Aki utazott valaha messzföldön, tapasztalta már a repülés élményét, az valószínű tudja, hogy mennyire fárasztó dolog is ez. Nem úgy van ám az, hogy 1 óra 50 perc a repülő út és ennyi, az egész procedúra körülbelül 6-7 óra, és ebből nincs 2 óra maga az utazás. Na de nem is akarok itt most össze-vissza hebegni-habogni és keresni a kibúvókat, lehet hogy csupán gyenge vagyok, és ezért történt az, hogy nem teljesen úgy alakult ez a 4 nap Párizsban ahogy azt elterveztem. Amit ebből észrevettetek, hogy a nagy hírözön amit megígértem, nem jött meg, ennek több oka is volt. Sajnos rá kellett hogy jöjjek, ha otthon ültem volna, sokkal több infót tehettem volna ki pikk-pakk. Így hogy ott voltam, nem volt erre lehetőségem. Nagy szerencsémre a mai napon nem kellett mennem dolgozni, így ki tudtam végül aludni magamat, ugyanis az elmúlt 5 napban 5-6 óra alvásokkal kellett kibírnom (tudom ennek elégnek kell lennie, de ha 8-9-hez vagy szokva akkor nagyon gáz ..). Nos a továbbiakban szerenék egy rövid kis összefoglalót írni arról, hogy mi is történt. Persze annyi minden van amit le akarok írni nektek, hogy nem tudom mivel kezdjem, ezért arra gondoltam, először írok egy listát, aztán a visszajelzésekből leszűröm azt, hogy mi az ami igazán izgalmas számotokra, miről szeretnétek többet hallani, és akkor arról többet írok.

Most kaptam a hírt Steffitől, hogy nemsokára Starcraft II tournament lesz, így döntöttek a szervezők. Kb egy órája tudnak róla, ezért most nagy kapkodás van (Steffi is rohant el egyből mondta, hogy rohadt sok dolga van). Szóval legyetek résen, mindenki csatlakozzon rá a Tournament Stage-re a következő linken: http://eu.blizzard.com/wwi08/streams.xml Remélhetőleg bírni fogják a szerverek. World first esemény, úgyhogy mi is izgatottan várjuk!

A WWI egyik fénypontja volt számomra. Teljesen véletlenül keveredtem Karune közelébe, aztán nem hagytam tovaveszni az alkalmat. Az úgy történt, hogy elhagytuk Hancut, és DC-vel a VIP részlegbe ültünk be, ez a 3. sor volt, elől pedig a Blizzard alkalmazottak. Karune és barátnője Lina So előttünk ültek, és én az egész nyitó ceremónia alatt gyűjtöttem a bátorságot, hogy megszólítsam őket. Látszólag ez egyáltalán nem zavarta, nagyon laza volt, kérdezte hogy milyen volt az utam, de én csak azt bírtam elmondani, amit előtte már kigondoltam. Megköszöntem a munkáját, és a jegyemet.

Az egyik legfontosabb dolog az volt számomra az egész WWI alatt, hogy infókat szerezhessek meg a Starcraft II-ről. Hajtott a vágy, hogy első kézből kaphassam meg ezeket, és tehessem közzé. Várakozásaim ellenére sajnos semmi olyan esemény nem történt amire vágytam, hogy talán bejelentenek egy Starcraft II bétát (Wotlk béta kulcsot osztogattak csak), hogy talán bejelentik a megjelenés dátumot, hogy talán kiadnak egy rövid demót, vagy hogy csak kaphatunk ismét egy single player bemutatót, amiben olyasmit láthatunk hogy lefossuk a bokánkat. Semmi ilyen nem történt. Diablo, diablo. Mindenki csak a Diablo3-al volt elfoglalva, eköré volt felépítve az egész rendezvény, és nem azért mintha nem örülnék ennek, de lehetett volna több SC2 is. Szokták mondani: „tudtam-tudtam, csak nem sejtettem”. Valójában semmi célzás nem volt arra, hogy jól haladnak a fejlesztéssel, semmi biztatót nem mondtak soha. A Vivendi jelentésébe bele sem írták az SC2-t anno, mégis valamiért titkon azt reméltem, hogy ez csak egy átverés, egy vihar előtti csend, egy súlyos hírzárlat amit hatalmas bejelentés követ. Hát nem. Egyesek arról beszélnek, hogy Rob Pardo azt mondta, a játéknak csak az 1 harmadát építették meg. Személy szerint én ilyet nem hallottam a szájából, és butaságnak is tartanám ezt a kijelentést, de az biztos, SC2-ről beszéltek sokat a WWI-n, de mondani nem mondtak semmit sem. Várjuk hát a fejleményeket. A játék fantasztikus lesz ez már biztos, csak bírjuk kivárni. Kitartást elvtársak!

Nos, idézem Hancut. Szavait tessék fenntartásokkal kezelni, és egyébként is az nem úgy volt: L’équipe de choc de gel rapporte de l’endroit de partie! Na szóval megérkeztünk. Szörnyű kalandjaink voltak, úgymint: Aston elhagyta a csomagját. Aston megtalálta az elhagyott csomagját. Büntetésből a metrón igazi paraszt magyar módjára felfaltuk Aston szalámis szendvicseit (ha Aston nagymamája véletlenül olvasná ezt, köszönjük szépen, finomak voltak). Később rájöttünk, hogy a párizsi metrónak gumikerekei vannak, és átható húgyszag terjeng a folyosókon. Aztán az is kiderült, hogy DC olyan félelmetes Monty Python-os “hellllllo”-val képes odamenni random bennszülöttekhez megkérdezni, merre kellene mennünk, hogy nekünk röhögnünk kell, a bennszülöttek meg ettől hülyének néznek. Ami persze bizonyos fokon helyes emberismeretre vall. A hotelünk egyébként kb. 5 percre van a parti helyszínétől, és a sarki kocsmát konkrétan Resto bárnak hívják. És a háromágyas szoba valójában egy franciaágyat meg egy pótágyat takar. Utóbbit einstandoltam. Most megyünk enni. Pá.   (A hotel wifije fizetős, a szomszéd kocsmáét lopjuk) Csináltam új albumot a képeknek, majd tolom felfelé folyamatosan.