló sokkal inkább egy Idra és MC elemzésről szólt, mint magáról a versenyről, de Anaheim után semmi ok egy újabb, hasonlóan nyűgös hangvételű szösszenet összedobására – meg amúgy is, nem sok dolog változott e téren, tehát minek leírni kétszer ugyanazt? Most tehát szemellenző nélkül kukkantok vissza az MLG-re. Nem kell félni, Idra azért most is felbukkan és most is lesznek, akiknek jut hideg is, meleg is!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én sosem várom igazán az MLG-ket. Mire igazán felspannol egy, mint például az MLG Columbus, azzal kell szembesüljek, hogy várhatok július végéig a következőre. Lehetetlen addig fenntartani a tüzet. Aztán kikerül a koreai meghívottak névsora, meg a csoportok; ez kicsit segít megtölteni az érdeklődésem poharát, de hiába: így is a chatről értesülök, hogy ma kezdődik a banzáj. Az első meccs, amit néztem, az a DRG vs TLO (ki gondolta volna, hogy ez csak a kezdet a „hárombetűsök” rajzásában?) volt, de a csoportkör meccsei előtt nézzük meg, hogy milyen csodás eseményeket rejtett az Egyenes Ági Selejtező, tehát az Open Bracket.

Somebody called for an exterminator?

Szeretném Destinyvel nyitni a sort. Destiny egy humoros ember. Szeretjük a streamjét. Bizonyára kiváló családapa. Szereti az infestorokat. Csupa-csupa olyan tulajdonság, ami csakis egy jó ember ismérve lehet. Viszont! Nem progamer kaliber. Minduntalan nekifut az MLG-nek, minduntalan elbukik, a Starcraft közösség nagy része pedig minduntalan nagy szónak gondolja ezt. Nos, nem az. Kétségtelen, hogy nem rossz játékos, de amikor az MLG-ről, vagy más, hasonlóan nívós tornáról beszélünk, akkor azért nem elég csupán Grandmasteresnek lenni és megverni a 1. random arcokat, akik funból jelentkeztek 2. szintén „csak” Grandmasteres játékosokat. Sok sikert kívánok Destinynek a jövőre nézve és remélem, hogy továbbra is részt vesz az ilyen versenyeken, hiszen csak jobbá válhat ezáltal, de azért ne gondoljunk róla többet, mint ami.

Itt kezdődött el a PvP őrület, ami az amúgy is nevetséges matchupot még nevetségesebbé tette. Nem leszek gonosz, még nem mesélem el az egész sztorit egyben, csakis az Open Bracketes részét. ToD 2-0-val kiejtette Aliciát (igen, AZT az Aliciát), Tyler pedig ugyanezzel az eredménnyel verte Choyát. Egyelőre csak ezt tartsuk észben. Mellékszálként ideköthető még Tyler „új PvP-je”. Miután megverte Choyát a forradalmian új (not) taktikájával, csakis azért fohászkodtam az égiekhez, hogy nehogy valami egetrengető baromságot mondjon a PvP-ről. Megtette. Nos, nem volt szívem szólni Tylernek – később a csoportkörben a többiek megtették helyettem is -, hogy semmiféle új korszakot nem nyitott ebben az elfuserált mirrorban, egyszerűen csak mindketten rosszul játszottak.

Addig üssük a Protosst, amíg meleg címszóval muszáj megemlékeznünk még az ukrán közönségkedvencről, White-Ráról. Hatalmas várakozás előzte meg az idejövetelét, hiszen végre valaki, aki azon kevés külföldi játékosok közé tartozik, akik sikerrel felvehetik a kesztyűt a koreaiak ellen. A bibi ott történt, hogy már a második (!!) körben kiesett epgimix ellen. Hogy ki az az epgimix? Fogalmam sincs, minden bizonnyal a világ legrandomabb arca, de mit is számít ez: White-Ra a Vesztes Ágon! A kiesés oka azonban nem a rossz játék, hanem az, hogy White-Ra elfelejtett megjelenni a meccsén. Nem tudom pontosan mi állt a dolog hátterében, őszintén szólva nem is érdekel. Miért nem? Columbus után Thorzain írt egy kis összefoglalót az Egyenes Ági tapasztalatairól, és hát mit ne mondjak… maradjunk annyiban, hogy nem lepődtem meg, hogy ez megtörténhetett.

Sajnos nem az ukrán ’toss volt az egyetlen, aki nem úgy kezdte az MLG-t, ahogy azt szerettük volna. Az egész IM csapatot egymaga(!) 4-0-ázó qxc nagyon szoros csatában bár, de 1-2-re alulmaradt Rain ellen. Nagyon sajnálom qxc-t, mert aki 3 embert próbáló meccs után, kifáradva rommá tudja verni MVP-t a GSTL-en, az többet érdemel. És igen, nem véletlenül nem a „le tudja győzni” kifejezést használtam, mert qxc azon a meccsen – és igazából az előtte lévőkön is – teljességgel leoktatta a pályáról a kétszeres GSL győztest. No, de nem Raint akarom ám bántani ezzel, mert – meglepő módon – elég jól játszott, és még csak all-int sem tolt.

