Yo! Grrrr… legalább akkora klisé a retró Brood War sztorikban, mint a szexjelenet a pornóban. Nem számít, mi a cikk fő témája, előbb-utóbb az orrunk alá tolják, hogy „… és egyébként ő nyerte az első OSL-t és egyébként ő az egyetlen külföldi aki valaha is OSL-t nyert”. Ennyi. Aztán megy tovább a cikk. Elolvashatsz BoxeRről tíz különböző cikket, és lehet, hogy mindegyikben találsz valami újdonságot a Császárról, de egy dolog örök: Grrrr… nyerte meg azt a rohadt OSL-t. ÉS MÉG MINDIG KÜLFÖLDI! Bámulatos.

Azt még esetleg tudod, melyik fajjal játszott, de ennyi. Mit csinált előtte? Mit csinált utána? Nagy szám-e, hogy ő OSL-t nyert? Büszkék legyünk rá? Jó játékos volt? Egyáltalán él még? Nem derült ki soha. Talán ezért is tetszett meg annyira ez a mostani interjú, mert eddig az a kép élt bennem, hogy valami hülye gyerek kiment Koreába, ahol véletlenül nem egy internet kávézóba ment be StarCraftozni, hanem az OSL-re, amit maphackkel valahogy megnyert, aztán másnap kiutasították az országból, de mivel jól hangzik a külföldi, az egyetlen és az OSL szó egy mondatban, ezért felhypeolták.

Az interjúban szinte mindenre választ kapunk, és csakis azért nem mondom, hogy Grrrr… sztorija érdekesebb, mint gondolnánk, mert hát nem gondolunk róla semmit sem, szóval nyilván érdekesebb. Akik egyébként szeretnek régi BW-os dolgokat olvasgatni, azoknak ajánlom figyelmébe egy régebbi fordításom, aminek hasonló a hangulata. Az interjút a Tovább mögött találjátok. Legalábbis legutóbb még ott volt.

Guillaume „Grrrr…” Patry egy külföldi Brood War legenda. Az egyetlen nem-koreai, aki valaha is megnyert egy Ongamenet StarLeague-et (OSL), ami később Korea legáhítottabb egyéni ligájává nőtte ki magát. Öt évig élt profi játékosként Dél-Koreában, mielőtt 2004-ben visszavonult volna. A most következő interjúban Grrrr… átkalauzol bennünket a BW pályafutásán, a Koreába költözése előtti időszakon, a koreai sikerein, majd végül a hanyatlásán.

Még mielőtt Koreába mentél volna, 1998 és 1999 között, Zerggel játszottál, később azonban Protossra váltottál. Miért? Váltogattál a fajok között, vagy végleg a Protoss mellett kötöttél ki?

Zergként kezdtem el versenyezni, és velük is játszottam egészen addig, míg ki nem mentem Koreába. Aztán amikor megérkeztem, akkor úgy tűnt, hogy pár pálya erősen a Protossoknak kedvez (mint például a szigetesek), úgyhogy néhány pályán Protossoztam, a többin pedig random voltam. Végül úgy éreztem, hogy a Protoss vált a legerősebb fajommá, mivel nem gyakoroltam annyit a másik kettővel.

Az első ott töltött éveid alatt szinte majd minden hónapban volt valamilyen verseny.

2000-ben még jó pár verseny volt, amik csak egy napig, esetleg egy hétvégéig tartottak. 2001-re szinte már az összes komolyabb torna három hónapos volt, szóval egészen más volt a légkör. Eleinte több száz játékos volt egyes versenyeken és több ezer rajongó. Aztán, a döntőket leszámítva, olyan tornákon játszottunk, amiket élőben közvetítettek a kábel TV-n. Olyankor egy kis stúdióban voltunk több játékostársammal együtt, gyakran kisminkelve és közönség nélkül.

Koreába költözésed előtt számos versenyt megnyertél és viszonylag sokat is kerestél, azonban voltak versenyek, ahol nem fértél be a legjobb háromba, vagy akár jóval hátrébb végezted. Te voltál akkoriban a legjobb külföldi? Milyen szinten voltak akkor a legjobb koreaiak?

