Fényűző vagy kizsákmányoló a koreai esport?

Astonkacser . Cikkek 2202

Szinte szavakat sem találok jelenleg. Két ok miatt is. Először is hatalmas nagy köszönet Encrypt olvasónknak, aki lefordított nekünk – angolnyelven nem beszélő vagy csak túl lusta – földi halandóknak. Encrypt jól fordít, változatosan fogalmaz és ráadásul egy nagyon érdekes téma érdekli: a koreai esport.

Nem szeretem lelőni semminek sem a poénját, de tartok attól, hogy sokan továbblapoznak, ezért itt van (számomra) a lényeg:

Az egész dolog úgy néz ki, hogy felnőtt iparmágnások szedik meg magukat szerencsétlen és tehetetlen gyermekeken, ez az igazság!!

A cikk eredetileg a nemrégiben csalás gyanúba keveredett progamereket akarta megvédeni, na de azért remélem azt elfogadjuk, hogy az teljesen mindegy, hogy valakinek van-e rá oka, a csalás az csalás. Mindenkinek megvan a maga választása, a körülmények nem szolgálnak felmentésként! Aztán hirtelen mikor elolvastam a cikket, picit elbizonytalanodtam. Kicsit más megvilágításba helyezte nekem az egész koreai „csodát” ez a cikk, éppen ezért ajánlom mindenkinek! Jó szórakozást hozzá, és a terjedelmesség miatt kérem ezúttal is készítsétek elő a popcornt meg a 2literes kólát!

Ja és ne felejtsetek el egy hatalmas WOOT-ot tolni a kommentekben Encryptnek. Eredeti cikk: Teamliquid.net.

Még mielőtt kritizálnánk a pro-gamereket, lássuk hát a tényeket!

Az eredeti cikket írta: Han Yoon Hyung, angolra fordította I10f, magyarra Encrypt

2010. május 16-án nagy  megrázkódtatás érte a koreai e-soport világát, amikor is egyes vérprofi játékosok bundázás gyanújába keveredtek. A nézőközönség elborzadva vette tudomásul, hogy még a legrangosabb profik között is sokan szereztek illegális pénzeket illegális fogadásokon és bundázáson keresztül :S

Sokan a fentiek miatt kritizálták ezeket a játékosokat, mondván, ez sportszerűtlenség, viszont csak kevés ember tudja igazán, mi vitte ezeket az embereket arra, hogy ily módon jussanak többlet „bevételhez”, mert hiszen ők mégiscsak sztárjátékosok, akiknek példaértékűen kéne cselekedni. minden sportok szellemében… Nagyon sok rajongóban alakult ki hamis elképzelés az e-sporttal kapcsolatban, mivel nem láthatnak a színfalak mögé!

A baj csak tovább fokozódik, amikor az emberekben valami ilyesmi világkép alakul ki: „számítógépes játékok által pénzhez jutni, ugyan már kérem,  ez nem is munka, hanem szórakozás”

Ne kritizáljuk hát a pro-gamereket, és nézzünk be a foncsor mögé! Ez a cikk a profi starcraft játékosok élet/munka körülményeit hivatott bemutatni a nagyérdeműnek.

Nem tudtam hol is kezdjek hozzá, veterán starleague rajongó vagyok, és a Progresszív Párt tagja, de nem tudtam, hogy a cikkem milyen visszajelzést keltene a pro-gamerek részéről, ugyanis az életüket érintő kérdések mindig érzékeny pontnak számítottak a köztudatban. Ha a Progresszív Párt kampányolna a pro-gamereket megillető jogokról, a rajongók és maguk a játékosok is joggal mondhatnák: „olyasmiről szónokolnak amihez még hozzá se szagoltak soha”.

2010 Május 15.-e Szombat este. A bundázásokkal kapcsolatos hivatalos közlemény megjelentetésének napja előtti estén történt.. Vajon nehezebb lett volna interjút készíteni, ha már megjelent volna a szóban forgó állásfoglalás? Nem tudom, mindenesetre megígértem nekik, hogy személyazonosságuk fölfedetlen marad majd. A találkozón jelen voltak: a Progresszív Párt (Progressive Party) megbízottja Noh, politikai kutató Hong, és egy e-sport újságíró Kim, egy pro-gamer „A”.

Csak a veleje éli túl: Starleague

Han: Olvastad már a „Mookhyang”-ot (regény harcművészetek témában)?

Progamer „A” : Igen

„A”, bár nem hittem volna, de nyíltan válaszolt. Ugyan teljesen más világból származtunk de mégis hasonló korú fiatal emberek voltunk..

Han: A regényben a főhős gyerek harcművészeteket sajátít el, más gyermekekkel egyetemben, teljesen névtelenül. Ahogyan fejlődik egyesével maradnak le mellőle egyenrangú vetélytársai, és így ő egyre magasabb és magasabb szintre jut. Azt hiszem, a  starleague is így működik. Amióta te feltörekvőben vagy, a társaid a regény egyenrangúihoz hasonlóan tünedeznek el mellőled.. Ma, hogy látod, milyen a pro-gamerek élete?

Amit elsőnek meg kell jegyezni, az a profi, nem éppen felhőtlen kapcsolata a szüleivel. A leghíresebb pro-gamer Boxer (http://www.teamliquid.net/tlpd/players/225_BoxeR) azt mondta, hogy eleinte a szülei nem is tudtak arról, hogy starcraftozik. Akkoriban még nem léteztek „pro-gamerek”, sőt még meccseket sem közvetítettek. Erre rácáfol Flash (http://www.teamliquid.net/tlpd/players/424_Flash) a mostani legjobb játékos példája, aki már szülői támogatással kezdhette meg karrierjét, ám itt meg kell jegyezni, hogy ő már egy olyan érában nőtt fel, ahol dollár ezreket keresni évente azzal, hogy játszol egy számítógépes játékkal elfogadott „társadalmi szerepnek”számított.