Jinrot Choya verte meg 0-1-ről, és egyáltalán nem tudom sajnálni a svéd Terránt, mert aki ezen a szinten nem tudja megverni Choyát, az ne várjon semmi jót. Nem egy rossz játékos Choya, de még csak nem is Code A kategória. És nem, nem azért mondom ezt, mert nincs a Code A-ben, hiszen már hónapok óta tudjuk, hogy semmit sem jelent az, hogy valaki még csak Code B-s (Bomber, Puzzle, DRG, MMA, Sage, Losira, Alicia, stb.). Ettől független Jinro az első meccsen nagyon jól játszott, tényleg. Nem a kétszeres GSL elődöntős svédet idézte, de azért kezdett hasonlítani az összkép. A colossusokra utolsó pillanatban lehulló atombomba pedig mindnyájunk szívét kiugrasztotta a helyéről. Tényleg, mesés volt, és nem utolsó sorban hatalmas show-elem.

Szerencsére nem esett ki mindenki az Egyenes Ágról, hiszen 4 tehetséges (szerencsés?) játékos sikerrel bejutott a csoportkörbe. Név szerint: Tyler, Cruncher, Rain, Ganzi. Két koreai és két külföldi, micsoda egyensúly!

The centuries have taught me patience.

Kitaláljátok, hogy kik látogattak ki Anaheimre? Igen, emberek, de azon belül? Dustin Browder és David Kim! Előbbit Catz kapta kameravégre egy rögtönzött interjú keretében.

Röviden összefoglalva a beszélgetés tartalmát:

• Dustin papa azon ügyködik, hogy minél hamarabb elhozhassa nekünk a HoTS bétáját! Hogy ez mekkora intervallumot takar, az már egy más kérdés. Reméljük a legjobbakat.
• Dustin főként a GSL-t nézi, az egyik kedvenc játékosa pedig NesTea, mert sírás helyett inkább az agyát használja, és ahelyett, hogy felköti magát, mondván, hogy gyenge a faja, inkább kísérletezgetik és felfedezi azt. Na jó, ez utóbbi csak az én összegzésem, hiszen Dustin mindössze annyit mondott, hogy nagyon örült, amikor végre látta, hogy valaki olyan taktikát használ, amiről még a béta során beszéltek a Blizzard tervezőasztala körül, hogy mekkora jó lesz, de egészen idáig senki sem fedezte fel. Mégsem mondhatja, hogy „in your face, fucking criers!” – erre vagyok én!
• Kedvenc játékosai még: Fruitdealer,MKP, Idra.
• Catzből előtört a Zerg, és elkezdte bombázni Browdert, hogy mi lenne, ha a Spine gyorsabban ásná be magát, vagy hamarabb felépülne. Dustinék már górcső alá vették az ügyet és még fognak is róla beszélni, a gyorsított megépülésben viszont azt a hátrányt látja, hogy nagyon megbolygathatja a ZvZ early game-et, hiszen a casual játékosok nagy része valószínűsíthetően nem bírna vele. Catz lényegében azt mondja, hogy kit érdekel, szarják le a nubokat, megéri az áldozatot, haha.
• Catz az új pályákról faggatja Dustint, aki ismét elmondja, hogy a ladder pályák *elnyújtott dobpergés* a ladderre vannak kitalálva, ahol a játékosok egy része szeret rusholni, másik részük pedig inkább a macro game-ekben érzi otthon magát. Viszont épp erre lett kitalálva a vétórendszer, hogy megjelölhessük a nekünk nem tetsző pályákat.
• Catz szerint nagy valószínűséggel nem fogják versenyeken használni az új pályákat. Dustin azt mondja semmi gond, nem is ilyen célból készültek. A versenypályák sokszor hatalmasak, tele expekkel, amiket a casual játékos nem fog mind felderíteni, és arról fog szólni az egész, hogy ki tud több bázist elrejteni – ami pedig nem „fun”. A jelenlegi álláspontjuk, hogy felesleges összekeverni a ladder pályákat a versenypályákkal, de természetesen nem zárkóznak el ennek a megváltoztatásától a jövőben, ha esetleg valami jó érvvel meg tudják őket győzni az ellenkezőjéről.
• Catz azt javasolja, hogy a GM kapjon külön ladder poolt. Dustinék már erre is gondoltak, de rengeteg negatív visszajelzést kaptak, mondván, hogy nem akarnak egyszer csak egy teljesen új ladder poolt megszokni. Viszont ez mindenképp egy opció és ő maga is elismeri, hogy rengeteg GM játékos sokkal több, mint egy „szimpla” GM játékos (erről beszéltem Destinynél), tehát ha a helyzet úgy kívánja, akkor akár még be is vezethetik ezt a rendszert.
• Dustin elmondja, hogy nagyon nehéz mindenkinek a kedvére tenni, hiszen millióan játsszák a játékot, és ahány ház, annyi szokás – és követelés.
• Felmerül a tudáskülönbség a koreaiak és a külföldiek között. Dustin a gyakorlás mennyiségével és a koreai Starcraft centralizációjával magyarázza a különbséget. Személy szerint egyetértek vele.

Azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy Dustin – mint mindig, amikor a Starcraftról van szó – elképesztő lelkesedéssel válaszolt a kérdésekre, és aki azt mondja, hogy a Blizzard leszarja ezt a játékot, az szimplán hülye. Persze, mind pikkelünk rájuk valamiért, és vannak dolgaik, amik már-már érthetetlenek (LAN), de azt gondolni, hogy nem törődnek a játékkal… butaság. Ettől még megérdemlik az ostorozást a LANért, szó se róla.

Fear is my greatest weapon.