Nem mondhatnám, hogy én voltam a legjobb, de annak idején a felkészülési meccseken legjobban szereplő játékosok egy része nagyon rosszul teljesített élesben. Rám pont az ellenkezője volt igaz, sokkal jobban játszottam nyomás alatt. 1999-ben a legjobb játékosok nem koreaiak voltak. A 2000-es évek közepén kezdték el uralni a Starcraftot.

Sok dolog változik a StarCraftban (pl. ezért is van az, hogy általában még egy igazán jó progamer sem rendelkezik 66%-nál jobb győzelmi mérleggel egy másik profi ellen). Szerintem ez nagyban számított annak idején, hogy kik nyernek versenyeket és kik válnak híressé.

Mely játékosok tűntek ki akkoriban a felkészülési meccseken vagy a versenyeken.

Fredrik „Slayer” Østervold, Miguel „Maynard” Bombach és Sven „sVEN” Myrdahl Opalic a legjobb játékosok közé tartoztak 1999-ben. Aztán ahogy a StarCraft népszerűbbé vált Koreában, Kang „H.O.T.-Forever” Do Kyung és Park „Reach” Jung Suk lettek a jobbak.

(Balról jobbra: Grrrr…, Slayer és sVEN)

Az akkori interjúidban többször is említetted, hogy Maynard ellen szerettél játszani a leginkább. Mivel mára már nem olyan ismert, azt leszámítva, hogy róla nevezték el a munkások átütemezését, mit tudnál nekünk mondani Maynardról, mint játékosról? Milyen kapcsolatban álltatok?

Ő volt az első játékos, aki megértette az exponenciális növekedésben rejlő lehetőségeket a StarCraftban. Noha a kivitelezése elmaradt a többi játékosétól, még így is mindenki ellen pozitív mérlege volt. Manapság magától értetődőnek tűnik, hogy folyamatosan vesszük a munkásokat és átütemezzük őket az újonnan elkészült expekre, de az 1998-1999-es időszakban nem volt az.

Maynard a mai napig jó barátom. Igaz, már nem StarCraftozom vele, de néha együtt pókerezünk a Pokerstarson.

2000 januárjában érkeztél meg Koreába, de öt hónappal később már te voltál az első OSL torna (a Hanaro OSL) győztese. Mennyire volt gördülékeny átállnod a kanadai életmódról a koreaira? Volt saját lakásod, ahol gyakorolhattál?

Könnyen ment a kiköltözés. Sosem éreztem honvágyat, már a kezdetektől beleestem a koreai kajába, és pár hónappal a kiérkezésem után már szponzorokat is találtam. Volt saját lakásom, de csak ottalvásra használtam. Naponta adtam interjúkat és rengeteg verseny volt. Esténként a barátaimmal iszogattunk. Nem sok idő maradt gyakorlásra.

Az OSL döntőben azt a H.O.T.-Forevert győzted le, aki akkoriban egy jól ismert név volt, hiszen előzőleg legyőzte GARIMTO-t egy SBS tornán. A döntő egészen az 5. pályáig elhúzódott, ahol végül 3:2-re győzedelmeskedtél. Mekkora nehézséget okozott az összecsapás? Mennyire voltál biztos a győzelmedben?

Nem készültem fel rendesen a versenyre, nem tudtam mire számíthatok. H.O.T.-Forever jó ellenfél volt, de két pálya is a Protossnak kedvezett a Zerg ellen. Bárcsak… érettebb/profibb lettem volna annak idején, több gyakorlás és kevesebb bulizás.

(Grrrr… pillanatokkal azután, hogy megnyerte a 2000 májusában megrendezett Hanaro OSL-t)

Minek tudod be a győzelmedet? Volt valamiféle előnyöd a koreaiakkal szemben, vagy te is csak egy voltál a jó játékosok közül?

Az mindenképp segített, hogy több fajjal is tudtam játszani. Az öt pályából kettő a Protossnak kedvezett a Zerg ellen, így jelentős előnnyel vágtam bele a döntőbe. Nem törekszem a tökéletességre és nem is gyakorolok eleget, de meg van az a képességem, hogy bárkinél gyorsabban sajátítok el egy új játékot. Idővel a többiek felzárkóztak hozzám, majd felül is múltak, de több lehetőséget kaptam, mint bármelyik más profi. Gyakran meghívtak olyan versenyekre, ahol másoknak előtte selejtezőket kellett játszaniuk.