Maga „A” sem kerülhette el a szembekerülést az ősökkel.. A szülei nem nyugodtak bele abba, hogy pro-gamerré váljon , mivel ez szerintük túl bizonytalan jövőkép, és „A” meg tudta érteni a szüleit is mert hát „Miféle szülő akarná, hogy gyermekének nagyon nehéz élete legyen?! A leendő profi számára a jövő teljesen ködbe burkolózik….” Néhány hónappal később a szülei végül is belenyugodtak abba, hogy a gyermekük az álmait üldözze, és miután „A” átment a fölvételi teszt-ükön, csatlakozott egy profi csapathoz.

Manapság, ha egyáltalán egy profi csapat által tesztelésre akarsz kerülni, előtte rengeteg időt kell eltöltened különböző klánokban, ráadásul ha egyszer eléred a 20 éves kort, gyakorlatilag lehetetlenné válik a helyzeted, senkit sem érdekelsz többé.. Amikor „A”-t ez ügyben kérdeztük azt mondta: „legjobb ha a tízes éveidet taposod, 20 év az bizony a legfelső határ, annál öregebben ne is reménykedj.”

Gyakorlás, „szürke hétköznapok” és még több gyakorlás

Miután sikerül fölvételt nyerned valahova, akkor kezdődik csak az élet a csapattal. Mielőtt pénzes szponzorok támogatni kezdték volna a csapatokat: „Több mint tíz ember nyomorgott egy apartmanban, ahol egyszerre enni sem lehetett. 10 gép a nappaliban és néhány matrac, akinek nem jutott hely, az kénytelen volt a földön keresni magának….” Nem olyan gyakorisággal ugyan, de a csapattársak egyre csak cserélődtek és cserélődtek, egy pár elment, ugyanannyi csatlakozott, egyesek elmentek szolgálatba a katonasághoz, vagy csak feladták a küzdelmet és visszatértek tanulni. Természetesen voltak olyanok is akiket kirúgtak, mivel nem bizonyultak eléggé jónak. A B kategóriás csapatok tagjai általában úgy cserélődnek, hogy soha sem ismeri meg a nagyközönség.

Idővel, ezekben a csapatszállókban is javultak kicsit a körülmények, ahogy újabb és újabb támogatók csatlakoztak a mókához. Egyes talentumok átigazoltak jobb csapatokhoz, a tőke hatására, illetve gyakorló partnereket is egyre könnyebb volt találni. Elkezdtem gondolkodni azon, vajon milyen lehet egy ilyen csapattal együtt élni?

Han: Szigorú rend szerint éltek? Szerintem mindenképp így kell lennie, hiszen csak férfiak élnek együtt…

„A”: Nem, vannak fiatalabbak is, és idősebbek is.

Hong érdeklődött a napi átlag gyakorlási idővel kapcsolatban. Egy pro-gamer napirendje teljesen eltér az átlag emberétől. Délelőtt 10 kor kelnek, reggeli és gyakorlás késő estig. Ha megnézzük az OGN csapatokat a SPARKYZ délután négykor ebédelt, hogy a lehető legoptimálisabb állapotban legyenek a játékosok, az esti torna kezdetére. A gyakorlási időbe nem számít az étkezés. Ha ezt a Starleaguet vesszük, az A csapat11 óra 30 percet, míg a B csapat 13 óra 30 percet gyakorolt, mert ennyit rendeltek el.

Ki lehet hagyni egy edzést? Végül is megteheted, de nem javallott, jobb ha nyomós okod van rá. Erre egy jó példázat: az egyik csapat tagja  megakart nézni egy Beyonce koncertet, és lemaradt a gyakorlásról. Aznap a csapat silányan szerepelt, így őt büntették meg azzal, hogy visszafokozták a  tartalék csapathoz, amiért nem vett részt az edzésen. Ezek után kénytelen volt föladni az álmát, mert már nem tudott visszakapaszkodni, és a tartalékos B csapat névtelensége nem kifizetődő ugyebár..

„A”:„nekem azt mondta, hogy a fentiek miatt nem folytatta, de szerintem más, privát okai is voltak”

Egy profi számára aligha akad szabadnap, mivel meccseket rendeznek hétvégéken is, úgyhogy kénytelen vagy gyakorolni nonstop, 24/7!

Az MBCGame és OGN nagyon szoros beosztásokat szab a játékosainak. Egy évben csak egy hónap van amikor nincsenek tornák, de ugyebár a gyakorlás… Ahogy telt múlt az idő, a helyzet egyre csak rosszabb lett, a játékosok elégedetlenek, de nem adhatnak hangot a véleményüknek.

Kim a következőképpen fogalmaz:

„A KeSPA  a csapatokat szponzoráló nagyvállalatok szövetsége. A szövetség minél több meccset akar mivel így segíti a bevételeket, ezért az egész évet betáblázzák a profiknak. Nem mintha számukra több meccs többletköltségekkel járna..”

esportfinal

A pro-gamer élete a nagyközönség szemszögéből, csupa fényűzés és pompa. A színfalak mögött azonban ez egy korlátokkal teli élet, ahol még a véleményednek sem adhatsz hangot nyilvánosan… Hol marad hát a „játék öröme” és a „sport szelleme” ?

Egy profi jogai, avagy a játékos aki a velejét képezi a sportnak

Hong mutatott rá, hogy vannak bizonyos szerzői jogi gikszerek, a replayekkel kapcsolatban, ha lennének ilyenek, a KeSPA kétszer is meggondolná, hogy mennyi meccset ír elő a játékosainak.