… szóval ott tartottam, hogy az első meccs, amit néztem, az a DRG vs TLO volt. Utoljára a National Geographicon láttam ilyen egyenlőtlen küzdelmet, amikor az oroszlán szétpwnolta a kis gazellát. TLO olyan volt a koreai mellett, mint egy kis megszeppent srác, aki próbálja végrehajtani a netről leszedett „tuti stratégiát” és közben észre sem veszi, hogy fényévekkel le van maradva az ellenfelétől. Nem teszem az ártatlant, tudtam előre, hogy DRG gyalázni fog, de azért valamiféle ellenállásra számítottam. Haypro ellen TLO már-már Diamond ligásnak tűnt, de a svéd Zerg még a nem túl combos játékával is le tudta verni. Mármint tényleg, Haypro olyan helyeken kezdeményezett csatákat, ahonnét csakis vesztesen kerülhetett ki, és mégis. Bár Tyler zárta 0-5-tel a csoportot, én mégis TLO-nak üzenem, hogy ha nem megy, akkor itt a ragyogó alkalom kiszállni. TLO nem rosszul játszott, hanem… nem is tudom, csak különféle vulgáris szavak jutnak ezsembe, ha jellemezni szeretném azt, amit művelt. Tylert azért nem hordom le, mert átküzdötte magát az Open Bracketen, tehát az ő helyzete teljesen más. DRG mögött a szintén Koreában edző és élő Huk végzett.

Show no weakness!

Idra azt mondta az előző MLG-n, hogy nagyon bánja Bomber vízumos incidensét, mert őt tutira elverte volna. Most végre összefutott egy koreai Terránnal, akit újfent alábecsült. Boxer az első meccsén esélyt sem adott Idrának, a hellionok mindent felpörköltek. A második meccsen Idra nagyon szépen lereagálta az első meccset megismételni vágyó Boxer taktikáját, sőt! Még Boxer került hátrányba, ugyanis Idra zerglingjei egy jót lakmároztak az scv-kből. A Zerg hatalmas előnyben volt, azonban képtelen volt kihasználni azt, hisz maga sem tudta, hogy mit is akar. Boxer elég meggyőzően prezentálta, hogy jobb, ha ellene senki sem tököl, mert míg mások a fejüket vakargatják, hogy akkor most mi is legyen, addig ő pontosan tudja, hogy mi a dolga. Boxer 2 – 0 Idra.

A másik meccs, ahol Idra volt a középpontban, az a Cruncher elleni összecsapása volt. Mind ismerjük a TSL-es múltjukat, tehát észveszejtő csatára lehetett számítani. Aztán jöttek a meccs előtti interjúk. Zseniális, én mondom zseniális!! A viselkedészavaros hülyegyerek beoltja a „csakmonitorelőttnagyaszája” hülyegyereket. Az igazi kripliharc. Sajnos a játékuk is ugyanilyen nullára sikeredett. Cruncher szerintem azt sem tudta, hogy mit csináljon, annyira félt, Idra meg alapból teljesen máshol járt ezen az MLG-n. Elképesztően rosszul játszottak, de végül Idra nyert 2-0-ra.

Incontrol 0-5-ös győzelem/vereség mutatóval zárt, szóval innét küldöm a gratulációimat, az 1-10-es statodhoz külön pacsi jár. Nevetséges ez az ember, de erről mindjárt részletesebben. Boxer mögött a progamer karrierjét főként Koreában töltő Idra végzett.

You Pig!

Sundance, az MLG főgóréja, tett egy olyan ajánlatot, hogy ha eladnak száz tagsági kártyát, akkor megemeli a nyereményalapokat, és ez a következő szezonra is kihatna. Erre Incontrol vette a bátorságot, hogy gúnyosan megjegyezze: „Uhhh, ha adtok egymillió dollárt, akkor megemelem a nyereményalapot????? Wow! Hát ez rohadt jó! „

Most nem szeretnék belemenni a részletekbe, hogy ez egy jó ajánlat-e, vagy sem, én személy szerint Sundance pártját fogom, mert ez nem a vöröskereszt, ahol csak a pénzt „szórják” (jó értelemben, persze), de ha érdekel titeket Sundance (és a többiek) válasza, akkor itt olvashatjátok.

Amiről én beszélni szeretnék az az, hogy nem másnak sír a szája, mint INCONTROLNAK. Nevetséges. Kimegy az MLG-kre bucira veretni magát, míg olyan emberek nem tudnak bejutni a csoportkörbe, mint qxc. Incontrolnak köze nincs a nyereményalaphoz, a fizetős helyek környékén sincs, mégis hepciáskodik? Köztudott, hogy irritál, amikor random Masteres (vagy rosszabb) playerek próbálnak balance-szakértőket játszani, de rajtuk legalább nem terpeszkedik semmiféle felelősség, azt mondhatnak amit akarnak, csak saját magukból csinálnak hülyét. Incontrol azonban egy elismert tagja a profi Starcraft közösségnek, nem teheti meg, hogy ilyen szintre süllyedjen. Majd ha konstans ott lesz a top 8-ban, de inkább a top 4-ben, akkor emelje fel a hangját, ha valami problémája van, de addig csak tartsa a lakatot a száján. Röpke 1 hónap alatt megutáltam az „Incontrol család”-ot.

Light it up!

A Rain vs Slush erősen elgondolkoztatott: honnét ez a nagy mellény? Az első meccsen Slush kivégezteti az összes mutáját, rendben. A második meccsen nem túl magabiztosan bár, de sikerül nyernie. Rengeteg hibával játszott, de még így is megcsinálta. Aztán jött a harmadik meccs… Hát ha nem kapartam ki a szemem, akkor nem tudom mit csináltam. Slush szinte mindent helyesen csinál, hogy visszaverje Rain korai agresszióját, már csak egy negyed hp-val rendelkező bunker áll ott. Mit csinál a kis kanadai? Rááldoz 5 másodpercet, hogy végleg leszámoljon a veszéllyel? Dehoooogy, hát minek az neki! Uzsgyi vissza bányászni, végtére is csak valami koreai srác ellen játszik! Remélem akkor is kitaláltátok már a történet végét, ha esetleg nem láttátok a meccset: az otthagyott bunker végül felépül, Slush pedig kénytelen GG-zni. Remek. Külföld hwaiting.