A mai rajongóknak nem egyszerű felbecsülniük, hogy mekkora tett a volt részedről, hogy te nyerted meg az első OSL-t. Egyfelől te vagy az egyetlen külföldi, aki ezt véghez tudta vinni, másfelől azonban ez volt a legelső OSL, tehát nem volt akkora hagyománya, mint a modern OSL-eknek, és még sok felfedeznivaló volt a játékban. Te mit gondolsz a győzelmed jelentőségéről? A megnyerésével vitathatatlanul te lettél a világ legjobb játékosa?

Még az OSL előtt megnyertem a Blizzard nyílt tornáját. Ezen bárki részt vehetett, akinek megvolt a játék. Lényegében kiválasztották a legjobb helyezéssel rendelkező játékosokat a ladder első kettő szezonjából, hogy így csinálják meg a saját világbajnokságukat. Az emberek már az OSL előtt is világbajnoknak hívtak, de a Blizzard versenyén azért gyengébb volt a mezőny. Talán azért, mert az emberek csalással is bejuthattak (nem volt nagy kunszt), de lehet, hogy a játékosok váltak jobbá a két verseny között (az OSL hat hónappal később volt).

Mindenesetre az akkori legjobb játékosok vettek részt az OSL-en. Természetesen nem hasonlíthatod össze a 2000-es évek legjobb játékosait a 2012-es profikkal, nem volna igazságos. A mai profik bármelyike, de valószínűleg az A+ és A besorolású iccuposok is nevetségesen jó győzelmi mutatókkal rendelkeztek volna, ha visszaküldték volna őket 12 évvel ezelőttre, hogy részt vegyenek azon az OSL-en.

Megváltozott a profi koreaiak véleménye rólad, miután megnyerted az OSL-t? Főlényben voltál mentálisan az ezt követő meccseken? Mennyire fogadta be a koreai lakosság a győzelmedet?

Nem hiszem, hogy a verseny után másképp gondoltak volna rám a profik, de a koreai közvéleményre mindenképp kihatással volt. Az első OSL döntő volt a második legnézettebb kábel TV-s adás a foci VB után. A StarCraft nem csak hihetetlenül népszerű, de menő is volt. A nyílt utcán korosztálytól függetlenül odajöttek hozzám, csak mert progamer voltam. Nagyon jól esett elsőre.

Igen, mindenképp mentális fölényben voltam. Még olyan profik is megrokkantak olykor ellenem, akik gyakorlómeccsen egyébként épp olyan jól játszottak, mint én. A koreaiak pedig, meglepetésemre, nagyon befogadóak voltak. Voltak ellen-rajongóim, akik felháborodtak, hogy az egyetlen nem-koreai nyerte a versenyt, de nem mondhatnám, hogy több ellen-rajongóm volt, mint bárki másnak. Van egy mondás, amit még ott hallottam: „Nem futottál be addig, amíg nincs ellen-rajongói klubbod”. Valószínűleg rosszul fordítottam, de azért értitek.

Az év (2000) hátralévő részében romlottak az eredményeid. A következő OSL negyeddöntőjében búcsúztál, annak ellenére, hogy a későbbi második helyezettet, SKELETON-t megverted a nyolcaddöntőben. Aztán a KBK #2-őn, ami Slayer győzelméről vált híressé, 5-8. helyen végeztél. Mennyit nyomott a latba az elhanyagolt gyakorlás és a bulizás?

Nem gyakoroltam eleget Koreában, de ez nem befolyásolt egészen 2000 második feléig. Az sem segített, hogy néha másnaposan, remegő kezekkel érkeztem meg a versenyekre. Mindenki jobb lett, koreai és nem-koreai egyaránt. Ez elkerülhetetlen. Mindenki, csak én nem.

Néha gyúrtunk a gimis haverokkal, szóval kockás hassal érkeztem meg Koreába. Egészségesen táplálkoztam, de nem is gondolnátok, hogy az alkohol milyen gyorsan csinál pocakot a kockás hasból. Az életvitelem egészségtelen volt. Sokat híztam, de aztán úgy döntöttem, hogy beiratkozok egy kondi-terembe, ahová aztán el is jártam. Néha bealudtam a fekvőpadon, annyira megviselt az előző éjszakai piálás, de nem hagytam annyiban, szépen fokozatosan egyre kevesebbet ittam és elkezdtem többet gyakorolni. Többé már nem adtam interjúkat, és csak a tévés versenyeken vettem részt. Sokkal több időm volt.