Tegyük fel, ha egy drámát vetítenek egy TV csatornán, akkor az adott csatornának fizetnie kell a vetítési jogért. Egy zenész játszik egy hangszeren, akkor a zene a muzsikus szerzeménye,  „tulajdona” lesz. Valahogy így kéne lennie a replayekkel és a pro-gamerekkel is. Ne legyen se a Blizzard-é, sem pedig a KeSPA-jé.

A probléma tovább bonyolódik, a Tele-Vízióban lejátszott VoD ugyanis nem csak egyszerűen egy replay, mert benne van a kommentátorok, elemzők és játékosok munkája is. Amikor ezeket vesszük, nagyon sok különböző érdekközösség köreiről beszélünk, BLIZZARD, KeSPA, játékosok és műsor sugárzó csatornák stb..

Jelen pillanatban, a játékok a TV csatornák „tulajdonában” vannak, és a játékosok jogait a szponzoraik igazgatják, vagyis a KeSPA.. A BLIZZARD is igyekszik kivenni a részét a piacból, a Starcraft 2 megjelentetésével. Ezek a hatalmas szervezetek mind mind keretekbe foglalják, az átlag pro-gamer jogait.

Ha a szponzorok olyan könnyedséggel fizetnék meg a profi játékosokat, mint ahogyan a Starcraft jogait kisajátították, ezzel az egész szituációval nem is lenne akkora gond, csakhogy jelen pillanatban a pro-gamerek még csak nem is tekinthetőek valódi munkaerőnek, legalábbis jogilag..

Noh szerint a játékosoknak kijárna egy munkaszerződés, a támogatókkal. A baj ezzel csak az, hogy ez beleütközik a gyermek munkaügyi törvényekbe, ugyanis a törvények szerint 15 év alatt egy gyermek nem dolgozhat. Egyes játékosokat 15-16 éves korukban mutatnak be, ám vannak olyanok is mint pédául BaBy (http://www.teamliquid.net/tlpd/players/575_BaBy) aki 13 éves korában „debütált”..

Ugyan a 15-17 éves gamerek már dolgozhatnak, de a probláma az idővel van, a törvények ugyanis tiltják a serdülőkorú gyermekek éjszakai munkáltatását.

Noh hozott egy példát: „Egyszer Európában megesett, hogy egy nagy musicalhez szükség lett volna egy gyermek szereplőre, azonban a kislány akit kiszemeltek a feladatra túl fiatal volt ahhoz, hogy abban a napszakban „dolgozhasson”. Országszerte vitáztak az eset kapcsán..

Ez is azt mutatja, hogy ez egy sokrétű probléma, ami kiterjed az egész társadalomra.

A másik gond a fizetésekkel volna, ha munkaszerződést akarnának kötni. A minimálbér 2010 -ben 3.60$/óra. 44 óra egy héten 820$ lenne. A pro-gamernek azonban 60-75 óra gyakorlásra van szüksége hetente, amely időnek a fele éjszakai műszakra esik, ami viszont 1.5* több mint a nappali műszakra kiszabott minimálbér, ez így körülbelül 5.40$/órára jönne ki.

Ha azt mondjuk, hogy a profi 60 órát gyakorol egy héten, és mondjuk ennek az időnek csak a felén van 1.5*-ös szorzó,  akkor havonta 1180 USD -nyi Dél Koreai Won-t keresnének. Ez évente 17.600$ és minimálbérről van szó…

Talán ez megmutatja, hogy mennyit melóznak ezek az emberek valójában!

Ha ezeket a szabályozásokat a pro-gamerekre vonatkoztatnák, akkor a pro-gamerek számban csökkennének, és egyes cégek feladnák a dolgot, ráadásul ha időben vesszük az így keresett pénzt, akkor is rosszabb arány jönne ki, mint amilyen most a helyzet. Azonban ezek a szabályozások nagyban segítenék a játékosok mindennapjait.

A valóságban, egy B-kategóriás tartalékosnak nem is fizetnek semmit, nem ír alá semmit, és akad rengeteg vetélytárs akik közül a KeSPA-ba tartozó cégek válogathatnak. Az egyetlen dolog amit egy  B kategóriás tartalékos kap, az a szálláshely.

A nagyobb csapatok akár havi 500 ezer Won-t is fizetnek a jobbaknak (kb 300 ezer Won=270 USD, kalkuláljátok ki :] ).

Mi van akkor ha az igazi pro ligában játszol, ha így van, aláírsz egy szerződést, egy civil szerződést, nem munkaszerződés! Az átlag pro-gamer éves keresete 20 millió Won ami kb 17.600$, bár vannak olyan játékosok is akik akár 200 millió Won-t is megkeresnek egy éve alatt, de ez ritka.

A játékosok keresete azonban titkos, még maga „A” sem tudja, hogy mennyit kapnak a csapattársai.

Hong rákérdezett arra, hogy a polgári szerződés tartalmaz-e valamit az edzési időről, „A” azt mondja nem. Hong elmagyarázta, hogy ha meghatároznák a teljesítendő időt, akkor az munkaszerződésnek számítana amit ugyebár nem lehet, így a pro-gamerek maradnak a szponzoraik karmaiban, mivel a szponzor akkor tekinti semmisek ezeket a szerződéseket, amikor csak akarja!

Annak ellenére, hogy a Starcraft egy önálló sport, a játékos még csak a selejtezőkben sem indulhat a szponzorok engedélye nélkül. A rendszer úgy lett megcsinálva, hogy a támogatók teljes kontroll alatt tartják a játékosokat.