MMA-ék egyébként parázzsá amortizáltak majdnem minden létező munkását az ellenfeleiknek, amire senki sem volt túlzottan felkészülve. A hellionos munkáségetés a torna védjegyévé vált, legyen szó TvT, TvZ vagy épp TvP-ről. Ret még úgy ahogy helytállt a csoportban, de ennyi. Socke-t és Drewbie-t nem bántom, mert bár helyettük is lehetnének jobb játékosok a csoportban, azért ők nem olyan rosszak, mint amennyire a mostani statisztikák alapján gondolnánk. Az első két helyen Rain és MMA végzett. Igen, koreaiak.

Retribution will be swift and absolute.

Tartozom egy beismeréssel: egy meccset sem láttam a D csoportból. Meg tudom azonban magyarázni!!! Machine, Moonan, Ganzi, Select a legkevésbé sem érdekel, és előbb szögbelövőzném fel magam egy falra, minthogy Kiwikakit nézzem. MVP pedig – tudtommal – egyszer sem játszott a nagyszínpadon. A harmadik napig egyáltalán nem is láttam MVP-t. Az első két helyentermészetesen itt is koreai végzett.

Machine 1-10-es mutatója több mint szexi egy olyan csoportban, ahol előre tudta, hogy minimum 3 Terra ellen fog menni, és mit ad ég, a negyedik játékos is Terra lett. Ennek ellenére az egyetlen győztes meccsét egy Protoss ellen tudta elérni. Gratulálok, tényleg.

I’m your biggest fan!

Kerítsünk pár szót a közvetítés minőségéről is, gondolok ezalatt a kommentátorokra, hiszen a stream minőségéről túl sokat nem tudnék írni, meglepő mód alig-alig volt vele gond. Day[9] és DjWheat, mint általában mindig, most is tökéletes volt, és szerencsére nem ment el Sean hangja. Bámulatos, hogy ez a két ember mennyire jól kiegészíti egymást – és egy picit az is, hogy erről minden második írásomban megemlékezem, hehe. Amikor az ember a dailyket nézi, akkor egy idő után észreveheti, hogy már felrobban a feje az aprólékos elemzésektől. Jó, meg hasznos, meg minden, de több órán át hallgatni azért megterhelő. Amikor csak Wheat közvetít egyedül (IPL S1), akkor pedig az az ember érzése, hogy van mellette egy üres szék, amire folyton oda-odatekint, hogy hátha ott ül végre valaki, aki átvenné tőle a stafétabotot, mert egyszerűen túl üres egy idő után és ezt ő is nagyon jól tudja. Együtt viszont tökéletesek, tényleg.

Ami viszont Huskyt és MrBittert illeti… Egyrészt már egyre unalmasabb a Husky utálat, szóval had lássak el mindnekit a legújabb hírekkel:

• Huskyt fikázni már nem akkora divat, keressetek valami mást. (Igen hipsterek, ez azt jelenti, hogy ti már lassan rákezdhettek!)
• Husky már rég nem az a Husky, akit anno előszeretettel flame-elt mindenki.

Lehet pár embernek ez megdöbbentő, de „sajnos” így van. Nem mondom, hogy máris olyan szinten van, mint Wheat vagy Tasteless, mert baromság volna ilyet mondani, de aki nem veszi észre, hogy mennyit fejlődött, az nem is akarja. Aki pedig szándékosan lehunyja a szemét, akkor az a szájával is tegyen így. Bitter viszont kissé ellenszenves volt a számomra. Akárhányszor megszólalt, arra vártam, hogy mondjon valami okosat. Nem igazán sikerült. A taktikai elemzései gyakran pontatlanok voltak, sokszor teljesen „félrediagnosztizálta” a dolgokat és volt, amikor teljesen egyértelmű dolgokat dobott oda nekünk. Az ellenszenvesség azonban nem ebből áradt. Az első alkalom, amikor tátva maradt a szám, az a qxc vs Rain meccs volt. Bitter kis túlzással elsírta magát qxc vereségén… jó, rengetegszer részlehajlóak a kommentátorok, és ezt gyakran észre is vesszük, de ez valami döbbenet volt. A másik eset pedig amikor Bitter mondta Huskynak, hogy mi lenne ha szólnának kicsit a kijelző/monitor előtt ülőknek is. Husky azt mondta, hogy miért is ne, és kezdte is volna mondani, de nem-nem! Bitter azonnal belevágott, elmondta, hogy mi Husky youtube csatornájának elérhetősége, majd belekezdett a saját mondókájába. Köszönet anyucinak, a drága nézőknek, és a barátnőmnek, TE VAGY A LEGJOBB BÉBI!… Azt a kurva – gondoltam magamban. Nem vágunk más szavába, nem invitálunk meg valakit semmire, ha helyette is mi akarjuk csinálni a dolgokat, nem nyáladzunk ilyen szinten a barátnőnkkel (persze, szóljon ki neki, de ne Izomtibi-szinten), főleg akkor ne, ha Huskynak láthatóan kellemetlenül esik, mivel valsz. neki nincs. Ennyi erővel kimehetne a csövesek elé táncolni, miközben azt ordibálja, hogy „VAN HÁZAM! MEG PÉNZEM IS!! TÖK JÓ, NEM??!!!”. Na mindegy. túl sokat nem néztem őket, szóval lehet csak pont a gyengébb pillanatokat kaptam el.

