Úgy gondoltam, hogy először ezzel kezdem, mert nyilván erre vagytok a legkíváncsibbak. Vigyázat, wall-of-text riadó!

Bevezető

Tehát sikerült a Blizzcon 2008-on több ízben is játszanom a Starcraft II-vel. Először is el kell mondjam, már megint keresztülhúzták a számításaimat, ugyanis a WWI08-on úgy volt, hogy ki volt rakva kb. 200 darab számítógép, ezek egy közös nagy hálózatra voltak kötve, így ha leült az ember játszani, nagyjából pillanatok alatt talált magának partnert, akivel játszhatott. Ezzel ellentétben – de erre már csak az esemény végén jöttem rá – a BlizzConra lehet, hogy nem sikerült elég informatikust szerezni, vagy csak náluk még nagyobb divat a kábel lopás, vagy kitudja, a lényeg, hogy voltak külön single player gépek (nem, nem az a single player, hanem AI elleni meccseket lehetett rajta játszani), és voltak multiplayer gépek, de kizárólag azok a gépek voltak egymással összekötve, amik egymással szemben voltak.

Na ebből kifolyólag nem sikerült annyi jó meccset játszanom, mint azt gondoltam. Furcsállottam is, amikor Steffi azt mondta, hogy a többiekkel próbáljak játszani, gondoltam csak találok már valakit aki tud játszani, és egyébként is általában a fansite adminok nem nyomják olyan jól, ráadásul a press teremben az a 4 darab gép az mindig foglalt volt, lennt meg kérésre nekem kerítettek egy szabad helyet.

Ettől függetlenül volt jópár érdekes élményem ..

Felkészülési szakasz 

Szóval első nap nekiültem, hogy a single playerrel szintre hozzam magamat, ezzel nem is volt semmi gond, Terranból gyorsan összeszedtem magamat, a Protosst már nem is gyakoroltam, mert azt sokat játszottam a WWI-n, a Zergre voltam kíváncsi igazán. Ekkor kellett kicsit csalódnom, hiszen elméletileg az AI nem tudja, hogy mit csinálsz, csak a felderítésből következtet arra, hogy mid van. Na mots én kétszer is próbáltam korán kiexpelni, a válasz mindig az volt, hogy egy osztag Zealottal levert a „hard AI”. Lehet, hogy ez még nem tökéletes, vagy csak nem kéne ilyen nagyképűnek lennem elsőre, mindenesetre a Zerget többet nem erőltettem.

Egy kicsit a külalakról

A Terranok kinézetével nagyon meg voltam elégedve, a WWI-hez képest még élethűbbek, kicsit lágyabb, nem annyira merev vonások jellemzik, így kicsit jobban belopták magukat a szívembe. A Zergek nagyon szépen fejlődtek, a Hatchery tövében már pókhálók és mindenféle egyéb gusztustalan aprólékok láthatók, igazi hátborzongató érzést hozva ezzel azoknak, akik szeretik beleélni magukat a játékba. A második nagy csalódásom a Protossok voltak. Ahogy azt már láthattuk egy régi screenshoton, úgy például az oldalsón is látszik, hogy az épületek körvonalai nagy élesen kivehetők, ezzel kicsit furcsa érzést keltenek, mintha valaki bábuként odarakta volna őket, nem olvadnak bele már többé a talajba, mint azelőtt. Persze ez lehet hogy csak az én érzésem, de a WWI-n jobban tetszettek. Természetesen szeretném ismét megjegyezni, hogy a játékot FOLYAMATOSAN fejlesztik és tesztelik, tehát ez nem biztos hogy így marad. A Protoss egységekkel nem volt baj, csak az épületekkel.

