Homok az űrben I.
Hat és fél éves sem voltam, amikor először játszottam a StarCrafttal. Ezzel akkor szembesültem, amikor a régi kacatjaim között szortíroztam, és ez bizony erősen elgondolkodtatott. Már csak azért is, mert 1998 elején már a teljes játékkal toltam! Most jöhetne az a duma, hogy én már ötévesen tudtam, hogy ez valami más, meg blabla, és nagyon jót röhögnék itt ezen a szövegen a monitor előtt, de nem volna illő. Egyrészt nem szeretnék senkit sem félrevezetni, másrészt vannak olyan emberek, akik bár nem hat és fél évesek voltak annak idején, de bizonyára valóban érezték, hogy ez a játék más, mint a többi, tehát az ilyesféle elmeséléseket rájuk kell bízni.
De hová mutat ez a roppant megindító bevezetés? Hát – ezúton üdvözlöm a „hát” rajongói klubom – afelé, hogy az e-sporttól jócskán elszakadva, kicsit szabadabb vizek felé evezgessek. Nem kell aggódni, szó sincs váltásról, továbbra is az e-sportért dobog a szívem, de hogy ne kelljen annak a négy embernek, akik olvassák – és annak az egynek, aki általában a végéig is eljut – a cikkeim, annyit várniuk az új irományaimra, kitaláltam valamit. Nevezetesen azt, hogy egy cikksorozat útján végigjárom a StarCraft és a Brood War kampányait pályáról-pályára, természetesen nem a megszokott módon, de talán ezt már említenem sem kell. Fejezetenként lesz egy-egy cikk, szóval az azt mondja, hogy 1…2…3… HAT! Kerek hat darab, ami azért jó, mert úgy tűnhet, mintha produktívabb lennék, pedig továbbra is hosszú, humortalan, unalmas, monoton dolgokat írok, csak épp felszeletelve. Mindennek tetejébe most először, és talán utoljára, szerkesztői jegyzetek is lesznek a cikkekben, de erről majd bennük részletesebben, most irány 1998! Vagy 2499, nézőpont kérdése. Eugene V. F. Powers kalandjai következnek!
A bevezetőből megtudhatjuk, hogy a színesfém kereskedelemnek a jövőben is lesznek hátrányai. Böhöm nagy masinák nőnek a fejünkre, lőnek ki kékes izét, és robbantják fel a koponyánkat, s annak tartalmát. Lelkiismeretes idegenekről lehet szó, ha az ilyen dolgokra ennyire ráförmednek.
Azonban ahogy elnézem, véget értek unalmas perceim, mert az én gyökér lakosaimra is fáj a foguk ezeknek a beképzelt idegeneknek. Hurrá, menthetem a nyavalyás életüket. A saját katonáim már rögtön az első küldetésen tájékoztatnak arról, hogy ha azt akarom, hogy támadjanak, akkor mondjam nekik, hogy támadjanak. Ilyenkor azért elgondolkozik az ember, hogy mi a búbánatot akarhatnak az újonnan érkezett jövevények a mentálisan kihívásokkal küszködő lakosaimtól. Eleve, miért kell nekem kimenekíteni őket? Csak azért, mert csókosan szereztem az állást? Hagyjuk már, Mar Sara, pff! Ha lelécelnék, a kutya nem venné észre. Azt hiszem, a jó szívem miatt teszem.
Azt már meg sem említem, hogy a tréningezés közben lila szörnyekre kellett lövöldöznöm (illetve a katonáimnak, nem, majd én kimozdulok a bázisból, haha!), mert senki sem tűnt túl izgatottnak a dolog láttán. Most akkor az övüké volt az űrhajó is? Valaki beavatna? Tetszik a hírhálózat…. és majd elfelejtettem: miért van olyan hangja a finomítómnak, mintha drogos állatok szórakoznának odabent a berendezésekkel?
Üdvözlet a szerkesztői jegyzetben! Itt olvashatjátok majd hat fejezeten át, hogy mi az, amit én még fontosnak tartok megjegyezni az egyes kampányokkal, pályákkal kapcsolatban, valamint azt, hogy miképp is íródott egy-egy fejezet, miért úgy íródtak, ahogy, mi az, ami kikerült az eredeti elképzelésből, meg ehhez hasonló hülyeségek, khm, fontos dolgok. Igazából, akit teljesen hidegen hagynak ezek a dolgok, az nyugodt szívvel átugorhatja őket, részben ezért is vannak így elkülönítve. Az ötlet nyilvánvalóan nem egyedi, és ami azt illeti, már egyszer megpróbálkoztam egy hasonlóval, de félúton elbizonytalanodtam, és egy másodvélemény kikérése után a backspace mellett döntöttem, így hiába szerepelt már bekezdések tömkelege a lapon, végül csak én és a kuka olvastuk. Azok a szerkesztői betekintések egy komolyabb cikkekhez tartoztak, és ott nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet volna-e kitárulkozni. Lehet nem érdekel senkit sem, és akkor csak rontja az összképet, lehet a hirtelen személyesebb hangvétel teremtene disszonanciát, vagy ábrándítana ki valakit a cikkből, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy talán nem is olyan bölcs dolog kiteregetni a lapjaimat – bármilyen hülyén is hangozzék ez. Szóval szerettem is volna, meg nem is. Most, hogy egy jóval könnyedebb cikksorozatról van szó, úgy gondoltam megvalósítható egy ilyen próbálkozás, hiszen az alapvető cél a kampányok humoros végigjárása, nem pedig valami igazán nagy volumenű, többszörösen összetett iromány elkészítése. Azt tudom, hogy engem fordított helyzetben szoktak érdekelni az efféle kommentárok, és csak remélni tudom, hogy az olvasók között is lesz olyan, aki majd örül ennek. Egy próbát megér.