Ja, és itt van még nekünk JP! Nem tudok róla mit mondani. Akárhányszor azt mondja, hogy „a szó Day9-é és DjWheat-é a közvetítőpanelen”, őszinte gyűlöletet látok a szemeiben. Ugye tudjuk, hogy Dallasban még ő is közvetített, aztán valamiért a mikrofonhoz „száműzte” az MLG. Aztán lehet ám, hogy tévedek.

Who are you, and why should I care?

Az MLG szünetek és reklámok közben aktívan böngésztem a TL-en a kibeszélőket és a sok vicces videó/kép mellett linkeltek egy vidit, amin egy tetszetős szőke csajt interjúvoltak meg az MLG-n és úgy tűnt, hogy a Starcraft közösség már nagyon is jól ismeri őt. Gondoltam lementem a videót, mert hát mégis csak egy szexi szőke van rajta. Mint kiderült, a szóban forgó nőszemély nem más, mint Lindsey Sporrer, aki a NASL-on mutatkozott be és állítólag olyan kérdéseket tett fel, hogy milyen valakinek a ZvG-je. A NASL-t (a döntő félszemmel való nézését leszámítva) én nem követtem, mert egyrészt a franc vár órákat meccsenként, másrészt a NASL S1-et már csak elvből sem nézem (csak eredmények szintjén) és harmadrészt Incontrol csaja valami borzalmas fail volt, de gondoltam akkor ez a csaj a Starcraft bohóca és 6 és fél percnyi facepalm vár rám. Itt az említett videó:

Elsőre az tűnt fel, hogy a helyes kis pofiján kívül semmi másért nem nézem ezt a videót, mert őszintén szólva nem érdekel, hogy éppen hol fotózták, meg meddig. Aztán szóba jött a Starcraft és megdöbbentem. Ez egy értelmes csaj, aki egyáltalán nem leszólandó. Az pedig, hogy képes volt beismerni, hogy idióta volt és ráadásul tök frankón lekezelte a kritikákat (nem nyávogott, stb.), az nem csak a szőkenős kliséből emelte ki, hanem a hülyék népes táborából is. Soha nem érdekelt, amikor full analfabéta arcok ígérgették, hogy majd ők ám elmerülnek a Starcraftban, meg ők tényleg azért csinálják, mert szeretik, de ez a hat és fél perc több mint meggyőzött. Szóval bíztassátok meg minden.

Oh, és hogy miért utáltam meg Annát (Incontrol feleségét)? Nézegettem Lindsay NASL-os videóit és volt egy, ahol Annával… nos… beszélgettek. Hát ilyen primitív nőt, mint az az Anna, ritkán látni. Súlyos önértékelési gondokkal küszködik az a família.

Ah, the open skies, wind at my back, warm sun on my… wait, where the hell am I?

Volt ám egy Vesztes Águnk is, noha kevés figyelmet kapott, hiszen a csoportkörről szólt minden a második nap.

Remélem még emlékeztek a PvP őrület elejére, mert bimbódzott csak be igazán a „színvonal”! Ugyebár a „nyú vév PvP”-jével Tylert 4-0-ra verték a csoportkörben a Protossok, de most nem is ez az érdekes. ToD ismét összefutott Aliciával, és 4-2-re meg tudta verni, de ne felejtsük el, hogy az extended series baromság miatt 2-0-ról indult. Ezután ToD még megvert 3 Protosst. Aztán a negyedik kiejtette. Hogy hívták ezt a negyediket? CHOYA. Érzitek az iróniát? Ne tegyétek, mert most jön a kedvenc részem: ezután INCONTROL ejtette ki Choyát!!! Mi a slusszpoén? a következő fordulóban TLO kiejtette Incontrolt.

PvP

Találjátok ki melyik, a csoportkörből a Vesztes ágra jutó játékossal meccselt Jinro! Na? Nem rémlik? Nem gáz, mert a helyes megfejtés az, hogy senkivel, lévén Attero (ne is kérdezzétek…) idejekorán kiejtette. Én nem akarom elvitatni Attero tudását, mert simán lehet, hogy egy hatalmas tehetségről van szó, de könyörgöm… Jinro hónapok óta a legjobbakkal edz Koreában. Nem létezik, hogy „egy Grandmasteres” megállítsa. Nem létezhet… és mégis mozog a Föld…

A legnagyobb érdeklődés természetesen White-Rát követte, aki papírforma alapján verte sorra az ellenfeleit, mígnem újból összefutott epgimix-szel. A srác, aki kiejtette EGStrefcrot és csak 2-1-gyel maradt alul ThisIsJimmy ellenében. A srác aki saját bevallása szerint nem elégszik meg azzal, hogy jó, mert a legjobb akar lenni. Na, ez a srác volt az, aki Incontrollal szemben nem csak pofázik a semmibe az igazságosságról, mint valami álszent barom, hanem saját maga tesz is érte. Sőt, ő igazából nem is hangoztatta soha, hogy az igazság bajnoka, csupán szépen csendben feladta az első két meccset az ukrán ellen, ezzel eltörölve a 2-0-s előnyét, amit azzal szerzett, hogy White-Ra nem jelent meg az Egyenes Ági meccsükön. Végül White-Ra győzedelmeskedett 4-2-re, kezet rázott epgimix-szel és azt mondta neki, hogy majd gyakorolhatnának.