Gameplay blog első rész – Protoss versus Zerg egy gyengébb játékos ellen

Első körben persze egy gyengébb játékos ült le velem szembe, de persze én még azt hittem randomra kaptam valakit a játékosok közül. Protossal játszva elkezdtem gyártani az egységeket, gyorsan felhúztam 6 Gatewayt és egyből Warpgateté alakítottam őket. Zealotokat, Stalkereket és Colossusokat csináltam. Az ellenfelet sikerült beszorítanom, így ő exp nélkül maradt, már csak sorsára várt, Hydraliskeket, Zerglingeket és Roachokat gyártott. Ekkor gondoltam kicsit megviccelem, ha már nyerésre állok. Csináltam gyorsan egy Phase Prismet és bázisánál a kristályok mögött erőteret generáltam vele. Ide gyorsan leraktam 6 Dark Templart (amit persze nem vett észre, mert elég volt csak annyira közel mennem, hogy az erőtér egy kis része legyen csak az ő félszigetén), és miközben előről beküldtem rá a sereget, közben hátulról megkapta a Dark Templarok áldását is. Ekkor vettem észre, hogy a Dark Templarnak 2 féle külalakja is van, az egyik fajtának kasza van a kezében, a másiknak olyan fegyvere van, mint Zeratulnak. Ekkor döbbentem rá arra is, hogy mennyire vicces Dark Templarokat warpinelni az ellenfél bázisa mögé, vagy az expére.

Miközben porig aláztam a bázisát, beírtam, hogy „gg”. Nem reagált. Jól van mondom akkor elpusztítom teljesen, a játék etikettről még túl korai beszélni egy meg nem jelent játék esetében. Aztán kideült, hogy drone-jai eljutottak valahova, és elbújt. Gyorsan megkerestem, és ahol megtaláltam, éppen kb. 12 Spine Crawlert (a Sunken Colony utóda) próbált építeni. Beírtam „nice try….”, és csak nevettem rajta. Szerintem amikor felállt a gép elől akkor nagyon csúnyán nézhetett rám.

Gameplay blog második rész – Protoss versus Protoss izzasztó mérkőzés

Emberemre akadtam ebben a mérkőzésben, ami – valljuk be őszintén – nem volt nehéz, hiszen ha valaki már valaha látott olyat aki ismer valakit aki játszott már Starcrafttal, az nagyjából jó eséllyel indul ellenem. Minden esetre csináltam a megszokott figurát, gyorsan Gatewayek, aztán Zealotok, Stalkerek ezerrel, gyorsan blink fejlesztés mert az FUN (erről majd később), és már nyomulunk is előre. Nagy meglepetésemre a srác gyorsabb volt, szerintem ügyesebben időzítette az építkezését és gyártását, az elején már több egysége volt, amiket nem tudtam megverni, így ha életben akartam maradni, akkor Photon Cannonokat kellett felhúznom. Ezzel meg is oldódott a védekezés, de bennragadtam a bázison, ami mint tudjuk, sosem jó ha Starcraftozol, ez a játék nem a bázisépítésről szól, hanem a hadviselésről, támadásról, terület foglalásról és a gyártás pontos megszervezéséről. Egy ilyen szituációban úgymond zsákutcába kerültem, ezért mindeképpen ki kellett törnöm. Colossus gyártása mellett döntöttem, így hát megindítottam haderőmet Zealotok, Stalkerek és Colossusok formájában. Ekkor derült ki, hogy a kettőnk közötti exp helyet a srác már elfoglalta, és Photon Cannonokkal bevédte. Nem volt más választásom, ha huzamosabb ideig nyersanyag többletet tud kitermelni, akkor begyalul de nagyon. Támadtam, de Stalkereit nagyon jól helyezte el, és mikor visszavonultam utánam blinkelt a Stalkerekkel és tovább lőtt.

