Hat és fél éves sem voltam, amikor először játszottam a StarCrafttal. Ezzel akkor szembesültem, amikor a régi kacatjaim között szortíroztam, és ez bizony erősen elgondolkodtatott. Már csak azért is, mert 1998 elején már a teljes játékkal toltam! Most jöhetne az a duma, hogy én már ötévesen tudtam, hogy ez valami más, meg blabla, és nagyon jót röhögnék itt ezen a szövegen a monitor előtt, de nem volna illő. Egyrészt nem szeretnék senkit sem félrevezetni, másrészt vannak olyan emberek, akik bár nem hat és fél évesek voltak annak idején, de bizonyára valóban érezték, hogy ez a játék más, mint a többi, tehát az ilyesféle elmeséléseket rájuk kell bízni.

De hová mutat ez a roppant megindító bevezetés? Hát – ezúton üdvözlöm a „hát” rajongói klubom – afelé, hogy az e-sporttól jócskán elszakadva, kicsit szabadabb vizek felé evezgessek. Nem kell aggódni, szó sincs váltásról, továbbra is az e-sportért dobog a szívem, de hogy ne kelljen annak a négy embernek, akik olvassák – és annak az egynek, aki általában a végéig is eljut – a cikkeim, annyit várniuk az új irományaimra, kitaláltam valamit. Nevezetesen azt, hogy egy cikksorozat útján végigjárom a StarCraft és a Brood War kampányait pályáról-pályára, természetesen nem a megszokott módon, de talán ezt már említenem sem kell. Fejezetenként lesz egy-egy cikk, szóval az azt mondja, hogy 1…2…3… HAT! Kerek hat darab, ami azért jó, mert úgy tűnhet, mintha produktívabb lennék, pedig továbbra is hosszú, humortalan, unalmas, monoton dolgokat írok, csak épp felszeletelve. Mindennek tetejébe most először, és talán utoljára, szerkesztői jegyzetek is lesznek a cikkekben, de erről majd bennük részletesebben, most irány 1998! Vagy 2499, nézőpont kérdése. Eugene V. F. Powers kalandjai következnek!