Jó dolog, hogy van egy sajátbejáratú segítőm. Aki nő. És robot. Szuper kombináció. Hogy kiket és miért nevezett el Protossoknak azt nem tudom, de őszintén szólva nem is érdekel, jobb az ilyenekből kimaradni. A konföderáció egyik generálisa pedig épp most szólt, hogy tipli van. Több mint 10 éve vagyok magisztrátus, és még csak felém sem köpött a konföderáció, most is csak azért, hogy elzavarjanak. Énekesnek kellett volna mennem, ahogy azt a tanáraim is javasolták. „A politikában a pééénz”, „a politikában a karrieeeer” – szemét TV hirdetések. Most ki gondolta volna?
Ezek tényleg azt hiszik, hogy bármit meg- engedhetnek maguknak? Még a parasztokhoz legközelebb álló munkásaim is hőzöngnek, de nem, én már akkor is tojok az egészre. Lehet, hogy világéletemben itt dolgoztam, de igazándiból mégsem köt ide semmi. Az egyetlen dolog, ami bántaná a lelkem, az a balett egyesület hátrahagyása lenne. Mához két hétre vehettem volna át a Legszebb pillangónak díjat az egyesület vezetőjétől, a Mar Sarai búcsún előadott produkciómért. Ó, hogy szökelltem, szálltam, lebegtem azon az estén! De nem, erre már gondolnom sem szabad! Jimmy barátommal – ne is kérdezzétek, most először látom ezt a figurát – toborzunk egy picit, aztán pápá, én leléptem. Ha nem lesz melóm, akkor majd perlem az államot. Vagy valami ilyesmi, na, hát nem vagyok én ügyvéd, hogy tudjam…
Jobban belegondolva, lehettem volna ügyvéd is. Sőt, igazából bármi más – hoppá, világvége állomás 0512781235046 bajban van, ajjaj, most mi lesz?! Egész kolóniák tűnnek el tucat számra, és most ez a kis helyőrség is veszélyben van. Szeretett admirálisunk megkapta a jelzést, és majd intézkedik. Hurrá, ez ma már a második olyan információ, ami egyáltalán nem érdekel. Raynort viszont annál inkább… Miért hagytam egyáltalán bekapcsolva ezt az arcot? Ha már én ekkora idióta vagyok, akkor legalább az adjunktusom lerázhatta volna őt – egy robotra mégsem sértődhet meg valaki!
Jim beveti a „bízz bennem!” kártyát. Ó, jaj! Tudjátok, ez az a szívtelen módszer, ami elviselhetetlen bűntudatot ébreszt benned, ha nem adod be a fejed, viszont nagy a valószínűsége, hogy olyan zűrbe keveredsz, aminek a végén oda lesz az összes hajszálad, idegsejted, a fél veséd, születik két gyereked két különböző nőtől, az alvilág a nyomodban van, és a végén már arra sem emlékszel, hogy mégis honnét indult ez az egész ramazúri. Ah, na jó! Az elmúlt évtizedet azzal töltöttem, hogy alukáltam az én kis pihe puha székemben, az én kis mesés irodámban. Annyit igazán megtehetek, hogy küldök ennek az önjelölt cowboynak pár katonát, hogy segítsen csóriknak. Hm, talán még kitüntetést is kapok!
Megint itt vannak ezek az ocsmány izék, de most már köpködnek is, ráadásul teletrutyiznak mindent. Annyira nem izgat, mert ahhoz nem elég fejlettek, hogy a tűz ne pörkölje őket jó ropogósra, szóval nem látom hol itt a probléma. Egy daganatos épületet is rommá lövünk, miért ne alapon – pontosabban ez csak az én motivációm, Raynor mondott valamit, hogy veszély, meg jaj, meg juj, de neki is megmondtam már vagy ezerszer: n-e-m é-r-d-e-k-e-l. És ezt nem csak azért mondom, mert a 2. nevem veszély. Komolyan az; apám ki akarta próbálni, hogy meddig lehet elmerészkedni ilyen téren, és ezt még engedélyezték a hatóságok, a vissza- vagy átneveztetés viszont már túl költséges lett volna, ezért még most is az a második nevem, hogy Veszély. Mégsem ez a mai nap fénypontja – mármint, hogy ezt elmesélhettem -, ugyanis Jim „bízz bennem!” Raynor ötlete nyomán a konföderáció elrendelte az azonnali letartóztatásunkat és megadásra szólított fel minket. Helyben vagyunk, mondhatom.