Hogy mit csinált ezután epgimix? Hazament a hoteljébe pihenni. Nem rohanta körbe Anaheimet, hogy mindenkinek elmondja, hogy ő mekkora jó fej volt. Szerencsére Day[9] megtette helyette is, így az igazságosság elnyerte a jutalmát. Legalább itt.

White-Ra aztán egészen addig menetelt, míg már a csoportkörből kihulló emberkékkel találkozott. Pechjére azonban Select, akinek az Anaheimi pályafutása annyiból állt, hogy remek boxzsákot csinált magából, egy oltári szerencsés pillanatában szét tudta lőni a Twilight Councilt 1 (játék)másodperccel a charge kifejlesztése előtt. Ez az eset jelentette White-Ra menetelésének a végét, és csak találgathatunk, hogy mi lett volna, ha nem késik el arról a bizonyos meccsről… Ja, Select egyébként rögtön kizúgott a következő fordulóban, szóval Fortuna Asszony most elég bandzsa volt, hogy mellé állt.

Mire a Vesztes Ág szinkronba hozta magát az elődöntősökkel, már csak Huk és Naniwa volt talpon a külföldiek közül. Idrát Nani ejtette ki, de ez cseppet sem meglepő, hisz mint mondtam, – magához képest – rettenetes formában volt. A svédtől viszont instant búcsúzhattunk is, mert MMA jutott neki, Huk pedig nem bírt Ganzival, aki megjegyezte, hogy ő csak Code B-s, míg a kanadai S-ses. Két koreai várt tehát négy társukra, hogy lejátsszák az elődöntőt.

It’s show time!

A DRG vs MVP meccs előtt először volt alkalmam végigpásztázni MVP-t az MLG-n. Csúnyán megviccelhette a stylistja, mert ez itt nem a Kamionosok és Kurvák, hanem egy Starcraft torna. Megmosolyogtató volt a kamionos szerelése, a sapesz pedig mindent vitt. Volt olyan szög, ahol ha rosszabbul látnék, azt is mondhattam volna, hogy ez itt Dexter Morgan személyesen! A második évadból, természetesen.

MVP egy top Terrán, ez kétségtelen, de úgy gondoltam, hogy még nem lábalt ki teljesen a hullámvölgyéből (előző szezont a Code A-ben töltötte, stb.), de tévedtem. DRG hiába az új generáció Nestea/MVP/MC/MKP-ja, a tapasztalatlanság még nagy hátrányt jelent a számára. Igaz, ez ellen az MVP ellen talán az sem segített volna, mert a becenevéhez (Game Genie) méltóan játszott: roppant okosan. Nem színezte, nem bonyolította, egyszerűen csak tökéletesen végrehajtotta amit akart. DRG ezzel szemben próbált idegesítő zabszem lenni, de hiába, mert ellenfele elhessegette, mint valami legyet.

A másik ágon Boxer és Rain birkóztak meg egymással. Rain egy olyan játékos, aki képes top szinten játszani, de olykor olyan hihetetlenül bután játszik, hogy a rajongók egészen egyszerűen megundorodnak a játékától. Gondoljunk csak az all-in menetelésére a 3. GSL Open döntőjéig, vagy a májusi GSL-ben Inka ellen elkövetett förmedvényére. Most azonban a jobbik énjét vette elő és lám hova jutott vele!

Akik látták az első meccset az összecsapásukból, azok büszkék lehetnek magukra, hiszen ezt még évek múltán is fel lehet emlegetni. Aki pedig nem látta, az sajnos számítson rengeteg „Fiacskám…” kezdetű mondatra, mert ezt regélni kell. Persze, nem azért legendás ez a meccs, mert majdnem 80 percig a körmünket rágtuk, hiszen ebből 45-50-et akár át is aludhattunk volna. Amikor azonban beindult a buli, akkor ki kellett tenni az epilepszia veszély jelzést. Ne aggódjunk, az a semmittevéssel töltött 50 perc is bőven megérte, hiszen először láthattunk ilyet egy ilyen neves tornán, és emellett csak egyre inkább növelte a drámai feszültséget. Lehet van, aki lusta lesz és csak megnézi azt az egyperces videót, ahol lejátszódik a légi csata és azt mondja, hogy „na jó, én is láttam, nagy ügy!”. Nem-nem, nem láttál te semmit! Ezt vagy végignézi az ember az elejétől úgy, hogy semmit sem tud, vagy megkér szépen valakit, hogy mesélje el, mi is történt.

Ez tipikusan egy olyan legendás meccs volt, amiből igaz, hogy nem kérnénk repetát, de ettől még a legízletesebb falatok közé sorolhatjuk. Gondoljunk csak Boxer bunker rushjaira Yellow ellen. Rettenetesen unalmasan és monotonnak hangzik, mégis… legendás. Nyilván nem ez lesz a StarCraft 2 fénypontja, de egyfajta mérföldkőnek bőven besorolható.

… aztán Boxer megemberelte magát és fordított 2-1-re. Pontosabban Boxer és Hellionok, hiszen oroszlánrészt vállaltak a kis járművek.

We’re screwed!

