A most következő fordításom egy Jeremy Reimer tollából született cikk, ami az arstechnica.comon jelent meg. A cikk első fele talán kissé nyersnek tűnhet, de szerintem mindenképp megéri végigolvasni. A képek (és képaláírások) mind az eredeti cikkből származnak. Amik nincsenek az eredeti cikkben: egy link egy sc2.hus bejegyzéshez és a wcg theme song. Kellemes olvasgatást! ~~~~~~~~~~~~~~~~

A metropolisz fényei tisztán izzanak a nyári estében. Az öböl mellett hatalmas tömeg gyülekezik egy óriási kivetítő előtt. Reflektorfények pásztázzak a már 50,000-esre duzzadt tömeget, ahol az izgalom a tetőfokára hág. A két csapat fülsüketítő hangzavar közepette érkezik a színpadra. Tini lányok sikongatnak, ahogy egy-egy nagy kedvencet kiválasztanak mindkét csapatból, hogy felvegyék a harcot egymással. Mindketten belépnek a egy-egy fülkébe. A zene mindent elnyomva felhangosodik, majd megkezdődik a játék.

Mintha csak egy tudományos-fantasztikus történetet hallanánk a jövőből. Ez azonban már rég megtörtént egy olyan helyen, ahol az ehhez hasonló dolgok már több mint 10 éve általános jelenségeknek számítanak. Az előbb bemutatott jelenet a 2006-os Proleague döntő volt, Dél-Korea fővárosában, Szöulban. A játékot pedig úgy hívták, hogy StarCraft.

A 2006-os Proleague döntő. A kép a Fighterforum.com tulajdonát képezi.

Amikor először hallanak az emberek a Koreában kialakult professzionális berendezkedésről a játék körül, akkor hajlamosak azt hinni, hogy ez valamiféle kulturális sajátosság, valami, amit sehol máshol nem lehetne megismételni. Ám vannak azok, akik szemtanúi voltak a dolog kiteljesedésének, és ők azt a célt tűzték ki maguknak felnőtt korukra, hogy a világ többi részével is megismertessék. Az elhivatottságuk ösztönző és ragályos is egyben. Ez az ő küldetésük. Ami most következik, az egy kitekintés erre a küldetésre, hogy honnét is jött és hová is tart; mindezt egy veterán StarCraft rajongó szemszögéből.

A StarCraft 1 története

1999-et írtunk. Az olcsó hálózati eszközök, a megadóztatott japán játékplatformok (ami akkoriban lényegében az összes játékplatformot jelentette) és a „PC Bangek” (olyan központok, ahol gépek tucatjai voltak LANba kötve), valamint az internet kávézók elterjedésének az elegye valami egészen új dolgot teremtett. A PC bangekben rendezett helyi megmérettetések egyre nagyobb és nagyobb versenyekké nőtték ki magukat, és amikor az OnGameNet nevű koreai TV állomás finanszírozásából létrejött az első OSL bajnokság, amit a kanadai Guillaume „Grrrr…” Patry nyert, már nem volt visszaút. Patry lett a StarCraft első szupersztárja. Megjelent különböző talk showkban és rajongók hada rohamozta meg, amint felbukkant valahol.

Guillame Patry a TV-ben. A kép a 360quan.com tulajdonát képezi.

Patry sikere más külföldi játékosokat is arra sarkallt, hogy szerencsét próbáljanak Koreában. Néhányuk, mint Peter „Legionnaire” Neate és Bertrand „ElkY” Grospellier még magukénak tudhattak kisebb sikereket, de a távozásuk után már kevesen maradtak, akiknek volt elég türelmük és elhivatottságuk, hogy a helyükbe léphessenek. A koreai StarCraft a koreaiaké lett.