Eredetileg nem egy idegen történetén keresztül szerettem volna megírni ezt, hanem felhasználói szemszögből, de elég hamar azon kaptam magam, hogy valahol a kettő között lavírozok. Jobban átgondolva rá kellett jönnöm, hogy amit szerettem volna, azt nem lehet megvalósítani, mert az olvasónak nem lett volna egyértelmű, hogy most ki is az elbeszélő; ezért kellett Eugene, aki nem csak orvosolta ezt a problémát, de több elbeszélői lehetőséget is nyújtott a számomra, cserébe azért, hogy a saját gondolataimat javarészt ilyen szerkesztői jegyzetekbe száműztem. Eugene első mondatai egyébként még abban a bizonyos „átmeneti” hangnemben íródtak, a korrigálásukkal azonban nem szenvedtem (vicc, de tényleg az egyik legnehezebb része lett volna a cikknek, lol), hiszen ez minden, csak nem egy vér komoly cikk, így megmaradtak a mondatok önmaguk paródiáinak.
Van egy olyan érzésem, hogy Duke generális nem szívlel túlzottan… De legalább válaszolt az üzenetemre! Egy kis ember nagy örömei, nem de bár? Most inkább volt morcos, mintsem letartóztatós kedvében, ez pedig reménykedésre adhat okot. Raynor persze lelécelt, valódi hű társ a bajban.
Feltűnik Arcturus Mengsk, akinek rebellis híre már korábban is a fülembe jutott, és a kezét nyújtja. Azt mondja, segít. Azt mondja, fogadjam el. Azt mondja, ezek a Zergek még egy darabig itt maradnak. Mekkora egy fasz, pontosan tudja, hogy ha nem kapok segítséget, akkor vagy lesittelnek, vagy elevenen felfalnak, de azért adja itt a jó pofit. Ó, de most én leszek ám a ravasz róka! Szépen elfogadom a segítő jobbját, és miután biztonságban tudhatom magam, lelécelek. Aztán vége, befejeztem. Mit befejeztem, el se kezdtem. Hisz mondtam már, hogy nem érdekel.
Harminc perc, ennyi fog elválasztani az újra nyugodt életemtől. Ezt már fél lábon is kibírom.
Egy kis védelem ide, egy kicsi oda, és máris sínen vagyunk. Még új motorbicikliseink is vannak. Jó lesz ez, érzem.
Több a szabadidőm, mint gondoltam. Benéztem az akadémiába, ami a kijövő hangokból ítélve inkább zeneakadémia, de akkor meg miért harci fejlesztések vannak ott? Kezdve az életveszélyes droggal, amiért józan ember nem fizet. Igaz, Mar Sarán utóbbiból mindig is hiány volt.
Ahhoz képest, hogy azért zavartak ide, mert riadó volt, az alkalmi 2-3 idekukucskáló Zergen kívül nincs is itt semmi. Ha a tudósemberek közül akár csak az egyik is emlékezne rá – eleve, hogy lehet ezt elfelejteni? -, hogy miképp lehet starportot építeni, akkor én itt saját magam is megoldhatnám a dolgokat a tutiba. De nem, hová gondolok, paktáljak le a Korai halál fiaival, mennyivel egyszerűbb.
Elképzelhető, hogy azok a motorbiciklik valójában motorTRIciklik? Elől igen keskenyek. Egyszer nekem is volt egy hasonló járművem, de a színesfém tolvajok az egyik éjjel szinte mindent leszereltek róla.
Esküszöm, hogy előrefelé ment az a rohadt óra, amikor épp odapillantottam. Csakis ez lehet a magyarázat az idő lassú múlására. Esetleg a fájdalomcsillapítók, de ezt kizártnak tartom.
Csallóközi falu, hét betű. Ezt mégis honnét a jó k$@&#%= đ>=/;*ból kellene tudnom? Így sosem tudom meg, hogy mi a poén…
Vajon Chuck Norris hány perc alatt teljesítené ezt a missziót?
Annyira ütős a védelmem, hogy tisztára olyan a bázis, mintha az Alcatraz lenne. Feltéve, ha nem fél-, hanem rendes szigeten lennénk. No meg zárt létesítményben. És a 20. században. Igazából egyáltalán nem olyan, mint az Alcatraz.
Vajon az egykori alcatrazi rabok mennyi idő alatt teljesítették volna ezt a missziót?
Az a gond, hogy hagytam belerángatni magam ebbe az egészbe. Már a legelső hírek hallatán hajóra kellett volna szállnom, hogy dobbantsak valami adómentes bolygóra. A papírokat intéztem volna később.
Életemben nem untam még magam ennyire, mint most. Egyáltalán miért PONT 30 perc alatt érnek ide? Ez ilyen menetrendszerű dolog? Vajon ha felkötném magam, akkor gyorsabban telne az idő?
Én azt hiszem, kiszállok. Elegem van. Nyenyenyenye idegenek. Nyenyenyenye másik idegenek. Nyenyenyenye csinálja ezt magisztrátus, aztán meg azt magisztrátus. Nyenyenyenye Jim Raynor vagyok, bízz bennem. Nyenyenyenye bocsika, de körözöttek lettünk, hihi. Nyenyenyenye itt az illegális, Arcturus Mengskes jobb karom, nem disznóláb. Hát mi ez már, az agyam eldobom. Sok okos ember, meg a felső tízezres problémáik.