Ha a munkaszerződéses dolog túl sok is lenne, legalább valami garanciát vállalhatnának ezek a cégek a játékosok jövőjéért, és jogaiért. Sajnos azonban a játékos se nem a játék készítője, sempedíg munkaerő, jogilag…

„Első és legfontosabb kérdés: terveim a jövőmet tekintve.”

A legkényesebb probléma a pro-gamer számára az általános katonai szolgálat kérdése. Rengeteg B kategóriás játékos lép ki a bizniszből, a katonai szolgálat miatt. Híresebb profik egyetemekre jelentkeznek, hogy időt nyerjenek. A híres-neves Boxer is elment egyetemre mielőtt csatlakozott volna a légierőhöz .

Azok akik kevésbé híresek, a Koreai Kibernetikai Egyetemre jelentkeznek, ezzel késleltetve a kötelező katonáskodást. „Voltaképp nem tanulunk semmit, inkább csak gyakoroljuk a Starcraftot. Az előadások nagy részére be sem megyünk, és a vizsgákra is csak az utolsó pillanatokban jut időnk készülni. Amúgy, még a teszteket is online töltjük ki.

Azt hiszem, ha csak naponta pár órácska pihenőt kapnánk, már jutna időnk a jövőnkre is, esetleg…”

„A”-n látszott, hogy már épp eleget emésztette magát a fenti gondolatokkal. Mikor megkérdeztük, azt mondta nagyon nem biztos a saját jövőjében. „Nem mintha a tapasztalataid pro-gamerként számítanának más munkakörökben..  A játékosok többsége edzősködésre adja a fejét, vagy megpróbál kommentátorként elhelyezkedni. Néhányan külföldön tanulnak, de a többségének nem megy valami jól.”

Megkérdeztem, mi az, hogy nem megy nekik jól?

„Mivel nem értenek semmihez, nem tudnak sehol elhelyezkedni, és munka nélkül tengődnek.”

Mostanság egyre több profi gondolkodik a Starcraft 2-ben, csakhogy a BliZZARD ezt a folytatást az e-sportok szempontjait és saját érdekeit is szem előtt tartva fejlesztette. Mivel nincsen LAN sokan nem tudnak rendesen egymás ellen gyakorolni.

A KeSPA és a BLIZZARD ugyan soká tárgyaltak egymással, de nem ment túl jól. A KeSPA tiltja a játékosaiknak a sSarcraft 2-zést!

Hong tette föl a kérdést: „Most hogy van az, hogy megszabhatják mivel játszhattok, és mivel nem? Hiszen ez csak egy játék.!”

„A”: „Nem tudom, tényleg nem tudom..”

Az SC2 béta tesztelése mindenesetre továbbra is folyik.

Azt hiszem gondok lesznek, ha továbbra sem engednek minket játszani, miután hivatalosan is megjelent a játék. Lesznek olyanok akik áttérnek a SC2-re amennyiben nyereményekért lehet tornákon küzdeni. Általános ugyanis, hogy azok akiknek a Starcraft első része jól ment, a második részben is hasonlóképpen ügyesek.

Máris sok elvileg „visszavonult” profi vesz részt SC2 tornákban, és nem is akármilyen eredményekkel. A hivatalos megjelenést követően, sokaknak nagy csábítást fog jelenteni ez a második rész.

Lehet lesznek olyan játékosok, akik az egész jelenlegi e-sport rendszert otthagyva, valami újat próbálnak majd ki, amennyiben a KeSPA nem jut dűlőre a BLIZZARD-dal.

Mi lesz most: Bundázások, és e-sport az SC2 megjelenése után

Amikor ilyen ügyletek napvilágra kerülnek, a média hajlamos az egyes játékosok becsületességét kérdőre vonni..

Gondoljunk bele, ha kénytelen vagy napi 10 óra hosszat egy gép előtt ülve gyakorolni, az bizony okozhat gondokat.

A pro-gamer tudás tréningről érdeklődtem.

„Egy évben kettőt tartanak, amire köteles vagy elmenni, hogy megtarthasd az engedélyedet, és folytathasd a részvételt a tornákon.

Ezeken a továbbképzéseken lényegében arról papolnak, hogy milyen az ideális pro-gamer: szívós, elszánt és mindig a sport szellemében cselekszik.”

Megkérdeztem, hogy a játékosok hogyan állnak hozzá ezekhez a „tréningekhez”:

„Nem mondhatnám, hogy oda vannak érte, de hiába, a játék és a sport teljesen összeegyeztethetetlen fogalmak..”

Magamban párhuzamot vontam a katonai kiképzés és a profi játékosok élete között: ingerszegény környezet, bizonytalan jövő és a tény, hogy fizikai tulajdonként kezelnek. Nem hiszem, hogy két napnyi leckéztetés bármit is változtatna ezen.

A bundázás által szerezhető fekete pénzek biztosan nagyon csábítóak lehetnek, teljesen mindegy, hogy mennyit keresnek is ezek a játékosok, ugyanis nekik nem külön leckékre volna szükségük, hanem az alapvető emberi jogokra. Az az ami mindenkit megillet!

Szívszorító volt látni, külső szemlélőként, ahogyan ezek a tisztességes játékosok, akik életük középpontjába helyezték a sportszerű versenyt, ilyen kétes ügyletekbe keveredtek.

Hong megkérdezte: „Ismerős a „880 ezernyi Won érája” kifejezés? Mit gondolsz milyen lenne ha a minimum fizetése egy B kategóriás játékosnak, havi 880 ezer Won (kb 770 USD)  volna?

„A”: Nagyon klassz lenne, ha annyit keresnél akkor egészen fair munkakörnek számítana a pro-gamerség, nem?

Jelenleg vannak olyanok akik 200millió Won-t kapnak, de a többségének egy fityinget sem adnak.

