Starcraft II Trilógia – Miértek és hogyanok
Ahogy ígértem, kicsit kivesézem ezt a témát, ha már ott voltam, ha már első kézből hallottam, ha már megvan róla a véleményem, és ha már megígértem.
Rob Pardo tartotta az előadást, aki a „Starcraft II Gameplay Discussion” címhez igazodva először a játék mechanikát boncolgatta, majd rátért a single playerre.
Miben is különbözik a Starcraft II single playere az eddig megszokott single playerektől? Nézzük, hogy milyen volt idáig:
Az eredeti koncepció szerint készült RTS-ekben a single player küldetésekből áll. Az egyes küldetések teljesítése után a játékosnak lehetősége van arra, hogy a következőre menjen, ami a hadjárat vége felé közeledbe egyre nehezedik, és általában a legutolsó pálya tartogatja a legtöbb kihívást, a végén egy videóval lezárva. Ez a korai Warcraft játékok esetében (I. rész) úgy nézett ki, hogy fajonkénti kampányokra osztották a single playert, ahol a frakciónkénti küldetések nagyjából megegyeztek, csak más fajjal kellett de nagyjából ugyanazt véghez vinni.
A Starcraft és Warcraft III esetében annyi változott, hogy a frakciónkénti kampányok egyediek, az egész kampány sorozat pedig egy egész történetet mesél el, átvezető videókkal megfűszerezve a történet katarzisát.
Ehhez képest a Starcraft II-ben a következő lesz:
A küldetések nem lineárisak, nem előre definiáltak. Ez azt jelenti, hogy a küldetések közül a játékos szabadon választhat. Ez úgy valósul meg, hogy egy csillag vagy sima térképen kiválaszthatjuk, melyik küldetést kívánjuk teljesíteni. A küldetésekért előre definiált pénzösszeget kapunk, majd ezt fejlesztésre költhetjük. Ha olyan küldetést választunk, amihez például transzport hajó kell, akkor ha ilyet nem fejlesztettünk, akkor bizony nem tudjuk teljesíteni a küldetést. Ez az egész azt jelenti, hogy a küldetések nincsenek lerögzítve egymás után, a játékos szabadon játszat kedvére, de a történet közben ugyanoda fog kilyukadni.
Mit jelent ez?