Húúú, idegen invázió, húúúúú. Rángassuk bele azt a szerencsétlent, akinek Veszély a második neve! Szerintem ez valami olyasmi lehet, mint a Truman Show, és én vagyok a főszereplő.
Nem fogok bekattanni, nem fogok bekattanni, nemfogokbekattanni, NEMFO…
Idetolják a pofájukat öt dropshippel… most mégis kik ezek? Ha ezt tudom, már fél távnál úsznék a tengeren. Ha ezt tudom én magam torrentezem le a starport meg a dropship tervrajzait, és építtettem volna egy egész dropship flottát. Ennyi idő alatt? Ne szórakozz, talán még kettőt is! De most én ide nagyon határozottan fel fogok szállni, és szépen megmondom, hogy én ezt miképp gondoltam a továbbiakban. Az biztos is.
Nem tudtam, hogy meddig akarom nyújtani ezt a részt, csak irkáltam egymás után a teljesen inkoherens szöveget, és próbáltam felidézni azt a frusztrációt, amit annak idején ennek a pályának a többszöri végig vitele alatt éreztem. A képek pedig csak azért vannak, hogy látszódjon az idő. Eredetileg magam akartam beírogatni (mármint hogy épp mennyinél tart a számláló), de ronda lett volna és összefolyt volna az egész, én pedig rendezett agymenést, leépülést szerettem volna, nem egy nagy, hatalmas, értelmetlen maszlagot. Darabos maszlag > Nagy maszlag. Jegyzeteljétek le valahová!
A konföderáció képes volt szimplán kirúgni, mikor volt hét ki nem vett szabadnapom? Esetleg közös megegyezés, vagy valami? Gondolom a múlt heti túlórámért is hiába várnám a fizetséget. Nem gond, az a lényeg, hogy ezek a Korál rajongók, vagy mik kiszabadították Jimmy Jumpot is. Ha már szívnom kell, akkor had tudjam már magam mellett a főkolompost. Arcturus azt mondja, hogy törjünk be a konföderációhoz és lopjunk el egy adathordozót. Ha-ha, hát mégis ki ez? Odaküld öt dropshipet, amikkel megmenti az életem, meg megszökteti Jimmyt a biztos halálból, és akkor már rögtön parancsokat osztogathat? Ó nem, ó nem azt nem-nem! Mondd meg neki Jimmy boy!
De hogy én téged mennyire gyűlöllek… Jó, talán ennyivel – mondjuk úgy – tartozunk neki, de aztán lécelés. Tipli. Gehen zu Hause. Go home. Vamos tu viskó. Vodka. Finito. Ennél multikulturálisabban nem tudom kifejezni magam.
Nocsak, a volt kenyéradóim tudtak ezekről a kis dögökről! Huhú, eddig is kalandos volt az utóbbi pár nap eseménye, de ezek után már tuti senki nem hinné el a sztorimat. Mit kereshettek ott? Lehet, hogy egy orbitális összees– de nem, nem, nem, nem! Engem ez hidegen hagy, kavarják csak a nagyok a kis főzeléküket, én nem leszek a sűrűjében. Mármint ennél jobban. Igazából fogalmam sincs mennyire vagyok benne. Lehet, hogy amiért én most erről tudomást szereztem, meg kell, hogy halljak? Aww. Nem érdekel, meg van a diszk, a csapat 85%-a halálos túladagolást szenvedett – ilyen, hogy orvos? Nem? Nincs? -, részemről lezárult életem ezen szakasza. Fejezete! A fejezet az markánsabb. Markáns szavakat érdemlek.
Eddig észre sem vettem, hogy a torzított adjunktus beszéd mögött milyen szép kis hang lapul. Kár, hogy a 2-ben már egy sokkal felnőttesebb, „anyásabb” hangot kapott. Arra azért cikibb beindulni. A Word szerint meg cukibb.
Csak az igazán nagy emberek képesek belátni, hogy hibáztak, vagy hibát készültek elkövetni. Csak az igazán nagyok tudnak szembefordulni egykori gondolataikkal. Ilyen volt annak idején Szent Pál, és most én is rátértem erre a nemes ösvényre. Szó sincs arról, hogy azért döntöttem a Korhal – amikor senki sem énekelte velem a Homok a szélbent, akkor éreztem, hogy valamit csúnyán benéztem – fiaival való tartózkodásom meghatározatlan időre szóló meghosszabbítása mellett, mert nem sokkal a kis magánakciónk után ezek a Protossnak nevezett, színesfém-fétissel rendelkező űrlények felégették az EGÉSZ KIBASZOTT bolygót mögöttünk. Szó sincs tehát berezelésről, kilátástalanságról, depresszív fogságról, vagy bármi hasonlóról. Egyszerűen csak felismertem a helyzet komolyságát. Egy olyan önfeláldozó lélek pedig, mint amilyen én is vagyok, ezt felkérésként fogja fel. Szükség van rám, én pedig itt vagyok. No meg, épp az imént ismerkedtem meg csapatunk egyik hölgy tagjával, Sarah Kerrigannel, és hát milyen gentleman lennék én, ha nem sietnék rögtön a segítségére? Na, ugye! Remélem így már mindenki számára világos, hogy miért nem húztam el… miért nem húztam el oda… khm, szóval oda, ahol… hát várnak, meg… van sok pénz… izé, hatalom, meg… hát ilyenek, tudjátok, hehe…
Jó tudni, hogy ez a csaj telepata. A legközelebbi videó beszélgetésünknél alaposan féken kell tartanom a gondolataimat, máskülönben soha az életben nem fog velem szóba állni. De ha egyszer olyan kis formás… Harr!