Mi van a koreaiakkal? Jó-e ez nekünk? Ezek és ezekhez hasonló kérdések merülhetnek fel bennünk, amikor azt látjuk, hogy míg Columbusban az első 3-, most az első 6 helyezett koreai. Mi, külföldiek szeretnénk büszkék lenni, szeretnénk azt látni, hogy tartjuk a lépést. Szeretnénk valakinek drukkolni, főleg amikor ilyen nyomasztó a koreaiak fölénye. Tökmindegy, hogy ki, csak legalább egyszer verje meg valamelyikkőjüket – ez jár a fejünkben. Tudom, hiszen amikor megláttam, hogy Kiwikaki csak 2-1-re kapott ki MVP-től és az volt az első gondolatom, hogy „a fenébe, akár Kiwi is nyerhetett volna!”. Én, aki szívesebben látná Kiwit valahol csövezni, mint Starcraftozni. Én… Ez bizonyára valamiféle „globális hazafiasság”. Nem ájulok el, mintha egy magyar lenne ott, de azért legbelül szeretnék picit büszke lenni, még akkor is, ha tudom, hogy semmi közöm azokhoz a játékosokhoz. Jó volna bizony, de úgy tűnik, hogy jobb ha belenyugszunk. Vagy ne nyugodjunk bele és zavarjuk haza őket? Ez volna a megoldás?

Személy szerint magasról tennék az MLG-re, ha mostantól nem engednének ki koreaiakat a tornára. Én profi Starcraft játékosokat akarok látni, ahogy megmérettetik magukat, és ha ehhez koreai delegációk kellenek, ám legyen. Én nem akarok olyan arcokat nyerni és ajnározni látni az MLG-n, akiket úgy leverne egy középszintű koreai pro, mint vak a poharat. Nézzétek meg a Dallasi eredményeket: Incontrol negyedik úgy, hogy akkor még nem is állt rá annyira a gyakorlásra? Röhej, és aki inkább vakon akar élni, csak hogy ne lássa az igazságot, az akkor inkább szakítson az e-sporttal.

Egy TL-es arc olyat írt az egyik cikkében, hogy azért nem tudja élvezni az SC2-es meccseket, mert tudja, hogy nem a legjobbakat nézi – utalván ezzel arra, hogy a legjobb BW-s játékosok még nem váltottak, sőt, még a közepes képességűek sem. Nos, ezzel én azért vitatkoznék, mert szerintem felesleges összemosni a kettőt. Aki BW játékos az még BW játékos (nem pedig potenciális SC2-es), ennyi. Illetve nem ennyi, mert ez egy nagyon kényes téma, de most nem erről van szó – erről majd (talán) ír valaki, aki aktívan megtapasztalta a BW-s scene-t is. A kijelentését azonban a magamévá tenném. Ha tudom egy versenyről, hogy csak azért nem lehetnek ott a legjobb (jelen esetben a koreaiak), mert hogy dominálják a külföldieket, akkor a hisztérikus nevetésemet egy beintés, majd teljes ignorálás követné. Aki közepes játékosokat akar nézni, annak millió apró kis verseny áll a rendlkezése, amit szintúgy streamelnek. Aki Incontrolt akarja nyerni látni, az nézzen bele a streamjébe, ott biztosan összejön neki párszor. De nekem senki ne akarjon lenyomni ilyen parasztvakítást a torkomon.

Ennyit rólunk, igényes nézőkről. De mi van a show-val? Kifizetődő ez? Az ottani közönségnek is tetszik a dolog? A válasz egyszerű: mi az hogy!! A koreaiak egyszerűen imádnivalóak, lázba hozzák a közönséget, mintha csak a kedvenc bandájuk lépne fel. Persze, csápol az ember keményen, amikor a Kárpátia belekezd valamelyik slágerébe (egyet sem bírtam még végighallgatni, de most nem ez a lényeg!), de ha egyszer idejön a motherfucking Hammerfall, akkor az azért mégis más.

MC hozta a showt a Columbusba. Nélküle Idra is unalmas lett volna. Oh, mégsem, hiszen Idrának MMA-vel is volt egy nagyon emlékezetes összecsapása! Találós kérdés következik: milyen nemzetiségű MMA? Koreai, így van. Anaheimben most nem egy rock koncert játszódott le, sokkal inkább valamiféle tündérmese. Itt volt a császár, a tanítványa (aki nem mellesleg a regnáló bajnok), a gonosz és rettegett Zerg és egy hellionos kamionos is. Nem idézett Justin Bieber koncerthangulatot a közönség, de láthatóan jól érezték magukat és láthatóan imádták a koreaiakat. MMA majdnem elsírta magát, Boxer arcára pedig kiült az öröm. Igen, Boxer arcára, aki már mindent megjárt, akinek már azt hittük nem lehet újat mutatni. És láss csodát, a jóságos császár meghajolt a szerető szívek előtt. De ugyanúgy skandálta a közönség a kamionos MVP és a kis herceg MMA nevét is.

A külföldiek becsületét leszámítva mindenkinek jót tesz a jelenlétük. Csak egy kérése van a Starcraftos közösségnek: NE CSAK TERRÁNT KÜLDJETEK! Raleigh-re az első két meghívott Bomber és MVP, szóval imádkozzunk Lee mesterhez, hogy egy Zerget és egy Protosst csomagoljon még melléjük az útra. NesTea és Puzzle? Esetleg Sage és Min? Mindegy, csak ne Terrát, mert mára már mindenki megértette, hogy a koreai Terrákkal nem lehet szarozni.  /Titokban azért reménykedem, hogy ha esetleg mégis küldenek egy 3. Terrát, akkor az Polt lesz! De Lee mester nem olyan, hogy ignorálja a rajongókat, szóval szerintem nem kell félnünk/

Darkness overpowering…

Az elődöntőben MVP nem hagyott sem kegyelmet, sem momentumot, és Boxernek, 2-0-val kiejtette, ezzel eljutva a döntőig.