Itt jöttem rá, hogy a blinkelő Stalker … az nagyon mókás. De erről majd később. Szóval meghiúsulni látszott a tervem, és többször is megpróbáltam a támadást, de az nem jött össze. Szorított az idő, tudtam, hogy minden sikertelen támadással ő közben nyersanyag többletre tesz szert amivel később megverhet. Nem volt más választásom, kezdő játékosok közötti kicsit etikátlannak tűnő megoldást választottam (ő nem tudhatta, hogy én már Párizsban többször is játszottam az SC2-vel), amit még azon a meccsen láttam, amit Dustin Browder shoutcastolt. A Phase Prismbe ezúttal Stalkereket tettem és azokat leraktam a srác fő bázisa mögé és azonnal elkezdtem irtani a munkásait. Szerintem ez nagyon meglepte, mert sokáig nem reagált, csak mikor már meghaltak a munkásai, akkor küldte a seregét ellenem. Annyira már nem tudtam jól mikrózni, hogy elmenekítsem a 4 darab Stalkert, így meghaltak a Phase Prismmel együtt, de célomat elértem.

Ezután a Zealotnak charge-ot fejlesztettem, hogy a Stalkereire gyorsan rá tudjak rohanni, kiütni őket még mielőtt azok elblinkelnének. Ez bejött és ezúttal a blinket én tudtam jól hasznosítani, hiszen most ő futamodott meg. Megizzadtam rendesen, de egy kis találékonysággal és folyamatos gyártással végül térdre tudtam kényszeríteni. Jó kis meccs volt, nagyon élveztem. A végén felálltam – hiszen ekkor már tudtam, hogy szemben ül az ellenfél – és kezet nyújtottam neki és mondtam, hogy ez tök jó volt. Erre ő szinte elkezdett magyarázkodni, hogy ez neki a második meccse volt. Na ekkor már nem voltam magamra annyira büszke, de most mit kellett volna csinálnom, hagyni nyerni? Lol …

Gameplay blog harmadik rész – Protoss vs. Terran meccs a press teremben

Na itt éreztem igazán, hogy az újságírók körében nem fogok túl nagy kihívást találni. Az egy dolog, hogy másfél évvel ezelőtt fogalmam sem volt a mikró és a makró közötti különbségről, na de kérem, az már nekem is fájdalmas, ha valaki a munkást nem jobb kattintással küldi el bányászni, hanem klikk „gather”, klikk ásvány kombinációval minden egyes alkalommal. Jaj. Na mindenesetre gondoltam legalább kipróbálom az összes egységet.

Így történt az első ilyen mérkőzés is. Az ellenfél Terrannal lett és már az első pá percben megállapítottam, hogy nem túl gyors. Semmilyen szempontból nem az. Gondoltam akkor a szokásos kezdés után kipróbáljuk most a mass Stalkert. Na itt jöttem rá, hogy a blinkelő Stalker NAGYON vicces. Annyira vicces, hogy szinte már fogalom. Legfőképpen akkor vicces, ha az ellenfél egy kicsit lassabb nálad. Oda teleportálsz ahova akarsz. Egyik pillanatban az exp melletti magaslatról irtod a munkásokat, aztán mire a gyors reagálású erők odaérnek, te már sehol sem vagy, hanem már régen megkerülted a bázisát, felblinkeltél a magaslatra, és már lövöd is a bázisát egy másik irányból. A Stalker kifejezetten a régi Warcraft3 játékosoknak fok tetszeni, ezzel az egységgel kiélhetik minden mikró vágyukat.

Itt egy kis kitérő a Dustin Browder által közvetített meccsekhez. A Protoss játékos (Yellow) azt csinálta, hogy Stalker seregét ráküldte a Zergre. A Zerglingek és a Roachok az első vonalban elhelyezkedő Stalkereket kezdték támadni, Yellow pedig amikor látta, hogy egy-egy Stalker már majdnem elpusztul, azt a csapatai mögé blinkeltette, ezzel védett pozícióba helyezte a sérült Stalkereket, amelyek továbbra is tudták lőni a közeledő Zerlingeket, akik ekkor jobb híjján a második sort kezdték el ütlegelni, ahol még friss full HP-s Stalkerek voltak. Yellow olyan jól mikrózott a Stalkerekkel, hogy hiába ontotta a Zerg az egységeket, a támadást nem sikerült elhárítani. Persze végül sikerült, a többség ereje azért mindig győz, de a Zerg játékos komoly veszteségekkel zárhatta ezt az ütközetet.