Nem kell sokat várni rá, hogy Kerriganből előtörjön a NŐ. Közli velünk, hogy utálja a légvédelmi tornyokat, ezért PUSZTÍTSUK EL ŐKET!! Bizonyára a férfi agyam abszurduma, hogy én simán otthagynám a semmi közepén azt a három, magatehetetlen szerkezetet, de nincs mit tenni, senki sem akarja a hisztit hallgatni. Miután Kerrigan a szemük láttára kivégzett pár konföderációs tisztet, a helyiek gyorsan csatlakoztak hozzánk. Micsoda farkastörvények!
Új egységünk a wraith, ami gyors, két lövésből meghal, és a földre gyógyít. Hopsz, nem is! Sebez az, csak elfelejtettem 2 percig a célponton tartani a szemem, hogy látszódjon a hatás. Legalább olcsó. A konföderációt persze ezekkel a papírrepülőkkel is kiüldöztük a térségből, így most… most… nos, fogalmam sincs mire mentünk ezzel, de még életben vagyok, szóval nem panaszkodom.
Hihetetlen mennyivel jobb Kerrigan régi hangja. A 2. részben egyszer sem éreztem igazán, hogy az ott most Kerrigan – de hát ez legyen az én bajom, hogy efféle apróságok miatt félig halott számomra egy karakter. Tricia Heflferrel semmi bajom sincs, EDI (Mass Effect 2-3) szerepében például imádom, de a régi Kerriganben volt valami plusz. Valami igazán karakteres, amit nem szabadott volna leváltani.
Hahaha, nicsak, ki cumizta be! Duke-ot beownolták, és hamarosan elevenen felfalják, vagy tudom is én mit csinálnak ezek a Zergek az áldozataikkal. Az utóbbi időben egyre több pozitív impulzus ér, és ez jó!
Megérkezett a partyrendőrség. Majd pont azt fogom kimenteni, aki elrendelte a letartóztatásom, és bizonyára a kirúgatásomhoz is volt némi köze. Köszöntem, de nem. Egyébként sem vagy a főnököm.
Eh… ha megígéred, hogy több ilyen pornós beszólást nem eresztesz el, akkor talán lehet róla szó.
Az új goliathokat elvileg azért kaptuk, hogy megbirkózzunk a Zerg légierővel, ami felettébb humoros, ugyanis ezek kb. csak akkor tudják kilőni a rakétáikat, ha beállnak az ellenség alá. Mi mindent elkövettünk, hogy ne sikerüljön kiszabadítanunk azt a disznót, de minket Jimmel a sikerre teremtettek, így bármilyen taktikához is folyamodunk, az mindig célra vezet. Arcturust nem tudom, hogy mire teremtették, de miután megtisztítottuk az egész környéket, és biztonságba helyeztük a Norad II-t, illetve roncsát, a fickó azonnal bejelentkezett. Ez tényleg azt hiszi, hogy ő a főnök. Képes mellénk állítani Duke-ot… Nevezzen az utókor hipsternek, de én úgy szerettem ezeket a Korhal fiait, hogy ilyen underground társulat volt az egész, most meg konföderációs generálisokat engedünk a soraink közé? Ez annyira mainstream. Mi lesz a következő? Mi leszünk a vezető politikai erő? Hm, na mindegy, egy generális talán még nem a világvége.
Bárhogy is nézzük, a Goliath a második legmenőbb egység az egész játékban, az első helyezettről pedig csak jóval később lesz szó, így most ő kerülhet a középpontba. Az ikergéppuskáinak a ropogása, a tény, hogy képes kilőni rakétákat is, a mechwarrioros kinézet, a vadászpilóta-bioharcos portré, és az a torzított hang. Kiérdemel egy audiovizuális ötöst. Ezért is fájó annyira, hogy a második részre a Blizzard úgy erőszakolta meg ezt a kultikus egységet, mint George Lucas és Steven Spielberg Indiana Jonest a south parkban. Mértem az időt, egészen pontosan hét másodpercig volt jópofa, hogy az SC2-es goliath portréját Dustin Browderről mintázták. Hogyan tudott hát a Blizzard egy 14 év után is libabőröztető egységből egy hét másodperc után kipukkanó lufit gyártani? Az új goliath kinézete önmaga paródiája: túlméretezett, vékony lábak, elnagyolt fej, mind emellé egy semmilyen színezet. Egy nagy, ronda, szürke pacák. A világ egyik legmenőbb portréját képesek voltak azért elcseszni, hogy önmagukat szórakoztassák. Hihihi, az egyik munkatársunk ül a góliátban, hihihi. Nagyon vicces, miért nem szinkronizálják le a főbb karaktereket is a Blizzardos arcok? Az nem számít, hogy milyen hangjuk van, a lényeg, hogy hatalmas poén lenne! A legfájóbb mégsem ez, hanem a hang. A karakteres, futurisztikusan torzított hangot lecserélték a googlefordító lehalkított robothangjára, kiölve az egységből minden életet.