Hogyan képzeljük el ezeket a bulikat? Más prokkal is italozgattál? Hírességekkel? Rátett erre még egy lapáttal az OSL győzelmed?

Barátokkal buliztam, akiket ott ismertem meg. Ritka volt, hogy egy másik profival ittam volna. Volt, hogy láttam vagy összefutottam egy-egy hírességgel, de nem igazán ismertem őket. Viszont sok színészpalánta barátom volt. Egykorúak voltak velem, sok embert ismertek és hozzám hasonlóan rengeteg szabadidejük volt. Egy koreaiul is beszélő, híres külföldi voltam, naná, hogy ez súlyosbította a bulikat. Messze az OSL-ből ismertek a legtöbben.

Saját és mások tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy a Koreaiak szégyenlősek, ha angolul kell beszélniük egy külföldivel, még ha a nyelvtudásuk elfogadható is. Ezen kívül még eltérő a társadalmi felépítettség is, nevezetesen a tiszteletnek sok különböző formáját tartják számon a személyes kapcsolatokban, a barátitól a családin keresztül egészen a munkakapcsolatokig. Egy külföldi számára nehéz lehet megérteni a különbséget a hivatalos és a hétköznapi beszéd között, hiszen a nyugati társadalmakban sokat lazultak ezek a kötöttségek az elmúlt évszázadban.

Mindezek tudatában úgy tűnik, hogy a koreaiak nagy kényszert éreznek arra, hogy átszoktassanak az ő kultúrájukra, ezért idegengyűlölőknek tűnhetnek, és kezdeteb talán hajlandóak megbocsájtani a külföldieknek, hiszen ők „még nem értik ezt”. Gondolom miután már nem csak egy látogatóba jött idegen vagy, a társadalom arra ösztönöz, hogy méltó tagja legyél a koreai népnek. Mit tudsz mondani erről a folyamatról és hogy élted meg a látogatóból polgárrá válásodat?

Amit most mondtál, az teljesen helyénvaló, mindennel egyetértek. Néha találkozok külföldiekkel, akik már évek óta itt élnek, de még mindig nem beszélik a nyelvet. Nem tudnám magamat elképzelni kulturális ismeretek és beszédtudás nélkül itt Koreában.

Bár nem mindig értek egyet a koreai kultúrával és a koreaik (főleg az idősek) által képviselt értékekkel, én magamat mégis bikulturálisnak tekintem. Lehetőségem volt teljesen elmerülni egy olyan környezetben, ahol mindenki koreai volt és csak koreaiul beszéltek. StarCraftos csapatházakban, ahol az emberek gyakran felnéztek rám, és TV stúdiókban, ahol mindenki mindig kedves, szóval nem éreztem magam kényelmetlenül, sőt, gyakran megtiszteltetve éreztem magam, csak mert külföldi vagyok. Sajnos ugyanez már nem mondható el egy cserediákról vagy egy angol tanárról.

A 2001-es Hanbitsoft OSL-en harmadik lettél. Többször is megvert a későbbi második helyezett, JinNam, de te olyan neveken kerekedtél felül, akik az elkövetkezendő években nagyon híressé váltak, nevezetesen YellOw és Kingdom. Netán ismét gyakorolni kezdtél, hogy így feljavultál az azelőtti hónapokhoz képest? Már akkor ismert volt YellOw és Kingdom? Gondoltad volna, hogy éljátékosok lesznek a jövőben?

Szerencsém volt, hogy harmadik lettem azon a versenyen. Egyik meccsemre sem gyakoroltam. Még az is megesett, hogy egy addig számomra ismeretlen pályán játszottam. Kingdom már régóta jelen volt, de annak ellenére, hogy jó játékos volt, nem tudott felmutatni semmi jelentőset. Éppen ezért nem is gondoltam volna, hogy valha is híres lesz. Tévedtem. Viszont YellOw szinte a semmiből jött, de máris uralta az egész mezőnyt. Tudtam, hogy nagy játékos lesz belőle, még annál is jobb, mint amilyen már akkor volt.