Tehát a Stalker => FUN.

Gameplay blog negyedik rész – Terran vs. Zerg meccs a press teremben

Már épp indultam volna vissza a gépemhez, amikor hirtelen jött még egy úriember, így gondoltam játszom még egyet. Mivel ő sem volt túl jó játékos, így a Terrant választottam, és megbeszéltük, hogy hagyjuk egymást kibontakozni, hogy kipróbálhassuk a legtöbb egységet. Ezt is tettem, szépen egyesével elkezdtem megnézni az összes egységet. Ekkor jöttem rá igazán, de már előtte is éreztem a Phase Prism esetében, hogy néha kicsit nehéz volt rákattintani egy-egy légi egységre. Pontosan nem tudom leírni, hogy miért, mert nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, különösképpen azért, mert ez majd a finomhangoláskor úgyis javítva lesz (ha tényleg rossz és nem csak én voltam béna).

Amire igazán kíváncsi voltam, az a Reaper, az igazi „raider” egységnek kikiáltott jet-packes katona, plusz a sokat változtatott Battlecruiser. A Reaper ugyancsak nagyon viccesnek bizonyult, egy osztaggal már nagyon szépen lehet viccelődni vele. A bombák amiket kidobnak már kisebb csapatokban is jelentősnek tűntek, hiába volt a Spine Crawler az ellenfélnél, azokat pikk-pakk a levegőbe röpítettem velük. Ezzel együtt ugyancsak mint a Stalkerek, a Reaperek is nagyon mozgékonyak, oda mész velük szinte ahova akarsz, a menekülési útvonal keresése gyerekjáték, ugorj fel velük egy magaslatra, és már csak a légi egységek tudnak követni.

A Battlecruiser úgy néz ki, hogy megveszed, aztán 3 lehetőség közül választhatsz, hogy mire akarod „speccelni”. Ez a specializáció nem kerül semmibe, viszont ezt csak egyszer teheted meg Battlecruiserenként, utána csak egy képessége lesz, amit itt választasz ki. Az egyik a már jól ismert Yamato Gun, ez most is nagyon hatásos, és jó kis animációja van. A második meglepő módon a Defensive Matrix, amit már a sima Starcraftban a Science Vesselnél megismerhettünk, de most a Battlecruiser csak magára tudja kirakni, cooldown ideig van rajta és sebzést fog fel, elég szép animációval. A harmadik még nagyobb meglepetésre egy olyan képesség, ami a Valkyre támadására hasonlít. Rakás apró kis rakétát zúdíthatunk vele egy kis sugarú körben az ellenfélre, jó sok sebzést kioszt, de csak levegőre. Ezt kicsit nehéz használni, mivel elég kicsit ez a terület, ahova el lehet sütni, a legtöbb légi egység pikk-pakk elugrik előle.

A játék végére a 200-as limitet elértem, majd 4 oldalró 3-3 Battlecruiserrel, Reaperekkel, Siege Tankokkal és Marine-okkal egy gigantikus hadsereget ömlesztettem ellenfelemre, és meghatódva álltam a gép előtt, nézve az elém táruló csillagközi űrcsatát, amelyet én varázsoltam oda a képernyőre.

Összegzés, végszó

Összességében el lehet mondani, hogy a játék – omg – ha egyszer készen lesz, ütni fog, de nagyot. Már most annyira magával ragadott, már pár meccs alatt is annyi élvezetet találtam benne, hogy ezt elképzelni teljes változatban, 0-24 ott a gépemen, áh, kész.

A játék viszont még nincs kész. Bár látszik rajta, hogy a WWI óta sokat változott, egyre több az egyedi egység portré, egyre több az egyedi egység hang, de még mindig vannak nagyon-nagyon tesztelési fázisban lévő egységek, például a Marauder még a régi Siege Tank hangjait viseli, a Hellion a Firebat hangján szólal meg, stb.

Jó lesz ez, nagyon jó, várjuk hát, kitartást hozzá mindenkinek!