Az utóbbi két szerkesztői jegyzetet akár úgy is összefoglalhatnám, hogy a második rész legnagyobb hibája az, hogy nincs benne az első.
Megtámadtak és a seggünkben vannak. Ez már döfi, jó tudni, hogy továbbra is mi vagyunk az igazságtalanul üldöztetett kisebbség. Lehet tényleg csak túlreagáltam az előzőt. Aztán jön Mengsk, aki kérdés nélkül löki a súlyosabbnál súlyosabb dumákat. Ghost hullámok, hullámgenerátor, Zerg titkos fegyver, konföderációs összeesküvés, minden, amit egy krimi rajongó csak el tud képzelni. Ha jobban belegondolok, ez egyre inkább elkerülhetetlenebb volt: már-már kezdtem azt hinni, hogy 20-30 évnyi kényszermunkával megúszom, ha esetleg elkapnak, de neeeem. Mengsk most tett róla, hogy még a létezésemet is kitöröljék az adatbázisokból, ha egyszer rám teszik a mancsukat. Nem szégyellem, már rég nem értem mi folyik itt, de Mengsk napról-napra ambiciózusabban hajt minket bele a sok hülyeségbe, úgyhogy én azzal is megelégszem, hogy neki van valamiféle terve. Mármint Nagy terve, amiben az is szerepel, hogy én egy csendes kis mediterrán bolygón szürcsölgethetem a kedvenc italaimat, hű szolgálatom gyümölcseként. Igen, én keményvonalas követő vagyok, de most az egyszer nem bánom, mert ekkora káosz közepette már biztos rég meghaltam volna, ha vezető egyéniségnek születek. No, irány az ellenség támaszpontjának szívébe hullámkibocsájtó izét tenni, amivel az is lehet, hogy egy fekete lyukat idézünk meg, és kipusztul minden élet a galaxisban. Huh, ugye hogy mennyivel biztonságosabb követőnek lenni!
Kerrigant nem igazán hagyja nyugodni, hogy ki akarjuk végeztetni embertársainkat ezekkel a Zergekkel, és reméli, hogy ez volt az első és egyben utolsó ilyen misszió. Arcturus ezt nem viseli nyugodt idegzettel, átment a cél bármi áron szentesíti az eszközt üzemmódba, ami egy induri-pindurit ijesztő. Nem is olyan rég még felajánlotta, hogy segít a lakosaimon, most pedig azzal fenyegetőzik, hogy annyi emberlakta kolóniára zúdítja rá a Zergeket, amennyire csak kell. Ha engem kérdeztek, kezd bedillósodni, de mivel engem sohasem kérdez senki, ezért ezt jól megtartom magamnak. Kerriganre ráférne némi vigasztalás, de erre ott van Jimmy. Ahogy elnéztem, az utóbbi időben egyre közelebb kerültek egymáshoz. Szó sincs féltékenységről, nem Sarah az egyetlen nő a csapatban. Igaz, adjunktus?
Wow, ez a cucc kajak működik! A Zergek szétmarcangolták az ott állomásozó konföderácós erőket, ami persze szörnyű, meg minden, de basszus, működik! És én a közvetlen környezetében voltam! Egy kis meghibásodás és engem zabáltak volna meg! Ki tudja mennyi ilyen cucca van még Arcturusnak! Úgy örülök! Valami Tassadar arc, aki a Protossok templomos rendjébe tartozik (középkor ez, vagy mi?), megint felégette mögöttünk a bolygót. Úgy látszik ez a mániájuk. Kezdem azt hinni, hogy nem csak a színesfém érdekli őket. De akkor mi? Vannak a Zergek, akiket úgy fest a föderáció tenyésztett, vagy vonzott ide, aztán vannak ezek a templomosok, akiket még idáig nem láttam, de az összes rohadt bolygónkat fel akarják égetni. Mi van akkor, ha őket is egy ilyen kütyüvel hívták ide? Jajj, a fejem…
A megalománia pedig folytatódik, Mengsk most már Tarsonist akarja, de ezt most egy csöppet sem bánom. Ha összeomlik a konföderáció, akkor szépen hazazavarjuk a Zergeket, a templomos bolygóégetőket meg… hát, majd Arcturus megoldja. Azért van!
Arc az van, de akkor én minek menjek vele? My alpha squadronnnnn, bleee. Ha mi nem vagyunk, akkor már nem is élnél, krumpli fejű.