A támogatók igyekeznek a kiadásaikat a minimumon tartani, ráadásul évről évre kevesebbet fizetnek, azoknak akiknek egyáltalán fizetnek… Ezért vagyunk sokan kénytelenek nyolcasával egy szűk szobában együtt élni és gyakorolni.

A találkozó a végéhez közeledett, és mindannyian kommentáltuk az eddigieket.

Noh: Ha csak a televízió képernyőjén keresztül látod az e-sportot, akkor csupa pompa és fényűzés az egész, rengeteg kamasz álmodozik arról, hogy egyszer pro-gamer lesz belőle. Ugyan ezek a játékosok, nemzetünk kitüntetett figyelmét élvezik, de mégis rossz életkörülményekkel kell szembenéznie annak aki profi Starcraft játékossá akar válni..

Létezik a pro-gamingnek ez a sötét oldala, amit csak kevesen ismernek, még így is, hogy média óriások tömkelege tudja, hogy is van ez valójában.

A dologban az a legrosszabb, hogy ezek fiatal emberek illetve szinte még gyerekek.

„A”: Az a baj, hogy túl sokan akartak pro-gamerek lenni….

Noh: Itt van a kutya elásva! Kihasználják a tényt, hogy mindenki profi akar lenni, és  megzabolázzák a már profi szintű játékosokat.

Kim: A csapatok könnyen kordában tarthatják a játékosokat, mivel rengeteg az alternatív gyakorló partner, akik egymással versengenek. Ezeknek a játékosoknak egy fillért nem fizet a KeSPA, bár ők azt állítják, hogy pont a nagy számok miatt nem engedhetik meg maguknak, mégis ők azok akik a középkategóriás engedélyeket kiosztják, és számban szabályozzák..

Ezek a srácok egy teljesen reménytelen versengésbe kezdenek egymás ellen, ez bizony szégyenletes!

„A”: Ezt a problémát régóta ismerik belső körökben, mégsem tettek még semmit az ügy érdekében.

Hon: Úgy rémlik, mintha Boxer beszélt volna valamilyen pro-gamer szövetség alapításáról, nem?

„A”: Igen, régóta megy a diskura a dologgal kapcsolatban, de a játékosok kezében túl kicsi önérvényesítéshez szükséges erő van, nekik nincs  hatalmuk ebben a kérdésben. Nem is tudom mi az amit egy játékos magától megtehet….

Noh: Azt hiszem, nagyon sok újat tanultam ma, most , hogy belátok egy kicsit a színfalak mögé, legközelebb háromszor is meggondolom, hogy elítéljem e a bunda ügyletbe keveredett pro-gamert…

Hogy állnak a politikával

Sokan azt mondanák: „Tök klassz lehet játékkal pénzt keresni, ki az aki munkának nevezné a dolgot?! Vagy, ha szerinted rossz dolog, hát ne csináld!”

A felnőttek azt mondanák „Te főzted fiacskám, edd is meg, az a minimum, hogy végig csinálod..”

Ha tényleg így gondolkodna mindenki, akkor soha egy sportoló vagy művész nem keresne annyit, amennyit valójában dolgozik…

Amikor egy kedvtelésből pénzpiac lesz, senkinek nem jut eszébe azoknak az embereknek a jogairól beszélni, akik a show-t csinálják. Néhány nagyfejű úgy gondolta, hogy az egész e-sport ipart nagyobb méretekbe kéne kiterjeszteni, csakhogy így is a piramis alján szenvedő névtelenek bizony túl sokan vannak, egyedül a kevés sztár játékosnak éri meg a dolog.

Az egész dolog úgy néz ki, hogy felnőtt iparmágnások szedik meg magukat szerencsétlen és tehetetlen gyermekeken, ez az igazság!!

A hosszúra nyúlt beszélgetés befejeztével aztán megvacsoráztunk. Kim és én „A” sikereiről beszéltünk, illetve a pro-gamerekről általában.

Amikor „A”-t a politikáról kérdeztük, azt mondta, sosem érdekelte annyira, és nem ásta bele magát a dologba, mondjuk ő a volt elnököt Roh-t találta szimpatikusnak. Amikor megkérdeztük, tudja e kicsoda Noh, „A” azt mondta, hogy igen, ismerős neki, és sosem volt negatív véleménnyel róla.

Amikor elment, szomorúan konstatáltam, hogy Rohra fog szavazni, mivel az legalább egy ismerős arc a számára.

Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy mindegy kire, de legalább jöjjön el szavazni Június másodikán.


Comments (64)

  • mastajoda

    |

    Válasz googlekereso #50 üzenetére:

    Meglehet igazad van de voltam fanatikus wow játékos napi 16 óra játékkal, elég jól csináltam de a profikhoz képest elenyésző volt a tudásom. Mondjuk sokan tudják és rájöttek, hogy a wow-ban eltöltött 2 óra csak 1 óra élvezetes játék. Talán kevesebb. Az én 16 órám max 8-nak felel meg szal surány vissza wowozni ;D. (nanem)
    Sajna nem próbáltam hetekig napi 13 órában starcraftozni így nem is tudhatom elérném-e valaha a 130 alap apmet 😀

    Reply

  • googlekereso

    |

    Válasz mastajoda #51 üzenetére:
    Hát az én apm nagyon kicsi, de erős XD (gondolom nem kell leírni melyik fajjal játszom 🙂 ), bár most gold/anno silver liga elejére rakott, ezzel nem értek teljesen egyet, de a szinttel igen 🙂 (ugye, hogy milyen szerény vagyok? XD )

    Reply

  • mastajoda

    |

    Válasz googlekereso #52 üzenetére:

    Természetesen nem az apm-n múlik, főleg sc2-ben! 🙂 De ha elérem a 300at megmondom azon múlik-e. 😀 (párszor újra szerkesztettem, de ezzel befejeztem)

    #54 😀 😀 😀 ott-ott (mégis átszerkesztettem, lelépek mielőtt a villámok maradandót alkotnak a PC-ben bb!)