A külföldi játékosok számára csak egy torna maradt, ami egyáltalán számított valamit: a World Cyber Games. A 2005-ös amerikai WCG-n a két testvér, Nick és Sean Plott már az első fordulóban kénytelen volt megküzdeni egymással. Nick kikapott, de ez egy áldásos vereség volt – miközben a csarnokot járta, az agyára ment a rossz minőségű kommentálás, és közölte a verseny menedzserével, hogy neki ez jobban menne. Ezután ő közvetítette a döntő hátralévő részét a maga tájékoztató, ám mégis laza stílusával – kamera elé született. A verseny végén felajánlották, hogy elutazhat Szingapúrba, hogy ott közvetíthesse a WCG nagydöntőjét. Sean, a testvére legyőzése után egy szoros meccsen Dan „Artosis” Stemkoskit is kiejtette az útjából, majd megnyerte a döntőt. Jutalma a Szingapúri nagydöntőn való részvétel volt, ahol majdnem elhozott egy meccset Xellostól (Seo Ji Hoon), az előző évi bajnoktól. Az amerikai döntőt Brian J. Kim kapta lencsevégre, a nagydöntőről pedig dokumentumfilmet készített a National Geographic.

A döntők után Nick további WCG-k kommentálásával folytatta karrierjét. A közvetítései olyan népszerűek voltak, hogy 2008-ban a koreai internetes TV adó, a GOM TV felkérte, hogy jöjjön Koreába, hogy angolul közvetítsen egy különleges versenyt a legjobb koreai StarCraft játékosok részvételével. A Star Invitational sikeres volt, több mint 75,000-en nézték a döntőben Stork (Song Byung Goo) és a leendő csodagyerek, Flash (Lee Young Ho) összecsapását. Úgy tűnt végre a világ többi része is megláthatja, hogy miért is ilyen népszerű a StarCraft Koreában.

KeSPA és Blizzard: megkezdődik az ellenségeskedés

A Star Invitational sikere három Averatec-Intel Classic szezonhoz vezetett, ahol Nick kommentátortársai lilsusie (Susie Kim) és Super Daniel Man (Daniel Lee) voltak. Azonban a KeSPA, a koreai e-Sport egyesület, arra kényszerítette a játékosait, hogy a harmadik szezonban már ne vegyenek részt. Miután már szinte egy játékos sem versenyezhetett, a negyedik szezon elmaradt. Több magyarázat is született a dolog miértjére, de a legvalószínűbb, hogy a KeSPA nem örült neki, hogy a Blizzard a legutolsó szezonban már jelentős szponzorként szerepelt – ez volt az első alkalom, hogy a Blizzard szponzorált egy koreai versenyt -, megduplázva a nyereményalapot, ezzel még csábítóbbá téve a tornát a játékosok számára.

Hogy miért nem tetszett a KeSPÁnak, hogy a Blizzard szponzorált egy versenyt? Azért, mert akkoriban a két cég nyögvenyelős tárgyalásokat folytatott a StarCraft közvetítési jogairól. Évekig szinte alig törődött a Blizzard a Koreában hihetetlen népszerűséggel kirobbanó profi StarCraft jelenséggel, csupán örült, hogy abban a régióban jobban fogyott a játékuk. Ami azt illeti, a Blizzard csak 2005-ben készítette el a játék koreai nyelvet is támogató verzióját.

A következő történt: 2007-ben a KeSPA megadóztatta a StarCraft meccseket közvetítő TV társaságokat (OnGameNet és MBC) a közvetítési jogokért. A Blizzard úgy érvelt, hogy ez a pénz őket illetné és némi befolyásuk is lehetne arra, hogy miképp is szervezik az efféle tornákat. A KeSPA nem volt hajlandó tovább tárgyalni, a vita megfeneklett. Ez gondot jelentett a Blizzard számára, ugyanis hosszú idő elteltével közeledett a StarCraft 2 megjelenése.