2001 hátralévő részében eljutottál még a SKY OSL nyolcaddöntőjébe és 9-12. lettél a WCG-n, ahol kétszer is megvert a kínai -ID-2000. Mit lehetne elmondani erről az időszakodról? Volt olyan, amikor sokat gyakoroltál?

Ilyen soha nem volt. Fiatal voltam és nagy hibát követtem el, amit a mai napig bánok. Ha visszamehetnék, háromszoros erővel vágnék neki a munkának. Már akkor is tudtam, hogy meg fogom bánni, de mégis inkább kiruccantam esténként, ahelyett, hogy gyakoroltam volna. Senki sem volt ott, hogy lebeszéljen, márpedig elkélt volna egy kis pozitív behatás az életembe. A menedzsereim vagy tapasztalatlanok voltak, vagy kibukott főiskolások, akik csak lopták tőlem a pénzt. Másképp is alakulhattak volna a dolgok, ha találok egy mentort vagy menedzsert, akit tisztelek és akivel szívesen dolgoztam volna együtt.

Bár az OSL-ben többé már nem termett számodra babér, részt vettél a legelső KGPA tornán (az MSL elődje), ahol nem mások ejtettek ki téged, mint BoxeR és YellOw, akik végül a döntőig meneteltek, és meg sem álltak az OSL és a WCG döntőkig. Mennyire tudtad tartani magad a koreaiak ellen? Mi változott a profi StarCraft világában miután a csúcsra értél?

BoxeR kezdett élő legendává válni, az emberek pedig azt gondolták, hogy ő lesz a Brood War „utolsó csillaga”. Soha, senki nem képzelte volna, hogy egy videó játék ennél tovább maradjon népszerű, így az emberek, köztük én is, abban a tudatban éltek, hogy a progaming (legalábbis a Brood War progaming) hamarosan kihal. Akkorra már nem voltam olyan jó, mint az él Koreaiak, noha Yellow elhíresült arról, hogy szinte minden külföldi ellen játszott tévés meccsét elbukta. A nem-koreaiak, magamat is beleértve, már nem tudták tartani a lépést a koreaiakkal.

(BoxeR)

Boxer uralta ezt az időszakot. Hogyan tudnád leírni, hogy ez milyen hatással is volt korea profi játékvilágára?

Boxer volt az első játékos, aki felhívta az emberek figyelmét arra, hogy rendkívüli kivitelezéssel sok új stratégia válik használhatóvá. Ő volt a legelhivatottabb játékos; akkoriban, ha egy játékos sikeresen szerepelt a tornákon, akkor lazábbra vette a figurát, és ezért nem sokkal később hullámvölgybe került. Boxerrel ez sohasem fordult elő, egészen a sorkatonaságáig.

Később a legjelentősebb sikered egy második helyezés volt a legelső GhemTV StarLeague-en, ami annak idején a harmadik legnagyobb összdíjazású tévés torna volt. A dolog érdekessége, hogy az elődöntőben azt a NaDát fektetted kétvállra, aki akkoriban üstökösként száguldott a következő bonjwa cím felé, útközben pedig megnyert három egymástkövető KPGA tornát. Mit tudnál mondani egy ilyen nagyszerű játékos felett aratott győzelemről?

NaDa egy bámulatos játékos volt akkoriban. Szerintem olyan sok versenyen részt vettem, hogy már érett valami komolyabb eredmény. Ha belegondolsz, mégha csak 40%-os győzelmi mutatókkal is rendelkezek a többi profival szemben, előbb-utóbb nyernem kell. Csak nem túl gyakran. Erre a versenyre egyébként felkészültem. NaDa volt Boxer mellett a legmunkásabb játékos, nem meglepő, hogy olyan sokáig uralták a játékot.

A koreai versengések hajnalán, 1999-2000-ig, a legjobb játékosok szinte mind Zergek voltak. Olyan nem mindennapi dolog is előfordult, hogy a 2000-es Freechal OSL legjobb 16 játékosa közül 10 Zerg volt. Miért volt ennyi Zerg annak idején és a Terran miért nem nyomott sokat a latba egészen BoxeRig?