    Reply

  • googlekereso

    |

    Válasz mastajoda #53 üzenetére:
    De hát a 300-at senki sem érheti el!!! Ők a thermopülei(???) szorosban teljes biztonságban mészárolják a zerg hordákat 🙂

    Reply

  • dN

    |

    #48
    Határozottan konzervatív vagy. De szerencsére, nem te döntöd el, hogy miből lehet megélni és miből nem.
    Amúgy kíváncsi lennék, hogy definiálod a „sport”ot.

    Reply

  • Gabesz da Marin

    |

    Szerintem ott van a hiba, hogy az „e-sportok” még nem elismert sportok(világviszonylatban). Tehát gyakorlatilag nem léteznek, csak helyi szervezetek vannak(lásd:Kespa)ill. multicégek(pl: Blizz) és úgy osztják fel maguk között a piacot és a munkaerőt ahogy ők akarják. A játékosokat pedig senki sem ismeri el valódi munkásként(hát tök hülyén néznének rád ha közölnéd hogy xy ligában kontinentális bajnok vagyok Starcraftban) és gyermekmunkásokat alkalmaznak, mer azoknak nincsenek szabályozott jogaik. Tiszta ipari forradalom. Kellene egy szervezet ami összefogja és központilag szabályozza ezeket a marhaságokat és ne helyi nagymenők szabják meg a sok gyereknek hogy mivel játsszanak.

    Reply

  • Holdlang

    |

    Sztem minden tevékenység munka amire van kereslet és kapsz pénzt érte. Ez is része a szórakoztatóiparnak.
    Ráadásul a sportal való párhuzamhoz még azt is mondanám hogy vannak más szellemi sportok is amiket lehet „pro” módon nyomni. Pl: Polgár Judit sakk, go, etc… Akkor ez miért is ne lehetne pénzel honorált sport?

    Másik dolog:
    Írtátok hogy magyarországon Dunát lehet rekeszteni a programozókkal/infósokkal.
    Ez teljesen igaz ha csak a számokat nézzük. De had mondjak 1 pédát a való életből.
    Egy aránylag nagy cégnél dolgozok. Nem magyarországra melózunk hanem külföldre „megacégeknek”.
    1,5 éve keresünk olyan PHP (igen nem viccelek!) programozókat akik elég jó tapasztalattal rendeleznek egy nem túl specifikius területen és túlléptek már azon hogy php = funkcionális scriptelés….
    Nincs! már minden hirdetési újság minden nagyobb fejvadász cég nekünk keres de egyszerűen vagy pályakezdők jelentkeznek vagy olyan emberek akik bevallásuk szerint sok éves tapasztalalttal rendelkeeznek viszont a valós gyakorlati tudásuk…. no comment. (félreértés ne essék mindet behívjuk interjúra hiszen a papír szerint kezdő is rendelkezhet több éves tapasztalattal magánúton és nem vagyunk vaskalapos elitisták hogy nekünk csak egyetemi végzetséggel rendelkező ember jöhet szóba)

    Bizonyos szempontból tudom hogy ez az a szitu hogy „és mi legyen a pályakezdőkkel” de valójában nem mert tapasztalat legkevésbé az iskolában szerezhető. Jöhet az a suli melletti maszekokból/magánprojektekből amit sztem nem kell bemutatnom senkinek. 🙂
    Az én ismeretségi körömben is lennének alkalmas emberek. ~70%-uk külföldön már jópár éve maradék pedig atomstabil munkahellyel…

    Mindent összevetve hiába érezzük azt hogy sok az infós/programozó ha ennek 90%-a csak azért végezte el mert „jó és egyszerű munka” mert ezek soha az életben nem lesznek pl programozók hiába van róla papírjuk. De nekik is lesz munkájuk hiszen egyre több infós kell az élet minden területén. 🙂

    Bocs az offért de ezt a részét nem nagyon reagálta le senki gondoltam legyen kerek a topic 🙂

    Reply

  • Rokalesocipo

    |

    Válasz dN #55 üzenetére:
    Igazad van, nem én döntöm el, hanem a nagybetűs ÉLET! És egyenlőre úgy dönt, hogy a versenyszerű videójátékozás nem családfenntartó tevékenység. Nem bírjátok felfogni, hogy a D-Koreai és a Japán társadalom eléggé szélsőséges (robotházasságok, hentai és nem csak rajzfilmekben stb). Ajánlanám az ize.hu-n a japcsizék rovatot! A sportot pedig semmiképp sem úgy definiálom, hogy ülök gép előtt és kattintgatok és nyomkodok. A StarCraft szórakozás. Sc versenyekről beszélhetünk, de akkor sem sport.

    Reply

  • Rokalesocipo

    |

    Válasz mastajoda #49 üzenetére:
    Neked is ajánlanék olyan videókat amelyen japó meg koreai tv-műsorok, vetélkedők láthatók. D-Koreában is csak a fiatalok nézik nekik se a 100%-uk. Egy szűk réteg, bármennyire nem tetszik ez a hozzád hasonló megszállottaknak. Ej ha tudnád, hogy ott még mi mindenért rajonganak szűk rétegek.