A StarCraft 2 felkészül a debütálásra

12 év telt el a StarCraft 1 és a StarCraft 2 megjelenése közt, és ezalatt a Blizzard jelentősen átalakult. Általános felháborodást váltott ki, amikor bejelentették, hogy a StarCraft 2-ben nem lesz LAN és a többjátékos módokhoz állandó internetkapcsolatra lesz szükség a Battle.nethez. A Blizzard azt állította, hogy erre azért van szükség, hogy elejét vegyék az online csalásoknak (a StarCraft 1 egyik elterjedt problémája volt a „maphack”, ami lehetővé tette, hogy az egyik játékos átlássa az egész pályát, míg ellenfele továbbra is a sötétben tapogatódzott) és hogy a játékosok nyomon követhessék egymás statisztikáit; azonban sok játékos úgy vélte, hogy ezek mögött a döntések mögött csupán a kapzsiság áll. Ezek az érzések csak felerősödtek, mikor kiderült, hogy a Föld különböző részein élő játékosok kénytelenek lesznek megvenni a játék különböző régiókba szánt kiadásait, ha a távoli ismerőseikkel akarnak játszani.

Mindezek ellenére hatalmas várakozás övezte a StarCraft 2 megjelenését. Amikor a béta többjátékos verzióját kiadták, az emberek rögtön belevágtak a hálózati játékba. Voltak, akik még élőben is streamelték a meccseiket, olyan új szolgáltatásokon keresztül, mint a UStream vagy a JustinTV. Még versenyek is voltak a béta alatt, mint pl. a „Star Wars” nevű kínai torna, ahol az amerikai játékosok, köztük Nick Plottal, legyőzték a koreai csapatot és végül csak a hazai együttes tudta megállítani őket.

Ahogy a játék közeledett a megjelenéshez, a Blizzardtól egy újabb nagy bejelentés érkezett. Miközben még mindig nem tudtak dűlőre jutni az OGN-nel vagy az MBC-vel, a két elsődleges StarCraftot közvetítő koreai TV csatornával, véglegesítették a kapcsolati egyezményüket a GOM TV-vel. Hatalmas bejelentés jött: egy világszintű StarCraft 2 liga, a GSL, ami eddig soha nem látott nyereményalappal rendelkezett – a versenyeket havonta tartják és a győztes 100,000,000 koreai Wont, körülbelül 90,000 amerikai $-t kap, ami majdhogynem a kétszerese annak a pénznek, amit egy StarCraft 1-es tornáért adnak. A tornát koreaiul és angolul is közvetítik, utóbbiért Nick „Tasteless” Plott és Dan „Artosis” Stemkoski felel. Bár a versenyt Koreában tartják, bárki megjelenhetett a Föld különböző tájairól, és remélik, hogy sok külföldi meg is méretteti magát.

A GSL döntő, Dan és Nick közvetítésében. A kép a GOM TV tulajdonát képezi

A Blizzard felvette a kesztyűt és lényegében közölték a KeSPÁval, hogy a StarCraft 2-t egy világméretű e-Sporttá fogják tenni, ha segít a KeSPA, ha nem. Válaszul a KeSPA megtiltotta a StarCraft 1-es játékosoknak, hogy a StarCraft 2-vel játszanak és médiaháborút indítottak a játék és maga a Blizzard ellen is. Még arról is meggyőzték a koreai kormányt, hogy 18+-os besorolással fenyegessék meg a Blizzardot a játék erőszakos mivolta végett – ami nevetséges, hiszen még csak különbséget sem lehetett tenni e téren a játék elődjével összehasonlítva -, ami arra kényszerítette a Blizzardot, hogy eltűntesse az egységek halálakor bekövetkező vér és égés animációkat a játék koreai változatából.