Erre a feladatra már Ghostokat is kaptunk, ami tök jó, mert ők is vonzzák maguk köre a Zergeket, szóval nyilvánvaló, hogy velük kell akciózgatnunk, hogy véletlenül se kerüljünk le a Zergek radarjairól. Duke most szétatomozhatta az egykoron szeretett platformját, szabad utat nyitva Arcturus erői számára. Kerrigan azonban bejelentkezett a walkie talkiejával, hogy számon kérje a pszi sugárzók elhelyezésének miértjét. Mint mindig, én egy lépéssel le vagyok maradva. Arcturus teljesen elborult, Duke pedig volt elég talpnyaló, hogy teljesítette a népirtás feltételeit a számára. Itt már Jimmy fiú is felemeli a hangját – én meg elgondolkozom, hogy mégis hány ember hallhatja ezt a vitát, ha úton útfélen új arcok nyögdécselnek be valamit -, Mengsk viszont hajthatatlan. Kínos pillanatoknak nézünk elébe.
Fun Fact: a ghostok a 3. legmenőbb egységek a játékban. A fegyverük hangját pedig nagyon eltalálták. A bunkerekbe mindig őket zavartam be, ha tehettem, mert így konstans hallhattam a ghost-kórust.
Tisztázzuk: a konföderáció, ami egy tróger banda, idecsalta a pszi sugárzókkal a Zergeket, hogy aztán janit játszhassanak, de mi, a jófiúk, ezt nem hagyhatjuk, ezért a legnépesebb és minden szempontból legfontosabb bolygónkra, Tarsonisra plántáltuk ezeket a sugárzókat, hogy mi csaljuk ide a Zergeket, és mészároltassuk le vele az egész lakosságot, az igazságszolgáltatás nevében. És most megint megjelentek a Protossok, minden bizonnyal Tassadar templomos-bíboros-vöröskeresztes nagyúr vezetésével. Mengsk pedig azt UTASÍTJA, hogy Kerrigan menjen le Tarsonisra és védje meg a ZERGEKET a Protossoktól. Nem csoda, hogy gyógyszerekre megy el a fizetésem.
Szobára!
Jimmy aggályai hasonlóak az enyémekhez, de Kerrigan roppant magabiztos, és van is abban valami, amit mond. Ezek a Protoss arcok eddig tényleg mindent felégettek, előbb-utóbb muszáj lett volna szembenéznünk velük. Ha pedig ő mondja azt, hogy Arcturus majd jobb belátásra tér, akkor bizakodhatunk. Mi csak pár hete vagyunk tagok! Azt viszont nem tudtam, hogy Kerriganen kísérletezett a konföderáció – már megérte belehallgatni a beszélgetésükbe. Nem, nem szégyellem magam, mert én akárhányszor videó megbeszélésen vagyok, valaki mindig belepofátlankodik. Legközelebb én fogok szobát nyitni, és majd jól lekódolom. Egy admin jog mondjuk nem ártana.
Ezek a Protossok meglehetősen elfogadhatóbb kinézettel rendelkeznek, mint a Zergek, bár ez még így önmagában nem jelent túl sokat. A templomosokhoz látszólag semmi közük, de itt meg is álltam a tanulmányozásukkal, mert tele vannak lézerbigyókkal, én meg azokat ki nem állhatom. Ártalmas a bőrnek.
Kerrigannek nem volt könnyű dolga, ugyanis parancsba adta neki Arcturus, hogy nem bolygathatja meg túlságosan a Zergeket. Saraht persze nem akármilyen fából faragták, így hiába a sok lézerbigyó, a Protossokat megfutamodásra kényszerítette. Ennyi, kedves idegen fajok, tessék sorszámot húzni a pofonokért.
Vajon miért vettünk 180 fokos fordulatot? Ja, igen, majd elfelejtettem itt a nagy örömmámorban, hogy Arcturus visszavonulót fújt, épp mikor Kerrigan sürgős evakuációért folyamodott. Lássuk csak, lássuk csak, hogy is állunk most. Ühüm. Oké. Huh! Jól van. Mind megdöglünk.
Ez a fejezet még tavaly készült el – természetesen ekkor még dizájn nélkül, de arról majd máskor lesz szó!:) -, három nap alatt, azonban a szöveg 95%-a (valamint a jegyzeteket leszámítva) már két nap alatt megvolt, az utolsó nap a szerkesztgetéssel telt. Utóbbi kissé lélekölő, mert mókás telehányni a papírost ennyi hülyeséggel, de amikor rendbe kell őket szedni, hogy valahogy nézzen is ki a dolog… Talán ez a három nap prezentálja a leginkább a különbséget egy komoly és egy nem komoly cikk között, mert ha ilyen ütemben íródott volna pl. az eddigi leghosszabb cikkem, akkor négy nap alatt írtam volna meg, és két napig kellett volna csak szerkesztgetni. Hát, az valahogy nem hat napig tartott=). A három napot persze nem úgy kell érteni, hogy keléstől fekvésig, az olyan elég ritka, ráadásul az is csak a komolyabb cikkeknél fordulhat elő. Hogy ez sok vagy kevés? Nem tudom, de gyakran kérdezgetitek, szóval tá-dá! Aki maga is azon gondolkozik, hogy írjon esetleg egy cikket, az ne ijedjen meg, egy normális ember sokkal hamarabb végezne. Sajnos én minden aprósággal eltökölök, mert különben nem vagyok hajlandó publikálni. Oh, a primadonna!