    Reply

  • dN

    |

    #58
    Jó, megértettem, hogy szerinted a starcraft nem sport. De nem válaszoltál arra hogy mi számít annak. A sakk sport? Az ejtőernyőzés? A póker? A szinkronkorcsolya? Hol a határ a szórakozás és a „sport” között?
    A mi kultúránk pont annyira szélsőséges számukra, mint számunkra az övék. És a starcraftért nem egy szűk réteg rajong, hanem az ott egy nemzeti sport. Vagy ha neked annyira nem tetszik a sport megnevezés, hát akkor legyen országos szinten elterjedt, tömegek szórakoztatására alkalmas, versenykeretek között zajló csoportos tevékenység. 😛

    Reply

  • mastajoda

    |

    #58 Említettem. Számodra nem de szerencsére tényleg nem te döntöd el. A sport fogalmát meghatározni még nállunk nagyobb koponyáknak is nehéz meghatározni. Ajánlom figyelmedbe a National Geographicon megjelent cikket. http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=3453 azthiszem ez nekem teljes mértékben megfogalmazza a kérdésre a választ. Külön kiemelném ezt a részt..

    „…mind az ókori, mind az újkori olimpiai játékokon rövidebb-hosszabb ideig szerepeltek szellemi sportok. Az ókori játékokon lantművészek, költők, szobrászok versengtek. Az újkori olimpiai játékokon a magyar sportolók is jól szerepeltek művészetekben: Hajós Alfréd 1924-ben építészetben második volt, Mező Ferenc pedig 1928-ban olimpiai bajnok lett irodalomban. Tehát voltak idők, amikor a szellemi sportok, a szellemi teljesítmények belefértek az olimpiai játékokba.”

    …művészet mint sport?? Irodalom mint sport? Tudom szerinted azok is mind hülyék voltak akik ezt kitalálták, de te ettől miért lennél okosabb??

    #59 Nézd engem nem befolyásolnak semmilyen tényezők, ha kinézetben hozzám nem hasonlatos emberekről kell véleményt alkotnom. Szóval ezek a sárgák perverzek? Remélem azt azért nem gondolod, hogy európában, amerikában nem találni ugyanilyen retardált embereket, mert akkor igencsak szűk látókörrel rendelkezel. Általánosítani néhány videó alapján az én szememben szörnyen nagy butaság, már megbocsáss!

    Csak néhány számot említettem neked, amit nem igazán értettél meg. Nem feltétlen 100% ról beszéltem, ha visszaolvasod rájössz magad is. Azért hoztam példának mindenki kedves Mónikáját, mert Ő egy ilyen piciny kis országban is 20%-os nézetséget ért el lapátra való műsorával. Namármost ha ezt a 20%-ot vesszük alapul, amely nemzeti sportról lévén szó még csekélynek is nevezhető, akkor 10millás nagysegrendet kapunk ami annyi lélekszám, mint kicsiny hazánk hozzávetőleges teljes lakossága. Ja, nézz meg egy starcraft közvetítést és láthatod hogy nem csak tinédzserek áldogálnak a tömegekben, hanem felnőtt meglett korú emberek is.

    #59 „…Egy szűk réteg, bármennyire nem tetszik ez a hozzád hasonló megszállottaknak.”

    A szűk rétegre azthiszem válaszoltam, az pedíg, hogy megszállotnak tartasz egyszerűen nonszensz abból a szempontból nézve, hogy nem ismered a koromat, mit dolgozok, mennyi időt töltök el a starcrafton kívül. Nem tudsz te rólam egyáltalán semmit. Ha az megszállotság, hogy szivesebben nézek starcraft meccseket, mint az unásig ismételt műsorokat a televizióban. Hát jólvan legyen. Akkor megszállott vagyok!

    #59 „…Ej ha tudnád, hogy ott még mi mindenért rajonganak szűk rétegek.”

    Ha te tudod, valószínüleg érdekelt is, mert megnézted. Engem bocsi de hidegen hagynak az efféle dolgok elhiheted.

    Reply

  • Ravenspike

    |

    Sziasztok!

    Az értelmes vitázás ritka példányát vélem felfedezni itt, éppen ezért én is kedvet kaptam arra, hogy regisztráljak itt, és kifejtsem a véleményemet.

    Úgy gondolom, hogy a sport egy olyan tevékenységet takar, ami a testi vagy szellemi képességek általános fejlődésével jár, a gyakorlójának egy általános morális és fizika felkészültséget ad. A sport közben az egyének törekednek arra, hogy a jelenleg fennálló korlátaikat meghaladják, magasabb szinteken ez a mások által felállított standardok (csúcsidők, pontszámok stb.) megdöntését jelenti. Számomra ez a sport, és bár én is kicsit összeráncolt szemöldökkel tekintek az e-sportra, mégis azt kell mondanom, hogy az általam kreált sport meghatározásba beleesik, hiszen megjelenik benne a folyamatos jobb eredményre való törekvés és az ennek érdekében befektetett munka. Azonban itt már problémák vannak, ugyanis abban az esetben, ha már az ezért folytatott munka anyagi profittal jár, akkor már sokkal inkább üzletről, mint sportról lehet beszélni. A modern sport már nem az, amit én önkényesen meghatároztam magamnak, mint sport. Ugyanis más a cél: már nem saját magunk építése a cél, hanem az ezáltal elért sikerekből befolyó kemény összegek. Az egész egy nagy társadalmi problémává vált, ugyanis a profi manapság egyet jelent a bérsportolóval. Eltűnt a szellemiség.

    A sportról tehát annyit, hogy az e-sport könnyedén sportnak nevezhető, hiszen ez is egy olyan tevékenység, ami egy adott személy fizikális/mentális képességére épít. És MA már fontosabb szempont, hogy tmegeket képes vásárlásra ösztönözni, lényegében árúcikk.