Akkoriban a pályákat nem kiegyensúlyozottra tervezték. Vagy csak nem voltak túl jók a készítők. Elsősorban azért csinálták őket, hogy új stratégiákat kényszerítsenek ki a játékosoktól. Sajnálatos mód a pályák nagy része nem feküdt a Terranoknak.

Amikor Grrrr… karrierjének kiszínezett változatát mesélik, akkor az emberek gyakran úgy említik a replayeket, mint téged hátrányosan érintő tényezőt, hiszen ezzel már minden egyes stratégiát alapjaira lehetett bontani és fel lehetett rá készülni. Valóban befolyásolt a replayek bevezetése?

Nem hiszem, hogy a replayeknek bármi köze is lett volna ahhoz, hogy nem tudtam a csúcson maradni. Azt azonban már korábban említettem, hogy minek volt.

Egy másik magyarázat szerint azért estél vissza, mert megnőtt a makulátlan kivitelezés fontossága, te pedig lemaradtál e téren a Koreaiaktól. Mennyire volt jó a kivitelezésed a profi karriered alatt?

Voltak jobb és rosszabb időszakaim egyaránt, de ha több mint egy év után is a csúcson akarsz maradni egy ilyen versenyjátékban, akkor a titok kulcsa nem más, mint a gyakorlás. Gyakorolj keményen a lehető legjobb játékosokkal, vagy épp ellenük. Én nem így tettem, szóval az APM-em vacak volt, a kivitelezésem pedig szintúgy. A legjobb időszakomban, 1999-től 2000 első feléig, a kivitelezésem – a nagy átlaghoz képest – kiváló volt. A StarCraft sokat fejlődött az évek során.

(Bal szélen: Grrrr…, jobb szélen: ElkY)

Egy 2004-es interjúban azt mondtad, hogy „A legidősebb (profi) játékosok 23 évesek. Ezután valamilyen oknál fogva már nem vagy jó. Túlságosan is belassulsz.” Mennyire játszott szerepet a korod az az évi visszavonulásodban?

Azért vonultam vissza, mert már nem akartam StarCraftozni. Csakis azért játszottam addig, mert ez volt a munkám. 2003-ban elkezdtem DotA-zni és pókerezni, úgyhogy visszavonultam a StarCrafttól. Így visszanézve, a 23 éves kor még egész fiatalnak tűnik.

2000-ben egy weboldalas profilodon azt a célt tűzted ki, hogy „100,000$-t keresni profi játékosként”. Mennyire vagy elégedett a BW karriereddel?

Szerencsésnek éreztem magam, hogy azokat a tornákat nyertem meg, ahol nagyobb volt a pénzalap (mindig a kisebb költségvetésű versenyeken estem ki az első fordulók valamelyikében) és hogy olyan szponzoraim voltak, amilyenek. Akkoriban senki sem kaszált nagyokat. Csak később tették be a lábukat a koreai vállalatok, és csak ezután dőlt a pénz a profik kosarába.

Több válaszodban is sóvárgónak tűntél, amikor a karriered bizonyos szakaszairól meséltél, többször is megbánva, hogy nem gyakoroltál eleget. Tételezzük fel, és ez tényleg csak egy feltevés, hogy többet gyakoroltál volna. Mi lett volna más?

Sokkal sikeresebb lettem volna, legalábbis én szeretném ezt hinni. Viszont nem bántam volna meg semmit sem, és ez a legfontosabb. Imádtam progamer lenni, amíg a csúcson voltam, de aztán jöttek a vereségek, és csak egy munka lett az egészből, nem leltem benne örömömet. Azért fizettek, hogy megjelenjek a meccseken, szóval így is tettem.

Szerinted a BW, mint e-sport, mikor volt a csúcson Koreában?

