Élménybeszámoló: WCS 3. szezon finálé
Közel két hónappal ezelőtt került megrendezésre a WCS 3. szezonjának fináléja, a lengyelországi Krakkóban, ahol a legjobb 8 játékos küzdött meg a bajnoki címért a két napos rendezvényen. Kihasználva a lehetőséget kiutaztam Krakkóba, hogy élőben nézhessem a premier liga mérkőzéseit. Ezzel a cikkel szeretném bemutatni a rendezvényt, elmesélni élményeimet, képek segítségével és végül, de nem utolsó sorban elbúcsúzni a Heart of the Swarm-tól.
Krakkó városa nagyszerű választásnak bizonyult, nekem kifejezetten tetszett és rendezvényektől függetlenül ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el oda. Viszont érdemes tájékozódni a közlekedési viszonyokról, mert órákat jelenthet, a jó útvonal kiválasztása.
A rendezvényre a belépés ingyenes volt, de elsőbbségi jegyet is lehetett vásárolni, ami azt jelentette, hogy nem kellett várni a bejutásra. Én mindkét nap nyitás után érkeztem, és nem volt jegyem, ez azt jelentette, hogy a fenti képen látható, szabadtéri kivetítőn nézhettem a meccset, míg be nem engedtek. A jeggyel nem rendelkezők beengedése lényegében véletlenszerű időközönként történt. Az időjárás mindkét nap kellemes volt, és nyugágyakból is akadt mindig üres, így kényelmes körülmények között várhattam ki, míg bejutottam. Ha valaki úgy kívánta, akár az összes meccset végignézhette a kivetítőn, nyugágyból.
A bajnokságnak egy néhai vasútállomás adott otthont, ami mostanában már rendezvényközpontként üzemel. Az első sorok mindig tele voltak, de hátrébb már akadt hely, és a kivetítőket onnan is tökéletesen lehetett látni. A világítás is nagyban hozzájárult a hangulat kialakításához, a kék játékos bemutatásakor és győzelme esetén a kék fények világítottak és ugyanígy a piros játékosnál is. Hallani is nagyszerűen lehetett mindent, kivéve mikor a közönség elkezdett szurkolni…
Szurkolókból és szurkolásból pedig nem volt hiány. A közönség mindent beleadott, minden játékost megtapsoltak és biztattak, illetve a játszmák minden látványos mozzanatát ujjongással és tapssal jutalmazták. Számomra talán ez volt az egyik legszokatlanabb élmény, mivel stream nézés közben mindig hallom a kommentátorokat. Ráadásul az izgalom fokozódásával a kommentátorok is egyre hangosabban kommentálnak, de itt a közönség egyből elnyomta őket. A vezérszurkolók pedig rendszeresen feltüzelték a közönséget, hogy a lelkesedés sohase lankadjon le.
Amit a helyszínen látni lehetett és feltételezem a közvetítésből kevésbé, hogy a vezérszurkolók együtt dolgoztak a szervezőkkel is az összkép javításának érdekében. Így születhetett meg az alábbi fotó, amin Chris Sigaty, a játék producere az első sorban szurkol Lilbownak.
A váratlan fordulatok és kiszámíthatatlan mérkőzések izgalma miatt is szeretem a Starcraftot. Ezen a bajnokságon pedig akadt mindkettőből bőven. Természetesen a közönség többsége is Lilbownak szurkolt a Hydra elleni mérkőzésen, abban a reményben, hogy továbbjutásával nő az esélye annak, hogy a BlizzConon egy nem dél-koreai játékos is részt vehet. Arról nem is beszélve, hogy Lilbow két játszmás hátrányból fordította meg a mérkőzéssorozatot.
A java pedig csak ez után jött. Lilbow és Hydra mérkőzése az előző idény döntőjének visszavágója, ezért kiegyenlítettnek számított a küzdelem. Ezzel ellentétben MaNa idei eredményei eltörpültek Petraeus teljesítményéhez képest. A lengyel közönség lelkesedését ez cseppet sem befolyásolta ők 2 játszmás hátránynál is torkuk szakadtából biztatták honfitársukat. MaNa pedig meghálálta a lelkesedést és továbbjutott a negyeddöntőben, ami már önmagában elegendő volt, hogy a közönség a levegőbe repítse.
MaNa győzelmével zárult az első nap, ráadásul Lilbow is tovább jutott, meglepetés-meglepetés hátán.
A második napra csak egyetlen dél-koreai játékos maradt a versenyben, mely példátlan a WCS történetében, ráadásul a maradék három mind európai. Az első mérkőzéssorozatban kiélezett küzdelem zajlott Lilbow és Zanster között, melyet végül a francia játékos nyert 3-2-re. Az alábbi két kép pedig jól mutatja a győzelem és vereség közötti különbséget, mely csak egy meccsen múlt.
A második elődöntőben a közönség ismét teljes mértékben MaNa mellett állt és a lengyel játékosnak ez ismét erőt adott, hogy a papíron jelentős fölényben levő ForGG-t legyőzze 3-1-re.
A mérkőzések közben mindenkinek adtak egyet a fenti képen látható karkötőből, melyben egy vezeték nélküli adóvevő, három többszínű led lámpa és egy hozzá tartozó elem volt. A karkötők színét mindig a felkonferált játékosok színéhez állították, illetve a meccsek végén a győztes színében világítottak.
Az elődöntőket a Legacy of the Void nyitó videójának bemutatója követte, melyet a StarCraft producerének és vezető fejlesztőjének élménybeszámolója előzött meg. A videó közben a közönség egyként szurkolt a Protoss harcosoknak, minden egyes sikeres ütést ujjongás követett.
A WCS történetében először két európai játékos állhatott a döntő színpadára és küzdhetett meg a bajnoki címért. A mérkőzés közben váltottam pár szót, egy lengyel szurkolóval, aki megkérdezte kinek szurkolok, azt válaszoltam, hogy Lilbownak, abban a reményben, hogy így eljut a BlizzConra. Nem volt elégedett a válaszommal, de feladott egy mentő kérdést, hogy amúgy kit kedvelek jobban, erre már MaNa volt a válaszom, és ezzel sikerült szépítenem.
A győztes végül Lilbow lett, és a közönség őt is teljes erőből megünnepelte, ezzel ő lett a WCS első európai bajnoka.
A bajnokság hihetetlen fordulatokat és eredményeket hozott, felejthetetlen élmény volt ott lenni.