Egyébként régebben mindig azt hittem, hogy mivel nekem tört verzióm volt, ezért kimaradtak pályák a Terran kampányból, hiszen ha egy pályát NEW Gettysbergnek hívnak, akkor kellett, hogy legyen egy Gettysberg is valamikor, nincs igazam? Nos, ezért ne tanuljunk túl fiatalon nyelvet.:D A végső választ, hogy miért New Gettysberg a pálya neve, így is ~10 évvel később, az SC2-es New Gettysberges átvezetőnél tudtam meg, mikor ott volt az a rohadt tábla. Jól van, mondom…=) Azért jó érzés ám, amikor ilyen gyermekkori krízisek végleg lezárulnak. A The Office egyik része óta tudom, hogy mindenben az a legfontosabb, hogy legyen closure, azaz lezárás, tehát semmi se maradjon lógva.
True Story.
Nem mondod, drága egyetlen adjunktusom, hogy elvesztetted a kapcsolatot a Tarsonisi erőkkel? Talán mert MIND MEGHALTAK, ugh. Raynor lelép, Mengsk elméje meg teljes egészében összeroskadt. Vissza kéne mennem Mar Sa– oh, ja igen, a templomos köcsögök felégették, persze. Igazából eddig bárkihez is szegődtem, mindig megütöttem a bokám, de talán még Raynor volt az egyetlen, aki a pofára esésekben úgymond őszintén osztozott velem. Vele tartok hát. Hogy mondod adjunktus? Pusztítsunk még el egy ionágyút? Hát persze! Miért is ne? Én ilyeneken már meg sem lepődöm. Jobbat mondok: ha nem szólsz, akkor is szétlőttem volna egy ionágyút. Vagy idecsaltam volna a kormányerők által kifejlesztett idegen lényeket idevonzó berendezéssel több milliárdnyi rusnyaságot. Esetleg felégettettem volna az egész bolygót, ezekkel a… a… áh, begolyóztam. Irány az ionágyú! Ionágyú baszdmeg, nem hiszem el, mit csinálok…
Raynor belülről marcangolja önmagát. Nem tud élni azzal a tudattal, hogy mi segítettünk ennek a báránybőrbe öltözött pszichopatának, és akkor Kerrigan haláláról még nem is beszéltünk… Ezt azért becsülöm Jimben: a szívén viseli mások sorsát, én meg csak túlélni próbálok itt. De most már nekem is muszáj tovább mennem, máskülönben Sarah halála még inkább hiábavalóvá enyész el.
Duke, meg az ő taktikai zsenije: úgy húzza fel a bázisait, hogy szabad lég utat biztosít az ionágyúhoz. Nekünk igazából mindegy, a battlecruisereink köszönik szépen a tálcán kínált lehetőséget. Hahaha, Duke, remélem biztosítva volt az ionágyúd többszöri yamato ágyú támadás ellen, hahaha, ahahaha, AHAHAHHAHAHAAAAAA… ah… uh… jaj, túl sokat voltam ennek az idióta Mengsknek a társaságában. Most már tényleg tűnjünk el innét!
Császár! Az agyam eldobom. A konföderációnak már hivatalosan is kampeca, de arra azért kíváncsi leszek, hogy mit kezd a nyakába szakadt idegenekkel. Az meg mennyire ötlettelen már, hogy a korhal fiai KORHALON rendezkednek be; úristen Mengsk. Vérlázító ez az adás, ráadásul ugyanaz a tévé közvetíti a ceremóniát, amin annak idején reklámozták a politikai karriert. Ennél személyesebb már nem is lehetne ez az ügy, ez pedig már bosszúért kiállt. Jim azt mondja, hogy csak higgadtság, de nem értek vele egyet. Van egy egész battlecruiserünk, meg egy yamato ágyú elsütéséhez elegendő energiánk. Nem látom a probléma forrását.
Comments (11)
Lord_Crusare
| #
Ez nagyon király, tesómmal könnyesre röhögtük magunkat 😀 ! Ezt feltétlenül folytasd, zseniális!
Reply
Hunyi
| #
bazz, ez tényleg hosszú 🙂 kemény munka lehetett, grat hozzá, de most nem olvasom végig, reggel ZH
Reply
TarzanBorz
| #
Hero ez nagyon nagyra sikeredett, feldobtad vele a napom.Csak igy tovabb
Reply
benz8
| #
zseniális 😀 sokat ugyan nem tudok hozzaszolni, mivel nem jatszottam az sc1-el, viszont alig varom az sc2-es cikket
Reply
joeace
| #
Hero MArry Me ! 😀
Reply
Fry
| #
Ez nagyon jó, nehogy abba hagyd 🙂
Tetszik hogy behoztad a starcraft 1-et 🙂 régi jó játék 🙂
Reply
PhoeniX
| #
Csatlakozom, nagyon ütős lett 😀 Igaz, h formabontó, de pont ezért király! Várom a folytatásokat 😀
Reply
PRGǂShael
| #
Kicsit döcögősen indult, de a végére élvezhető lett. Hero amúgy jól vagy? 😀 Orvost ne hívjunk? 😀
Reply
nedved22
| #
Hát Hero mit is mondjak?! vannak benne kifogásolható részek, de összességében büszke vagyok rád!
Reply
WhiteZombie
| #
Valaki ráér
Reply
bakter24
| #
Nagyon szép munka, várom a folytatásokat is!
Reply