Érdekes mód, míg az angol nyelvű oldalakon a rajongók nagy része inkább a Blizzard ellen foglalt állást, addig a koreai fórumokon sokkal inkább a KeSPÁt kritizálták. Az ellenségeskedésnek viszont meglett a következménye – a StarCraft 2 Koreai eladásai jóval alacsonyabbak voltak a vártnál.  Néhányan úgy gondolták, hogy a Blizzard túlságosan is erőszakosan akarta dűlőre juttatni a dolgot – a StarCraft 1 versenyszférája önmaga generálta a folyamatos fejlődést, ahogy a helyi versenyeket sorra megrendezték a PC bangek tulajdonosai. A Blizzard viszont nem segített azzal, hogy havidíjat számított fel a PC bangektől azért, hogy ott StarCraft 2-vel játszhassanak. Ilyesmi sosem létezett a játék elődjének idejében.

A KeSPA és a Blizzard pereskedése egy egész cikkre elegendő anyagot szolgáltathatna és ebben az ügyben egyik fél sem ártatlan. A KeSPA folytatja a StarCraft 1-es versenyek megrendezését, ahogy mindig is tették ezelőtt, a GOM TV pedig a Blizzard jóváhagyásával ugyanígy tesz StarCraft 2-es versenyekkel Koreában. A pereskedés továbbra is zajlik és nem látni még a végét, amikor is végre megszületik az ítélet.

Elrajtol a GSL

A legelső GSL-en Greg „Idra” Fieldsnek és Dario „TLO” Walshnak köszönhetően láthattunk pár remek meccset a külföldi játékosoktól, de végül a koreai Kim Won Gié lett az aranyérem. Egykoron nagyreményű StarCraft 1-es játékos volt, azonban egy betegség ütött be a családjába, ami miatt kénytelen volt felhagyni a karrierjével és csatlakozott az édesanyja gyümölcsstandjához, hogy segítsen a család megélhetésének biztosításában. Mikor belevágott a StarCraft 2-be, a „FruitDealer” (=gyümölcsárus) nevet választotta. Akkor játszott Zerggel, amikor a Zerg fajt a leggyengébbnek tartották, a Terranoknak pedig kismillió olyan eszköz állt a rendelkezésükre, amikkel a Zergeket már a meccsek legelején eltüntethette a pálya színéről. Amikor legyőzte Lee Jung Hoont (Rainbow) a döntőben és magáénak tudhatta a 90,000 $-os jutalmat, az egy régóta szunnyadó álom beteljesülése volt.

A rajzot a StarCraft 2 csapata készítette FruitDealer sikerének megünneplésére. A kép a Blizzard Entertainment tulajdonát képezi.

Mindeközben a StarCraft 1 legjobbjai, mint pl. Flash (Lee Young Ho), Jaedong (Lee Jae Dong) vagy Stork (Song Byung Goo) továbbra is azt a játékot űzik, amit ezelőtt is, és (a nyilvánosság előtt legalábbis biztosan) nem mutatják jelét, hogy a közeljövőben a StarCraft 2-re váltanának. Voltak viszont olyan egykori legendák, akik már túlvoltak a csúcskorszakukon, és úgy döntöttek otthagyják a KeSPÁt, hogy szerencsét próbáljanak a StarCraft 2 kibontakozásának a kezdetén. A legismertebb ilyen nevek közé tartozott Nada (Lee Yoon Yeol), JulyZerg (Park Sung Joon) és minden idők leghatalmasabb StarCraft játékosa, Boxer (Lim Yo Hwan).

