A Twenty Sided egyik bloggere, Shamus írt egy nagyon jó kis cikket a Starcraft AI-ről. Nem ám egy statisztikákkal és algoritmusokkal, tudományos elemzésekkel teli elmélkedésre kell számítani, hanem egy jó ötletre, megvalósításra, és az eredmény leírására, közérthetően. Az alap ötlet az, hogy vegyünk egy jó nagy pályát, tegyünk bele 7 számítógép vezérelte játékost (mivel egynek nekünk kell lenni), aztán hagyjuk őket magukra, és nézzük meg, „bírnak-e” egymással. A számítógépek FFA-ban játszanak a Hunters nevű pályán, 2 protoss, 2 zerg, 3 terran eloszlásban. A srác első éjszakára ott hagyta a gépet, és azt remélte, hogy majd reggelre kap egy jó kis replayt, amit böngészhet, ehelyett reggelre a játék még mindig ment, és jópáran élve voltak, csak épületekkel, nyersanyag és egységek nélkül. Más szóval felélték az összes nyersanyagot aztán nem bírtak végül egymással.

Az SC2Blog.Com szerkesztői, akik egyébként is híresek az érdekes, analízisszerű leírásaikról, cikkeikről, a nagy hírzárlatra készítettek egy összefoglalást arról, hogy miben is változik meg a Starcraft II az eredeti Starcrafthoz képest. A srácok ez esetben arra figyeltek, hogy ne egység szinten maradjanak, hanem az igazi, játékmechanizmust módosító feature-öket írják le. Egy röpke kis összefoglaló és kiegészítés: 1. Kiválasztás és automatizáció: Az egyik legfontosabb UI (kezelői felület) különbség, hogy akármennyi egységet kiválaszthatunk egyszerre. Az eredeti Starcraftban ha volt 15 Marineod és 7 Vulture-öd, akkor azokat bizony 3 control csoportba kellett tenned a 12-es limit miatt (12+3+7). Ez gyökeresen megváltozik és többet ezzel nem kell szórakoznod, elég lesz az egy kategóriába eső egységeket külön control csoportba rakni. Persze ennek megvan az a veszélye, hogy annyira leredukálja az egységek irányítását, hogy a játék Attack-Move játékká válik, mint azt az oldalsó Starcraft Demotivator poszter is demonstrálja.