Pont mielőtt a Blizzard bejelentette a StarCraft 2-t. Szerintem a következő történt. Miután a Blizzard bejelentette az SC2-t, az OGN nézőszáma drámai zuhanásba kezdett. Ezt ellensúlyozandó\lelassítandó, az OGN bejelentette, hogy nem fognak SC2-t közvetíteni. Az OGN-nek azonban nem áll jogában BW versenyeket szervezni és közvetíteni a Blizzard engedélye nélkül, ezért a Blizzard beperelte az OGN-t. Aztán itt volt ez az e-sport szervezet, a KeSPa, amit több játékos, szponzor és versenyszervező is az e-sport paraziájának tekint, ezért a Blizzard megpróbálta megakadályozni, hogy keresztebetegyenek a StarCraft 2-nek. Sajnos a KeSPa nem hátrált meg, és a két évig elhúzódó pereskedés jelentős kárt okozott a koreai e-sportnak és a profiknak egyaránt.

Amikor a nyugatiak a koreai e-sportról beszélnek, akkor gyakran a legszélsőségesebb számokkal dobálóznak, hogy minél több hiszékeny embert elámítsanak. Megemlítik BoxeR több mint egymilliós rajongói klubbját, vagy a legnagyobb tömeget vonzzó döntő képeit mutogatják. Nekem viszont mások azt mesélték, hogy az ottani e-sport sokkal inkább hasonlítható a profi bírkózáshoz, mint amilyen a WWE is nyugaton, legalábbis olyan értelemben, hogy sokan tudnak a létezéséről, de főképp a fitalaokat érdekli.

Hogyan írnád le az e-sportot azoknak a nyugatiaknak, akik még soha nem voltak Koreában?

Az e-sport mindennapos dolog lett volna Koreában, ha nem lett volna ennyire új. Ez alatt azt értem, hogy a népszerűsége ellenére évekig tartott a vállalati szponzoroknak, hogy pénzt fektessenek belé. A versenyszervezők tapasztalatlanok voltak, a menedzserek azt sem tudták mit csinálnak. Évekig tart egy olyan infrastruktúra kialakítása, ami a sportvilágban már évtizedek óta létezik. Úgy vélem, hogy amikor majd megjelenik egy új játék, ami olyan népszerű lesz, mint amilyen a BW volt, akkor kiteljesedik az e-sportban lakozó lehetőség.  Ezután már hétköznapi dolog lesz az e-sport, és talán nem csak Koreában, de nemzetközileg is.

Volt olyan játékos a profi karriered után, aki valamiért más volt a számdora, mint a többi, vagy lenyűgözött a játékhoz való hozzáállásával?

Természetesen, ott van Flash, aki mindenki másnál jobban megértette a játék elemeit. A kivitelezése szinte tökéletes volt, és tovább ült a játék trónján, mint előtte bárki más.

(Balról jobbra: Reach, Flash és Grrrr…)

Egy évre rá, hogy kiutaztál Koreába, a francia ElkY is hasonlóképp tett és szert tett kisebb sikerekre. Azóta profi pókeres lett és milliókat nyert a tornagyőzelmeivel. ElkY-vel barátok vagytok, mit tudnál róla mondani?

ElkY mindig is egy szorgos ember volt. Szobatársak voltunk, mikor szponzorálni kezdte a Pokerstars. Akkoriban én is pókereztem, de nagyon ráfüggtem a DotA-ra. Még a kezdetekben hat hónapra kölcsönadtam ElkYnek a bankszámlámon lévő összes pénzemet. Örültem: volt kifogásom, hogy miért DotA-zok egész nap. ElkY mostanra már az egyik legjobb és legsikeresebb pókerjátékos az egész világon.

MOBA játékosként mi a véleményed a League of Legends e-sportos népszerűségéről?

A LoL hihetetlenül népszerű, de akik nem tudják hogyan kell játszani, azoknak unalmas. Szerintem nem egy nézőbarát játék. Az RTS-ek és az FPS-ek jobban elmennek e-sportként.

Mit gondolsz a StarCraft 2-ről?

Szerintem jó játék. A kritikák nagyrésze olyan emberektől érkezik, akik elképesztően sokat vártak tőle, mert ugyebár a valaha volt legjobb RTS játék folytatása. Én viszont nem játszok vele, hétköznapi játékosként a MOBA-kat szeretem. Nem tudok kikapcsolódni RTS-ekkel.

Tiéd az utolsó szó.

Életem legemlékezetesebb évei voltak azok, amiket profi játékosként Koreában tölöttem. Sok szerencsét kívánok mindnekinek, aki progamer szeretne lenni.

Forrás: http://www.aceresport.com/uk/content/220.htm