A Császár érkezése

Boxer volt az első igazi szupersztárja a koreai e-Sportnak és lényegében ő teremtette meg mindazt, amit ma is láthatunk a StarCraft körül. A „Terranok Császárá”-nak nevezték és ő volt az első „bonjwa” – egy kifejezés, amit azokra a játékosokra használnak, akik huzamosabb ideig mindenki másnál kiemelkedőbbek tudnak lenni. Amikor már a második OSL-jét nyerte, a liga létrehozta a „Golden Mouse” (Aranyegér) díjat, mintegy felkészülve a harmadik győzelmére. Az ő nevéhez köthető az első hivatalos StarCraft 1-es profi csapat létrehozása (SK Telecom T1), valamint ő szerzett először vállalati szponzorokat, ezáltal kikövezve az utat egy közösségnek, amiben azok a játékosok, akik ebből szerettek volna megélni, ezután nyugodtan a játéknak szentelhették az életüket. Ő találta fel a stratégiák tökéletesítésének módszerét egy „gyakorló társsal” – egy olyan személlyel, akinek részletesen elmondod, hogy mit szeretnél csinálni a játék során, és egészen addig játszotok, amíg meg nem tudod verni, annak ellenére, hogy pontosan tudta mit fogsz csinálni. Tollat ragadva megírta az önéletrajzát, a rajongóinak száma pedig már több mint egy millióra rúgott. Egy jó kiállású, karizmatikus alak volt, és jelenleg is az: a tökéletes arc az e-Sport számára. Mikor bejelentette, hogy átvált a StarCraft 2-re, annak komoly súlya volt.

Boxer megjárta a StarCraft 1 játékosok szokásos karrierjét: felemelkedni az amatőrségből, belépni a dicsőség fényes korszakába, majd lassan elhalványulni, ahogy a fiatalabb és vérmesebb játékosok az élre törnek. Mint minden koreai férfinek, neki is le kellett húznia két évet a katonaságban, mielőtt elérte a 30 éves kort. Azonban ahelyett, hogy visszavonult volna, ahogyan azt várták, megalakította az ACE csapatát azokkal a játékosokkal, akik a légierőnél szolgáltak. Mikor visszatért a szolgálatból, mindenki arra számított, hogy edző vagy kommentátor lesz, hisz általában ezt az utat választották azok a játékosok, akik már túlvoltak a fénykorukon. Ő viszont a világnál mindennél jobban csak azt szerette volna, hogy ha játszhat.

A Császár érkezése. A kép a Fomos tulajdonát képezi.

Mikor megjelent a GSL StarCraft 2 Open selejtezőjén, minden szem rászegeződött. Az első akadályt könnyen vette, így megkezdhette utazását a bajnokságban. Azonban az útjában az a Nada állt, aki hat egyéni tornagyőzelemmel rendelkezett és az eredmények alapján ő számított minden idők legjobb StarCraft játékosának. Nada szintén a StarCraft 2-re váltott, és amikor a két legenda összetalálkozott a negyeddöntőben, a koreai internet nemes egyszerűséggel összeomlott, mivel rajongók milliói szeretették volna látni az eseményt.

Boxer győzedelmeskedett, és a legőszintébb örömkönnyeket hullatta. Évek óta nem volt közvetített meccse és még sosem győzte le ezelőtt Nadát fontosabb tornákon. Számára épp oly sokat jelentett ez a siker, mintha az egész bajnokságot nyerte volna meg. Az elődöntőben azonban megállította NesTea (Lim Jae Duk), egy néhai StarCraft 1-es játékos, aki előzőleg nagyon minimális egyéni sikereket tudott csak felmutatni, és azóta már az edzősködésre is átváltott. Az döntő után a GOM TV tolmácsa, John (Jun Kyu „Junkka” Park) egy olyan szenvedélyes beszédet mondott, ami emberek ezreit érintette meg:

Először is azt szeretném mondani, hogy nagyon nagyra becsülöm NesTeat. Nem csak azért, mert megnyerte a tornát, hanem azért is, mert ennek az embernek volt mersze azt csinálni, amit akart és bebizonyította az igazát. Azért mondom ezt, mert még koreában is sokan úgy gondolják, hogy a játékok csupán időpazarlásra jók. Jómagam két évig munkanélküli voltam, mielőtt a GOMhoz kerültem. Akkoriban egész nap csak otthon játszottam, a barátaim pedig azt mondogatták, hogy elpocsékolom az életem. Nos, ki nevet most a végén? Azt kérdezem tőlük: „Elmondhatjátok, hogy őszintén szeretitek a munkátokat?”. És így folytatom: „Van olyan rajongótok, aki csakis a ti kedvetekért rajzol rólatok egy fan artot?”. Ez elhallgattatja őket.