Alig ocsúdtunk fel a történtekből, máris bekövetkezett, amire a leginkább vágytunk: MMA vs DRG. A két már-már ősellenség olyan összecsapást produkált, ami passzolt az eddigi találkáikhoz. A harmadik, mindent eldöntő meccs a végletekig kiélezett volt, de MMA – sok-sok fordulat után – győztesen került ki az összecsapásból.

A sors azonban nem volt hozzá kegyes, hisz miután legyőzte a nemezisét, a csapattársával találta magát szemben, majd őt is legyőzve nem mással, mint a legnagyobb bálványával és egyben mesterével kellett megmérkőznie. Mindhárom meccs 2-1 lett, de senki sem irigykedhet arra a lelki hullámvasútra, amit MMA megjárt a folyamat során.

DRG-vel szemben felszívta magát, de egy riválissal való összecsapás mindig embert próbáló feladat. Sokkal több van ilyenkor terítéken, mint a továbbjutás: becsület. Ganzi személyében egy csapattársat kellett kiejtenie, ami sosem egyszerű, bár ez még feldolgozható. Boxert legyőzni azonban már-már olyan érzés, mint levágni a fél karunkat – legalábbis ha MMA-nak hívnak minket. Legyőzni azt, aki nélkül a közelébe sem lennénk a trófeáknak, csak azért, hogy egy trófea közelébe juthassunk? Nem egy olyan dolog, amin az ember egyhamar túl tudja tenni magát. Márpedig MMA-nak kevesebb, mint 1 órája volt rá.

Boxer 2-1-es legyőzése azonban játék szempontjából sem volt egy könnyű falat. MMA több hibát is vétett, és legfőképp a szerencséjének köszönhette a sikerét, hiszen kétszer is leeresztett pajzson tudta érni mesterét olyan szituációkban, amikor egyébként nem állt túl jól. Páran egyből bundára gyanakodtak, de nem tudom ők milyen világban élnek. Tudom, ez az előző mondatom pont őket igazolhatná, de gondoljunk csak bele! Itt van Boxer, akinek minden vágya, hogy büszke lehessen a tanítványára. Nem az az első lépés, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mesterét? Hogy a mester egy végső próba elé állítja az ifjoncot? Mi értelme lenne átverni MMA-t? Úgyis látná, hogy nem ad bele mindent Boxer, és ez csak végleg kizökkentenélelkileg. Viszont ha tudja, hogy azért győzte le Boxert, mert egyszerűen jobban játszott, akkor az elképesztő töltetet adhat neki. Az istenért, Krilinnek is meg kellett halnia, hogy Goku átváltozhasson! Ha mást nem, akkor legalább ezt tartsátok tiszteletben!

Big job, huh?

Itt van tehát MMA, akivel oly sok minden történt az elmúlt pár óra leforgása alatt, hogy leírni is képtelenség. Igaz, épp most tettem ezt meg, de én természetesen kivétel vagyok. Oh, és azt se felejtsük el, hogy ha ő nyer, akkor az első lesz az MLG történetében, aki duplázni tud. No de mi MVP háttér sztorija?

Neki nincs itt riválisa, sem mentora, sem csapattársa. Jó kamionos módjára kiküldték Koreából, hogy – ja igen, gyerekek, nem Kórea, hanem Korea – megcsinálja a melót. Felöltötte hát a kamion-dresszt, felkapott egy simléderest és a fogpiszkálót csakis azért felejtette otthon, mert már kezdett kifutni az időből. Miközben az országutat szántotta az IFÁval, előkapta a kis cetlit, amit a munkáltatói adtak.

• Fő küldetés: Légy az első a csoportodban. Bónusz: Ne veszíts el egy összecsapást sem. (2 Protoss kutatáspontért)
• Fő küldetés: Juss el a döntőig. Bónusz: ölelkezz Boxerrel. (a Meeting Tassadar on Earth achievmentért)
• Fő küldetés: Nyerd meg a kupát. Bónusz: Vidd dűlőre a meccset, amíg még csak BO3-as a döntő. (a Greatness achieved achievementért)

Ez természetesen csak az, amit ő elképzelt az út során, hiszen 40 órányi kamionozás alatt az ember elég sok dologról kezd fantáziálni. A cetlin valójában ez állt:

• A 2 tonna sót és a 3 tonna cukrot Anaheimben lerakodni.
• Az amerikaiak által küldött olajrakományt átvenni
• Ha már ott jársz, akkor a kupát is elhozhatnád.

Azt már sosem tudjuk meg, hogy miképp kelt át kamionnal a tengeren, de talán jobb is így. A döntő előtt megigazította a sapeszt, aztán befáradt a fülkéjébe. A kabala karácsonyfa alakú autóillatosítót ráfektette a monitorra, megcsókolta a bicepszén lévő ♠P.I.M.P. My Truck♠ tetkót és kezdődhetett is a menet. Az első két meccs alapján nem lehetett tudni, hogy mire is számíthatunk a 3.-ban, de aztán ismét jöttek a hellionok, akik szinte az összes munkásembert felégették. MVP nem szívesen tesz ilyet a kollégáival, de tudja jól, hogy ez csak játék. Ettől független minden egyes megölt scv után ír egy bocsánatkérő levelet különböző nem létező e-mail címekre, de erről nem igazán illik faggatni.

Ez – vagy valami hasonló, ki emlékszik már – volt tehát az MLG Anaheim. A Hellionos Kamionos mozifilm második része Augusztus 26-tól lesz látható a mozikban. A címet még hét lakat alatt őrzik, bár egyes források tudni vélik, hogy a Pár kamionnal többért felirat fog díszelegni a nyitókockákon. Majd meglátjuk.

Forrás: A képek a TeamLiquid MLG kibeszélőiből származnak.