    Az e-sport mint munka a fentiekből egyértelműen keletkezik. A munkát fel lehet fogni úgy, mint ahogy valaki állította: munkavégzés, amiért fizetés jár. A mai felfogásban ez teljesen klasszikus és helytálló kijelentés, nem is vitatkoznék vele. Szerintem mindenkinek furcsa, hiszen nem első ránézésre nem keletkezik semmi. Valójában a cikkben is problémaként felhozott replayek, illetve a tömegszórakoztatás, mint termék jelenik meg, így szellemi munkának tekinthetjük. Az e-sport tehát valóban egyenrangú ilyen szempontból azokkal a szórakoztatóipari cikkekkel, amiket hosszas hónapok munkája előz meg (pl. egy album, vagy akár egy festmény, szobor). A kérdés az, hogy a szórakoztatóipar jelenlegi állása szerint szükség van-e arra, hogy ezek a srácok 16 órákat gyakoroljanak. Szerintem semmiféleképpen sem. Akkor is szórakoztatóak lennének ezek a meccsek, ha lennének bennük hibák, de még akkor is, ha totálisan kezdőket kommentálnának. Ez a maximalista követelés egyértelműen a koreaiak agymenése, megspékelve bizonyos alapvető jogok semmibevonásával és a nyerészkedés legaljasabb metamorfózisával.

    Az e-sport lényegében nem más a Star-Craft esetében, mint egy olyan játék, ami elveszítette minden játékosságát, egy olyan sport, amiben a sport alapértékeit elnyomják az üzleti érdekek és egy olyan biznisz, amiből a szponzorok szintjén kár lenne kimaradni, játékosként pedig hiba részt venni.

    De sajnos ez a sport bármelyik területén így van. Ez van. De nem kell szeretni. Irány a kosárpálya, vagy egy jó starcraft meccs a haverokkal 🙂

    Reply

  • mastajoda

    |

    Válasz Ravenspike #62 üzenetére:

    Köszönöm a hozzászólást, örülök neki, hogy kiegészült a mondanivalóm a témával kapcsolatban.

    Teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval. Manapság legyen szó szinte bármilyen sprotról lényeg a profit. Talán a vizenfutás, telefondobálás, feleségcipelés stb. jelenleg még nem, de egyszer meglehet szintén üzletággá növi ki magát. Majd ha feltalálják az ultra légtalpas cipőt, a törhetetlen mobilt, és a megdönthetetlen eredményességű fogyasztószert nőknek, akkor itt is megjelenik a biznisz. Szép fokozatosan beleeszi magát, míg végül szinte semmi nem marad a dolog alap esszenciájából. Abból, amiért az egész elindult. Ezt választottuk, el kell fogadnunk. A kapitalista rendszer mindíg ilyen volt és megmásíthatatlanul ilyen is lesz, míg világ a világ.

    Nem reagáltam még a bundázásra, ezért most szeretném röviden összefoglalni a véleményemet. Az, hogy egy profi játékos részt vesz egy ilyen ügyben, sajnálatos, erkölcstelen lépés a rajongókkal szemben. De Ők is csak emberek. Gondolja bele magát mindenki a helyükbe, tegye a szívére a kezét és mondja azt, hogy Ő bizony kihagyta volna a lehetőséget. Én bevallom 95%-ban biztosan elfogadtam volna a és merem állítani nem lennék egyedül ebben a kérdésben. Tudom, hogy nem szép dolog, de az élet a túlélésről szól a civilizáció dzsungelében. És míg a vadonban egy kés, vagy egy tűzszerszám is életmentő lehet, addíg itt sajnos csak a pénz lehet a túlélés kulcsa. Mondhatnánk, hogy a profi játékos jól keres, mi szüksége hát a tömérdek pénzre? Nos, mint a cikk említette, nálluk a csoda csak húsz éves korukig tart, és mivel az iskolát hanyagolni kényszerültek különböző okokból, így könnyebb a van-ból új életet kezdeni, mint a nincs-ből. Személy szerint azt kívánom, hogy maradjak egyedül a kérdésben, és maradjon meg a játék tisztasága, nem szeretném, ha az egyik nagy kedvenc játékom szimpla pankráció szintjére süllyedne.

    „..Ez a maximalista követelés egyértelműen a koreaiak agymenése, megspékelve bizonyos alapvető jogok semmibevonásával és a nyerészkedés legaljasabb metamorfózisával.”

    Ez a kijelentésed egy villanásra, aggodalomra adott okott, de valójában semmi kivetnivalót nem találtam benne. Csak Rokalesocipo kedvéért jegyzem meg, hogy az előbb említett sport, a pankráció az amerikaiak kedvelt eledele, egy előrre lezsírozott, látványra épülő üzletága. Számára biztosan sport mert dagadó, egymásnak feszülő izmok jellemzik és izzadtságszag lengi körül. De számomra kiiesik a sport kategóriájából mivel a verseny szó ismeretlen fogalom ebben a szakmában. Ahol előrre eldöntött, hogy ki a győztes. Ennek fényében látva a sok örjöngő rajongót kicsit olyan butának érzem magam, hogy nem tartozom közéjük.

    Ellenben hozzáteszem, a „japóknál” ez a sport még mindíg vérremenő küzdelem. A maximalizmusnak, akárcsak az éremnek két oldala van. Az egyik oldala ilyen sajnálatos helyzeteket generál, míg a másik olyan csodálatos dolgokat ad az emberiségnek, mint ezen országok fantasztikus kultúrális értéke.

    „…e sajnos ez a sport bármelyik területén így van. Ez van. De nem kell szeretni. Irány a kosárpálya, vagy egy jó starcraft meccs a haverokkal”

    Szívemből szóltál! 🙂

    Reply

  • cabala

    |

    Holdlang: ha olvasod lécci írj nekem a cabala2 kukac gmail pont kom címre! Lenne pár kérdésem! Köszi

    Reply

Leave a comment

You must be logged in to post a comment.