Szóval, ha bármikor is szégyellitek magatokat, amiért kockák vagytok, csak mert a barátaitok, tanáraitok vagy épp a szüleitek úgy gondolják, hogy a játékokkal csak az időtöket pazaroljátok, mindig jusson eszetekbe: amíg megvan a bátorságotok azt csinálni szenvedélyesen, amit szerettek, addig biztosak lehettek benne, hogy nem pocsékoljátok el az életeteket. Emlékezzetek: ha NesTea hallgatott volna a sok ócsárolásra, most nem állna itt a kezében egy trófeával. És sose feledjétek, hogy még ha körülöttetek senki nem is áll mellettetek, én, Jay, Artosis, Tasteless és mindenki más itt a GOMnál támogatni fog titeket. Hogy miért? Mert hiszünk az e-Sportban.

Fan art Johnról, a Tolmácsról. A kép Kim Dingwall tulajdonát képezi.

John beszéde különösen sokat jelentett a számomra. Elkerülhetetlen, hogy akárhányszor elkezdek beszélni a profi StarCraft meccsek iránti szenvedélyemről, egy kis, de annál hangosabb réteg rákezdjen a leereszkedő, panaszkodó fecsegésre. Ezek az emberek elítélik, hogy játékokról nézek videókat, és már az e-Sport puszta említésére gúnyos fintor ül ki az arcukra, mintha a videojátékok összehasonlítása az „igazi” sportokkal valamiféle őrült és nevetséges képzet volna.

Megmondom mi van: nem számít mit hisznek.

Vitatkozhatnék, hogy bármilyen emberi tevékenység, amiben mások ellen kell versenyezni és van győzelem-vereség mutatója, csapatai, szponzorai, előírt gyakorlási ideje, tartalmaz fizetést és készpénz alapú nyereményeket az sportnak számít. Mondhatnám, hogy az csak egy tévhit, hogy a StarCraft játékosokat nem éri semmiféle fizikai megterhelés – láttam már játékosokat alaposan átizzadni, miközben a kezeik 400 APM-mel (~400 utasítás kiadása percenként) füstöltek – átlagosan! – és láttam már rendkívül kimerült játékosokat egy-egy hosszú meccs után. Ezeket mind megemlíthetném, de nem teszem. Nincs értelme.

Amit viszont megemlítek az az, hogy mennyi örömöm is volt az elmúlt évek alatt a profi StarCraft meccsek nézése közben. Anno – jóval a YouTube előtt – profik StarCraft replayeit nézegettem és „RWA” fájlokat (Replay with Audio = hanganyaggal ellátott replay) hallgattam, amiket más rajongók állítottak össze, mint pl. Manifesto7. A legnagyobb angol anyanyelvű StarCraft rajongói oldal, a Teamliquid.net topikjait bújtam. Később aztán angol rajongók (mint pl. NukeTheStars vagy RanshidDA) által kommentált koreai meccseket néztem a YouTube-on. Fentmaradtam hajnali 3-ig, hogy a jó internet kapcsolattal rendelkező koreaiak élő restreamjének köszönhetően megnézhessem Jaedongot, ahogy megmérkőzik Flash-sel az OSL és az MSL döntőjében. Csak én és még pár hasonlóan fura szerzet voltunk ezzel így, de a számunk egyre csak nőtt, és ma már úgy tűnik, hogy egy teljesen megszokott dologgá nőtte ki magát. Egy világméretű, professzionális StarCraft gépezet többé már nem csak egy álom. Épp most alakul.

Koreában a StarCraft 2 több egykori StarCraft 1-es játékos – kiválóságok és szinte teljesen ismeretlenek egyaránt – gyülekezőhelyévé vált, hiszen a sikeréhségüket csak itt, a KeSPA szorongató vasöklétől távol tudták csak csillapítani. Először történhetett meg, hogy a játékosoknak engedélyezték, hogy különböző egyesületeket hozzanak létre, pont úgy, mint ahogy azt a többi profi sportban is szokás. Egy rövid ideig úgy tűnt, a profi StarCraft 2 közösség ugyanúgy csak Koreában fog kialakulni, mint a nagy előd esetében. A külföldi játékosok úgy hítték, hogy az egyetlen módja annak, hogy megélhessenek a játékból az, ha Koreában játszanak, ahol idegenben mérettetik meg magukat a legrangosabb tornán. Némelyüknek, mint pl. Idrának és a közönségkedvenc Jonathan „Jinro” Walshnak sikerült kiemelkedőbbet alkotniuk; eljutottak a negyed- és az elődöntőkig. Mások, mint pl. TLO vagy Joseph „Ret” de Kroon nem jutottak messzire és úgy döntöttek, hogy hazautaznak.

De a hazatérés már nem azt jelentette, mint egykoron. A StarCraft 1 fénykorában pár külföldi megpróbált befutni Koreában, de egyikük sem húzta sokáig. Amint visszatértek, ismét amatőröknek számítottak, ugyanis Koreán kívül nem beszélhettünk karierről a StarCrafttal kapcsolatban.

Ez azonban változóban volt.

Itt a jövő

Míg Nick továbbra is a GSL-t közvetíti Koreában, a testvére, Sean „Day[9]” Plott, a 2005-ös amerikai WCG győztese, hasonló hírnévre tett szert a Day[9] Daily showjával a JustinTV-n. A show segítséget nyújt mind a kezdő, mind a tapasztaltabb játékosok számára, hogy jobban megértsék a játékot, emellett elképesztően vicces és őrült meccsek is bemutatásra kerülnek a „Funday Monday” (Bolondos Hétfő) rovatában. Sean legalább három ember munkáját látja el: folyamatosan gyártja a showját, tucatnyi nemzetközi versenyen szerepel kommentátorként, és eközben a mester képzésén is fáradozik matematikából, mindezt egyszerre. Hirtelenjében egy roppant keresett emberré vált, hiszen a nemzetközi StarCraft 2 közösség berobbanásra készen várakozik.

Bejelentések hada történt az elmúlt pár hónapban, attól kezdődöen, hogy Idra váratlanul elhagyta Koreát, annak ellenére, hogy nagyon jól szerepelt a GSL-ben. A NASL bejelentésére várt, ami az első profi StarCraft liga Észak-Amerikában. Aztán az IGN bejelentette, hogy ők is létrehozzák a saját StarCraft 2-es ligájukat. Ezután jött a Fnatic csapat, akik felfedték, hogy egy közös csapatházon dolgoznak, ami Észak-Amerikában páratlan a maga nemében. Itt együtt lakhatnak és gyakorolhatnak a játékosok, valamint egésznap beszélgethetnek a StarCraftról, épp úgy, mint Koreában. Tajvanban nemrég alakult meg egy új StarCraft 2-es liga, a TeSL, aminek meccseit a televízióban is közvetítik és a szponzoruk a 7-11.

Külföldön olyan változásokat eredményezett a játék, hogy egy érdekes szerepcsere szemtanúi lehettünk: profi koreai játékosok vesznek részt külföldi tornákon úgy, hogy már egyáltalán nem számíthatnak olyan könnyű győzelmekre, mint a StarCraft 1 idején a WCG-ken. A TSL3-at, egy internetes tornát a Teamliquid.nettől a PokerStrategy.com szponzorálásával, olyan neves angol kommentátorok közvetítik, mint Blake „Chill” Muzar, Marcus „DjWHEAT” Graham, Sean „Day[9]” Plott és Mike Husky. A versenyt Koreában is láthatják az ottaniak a GOM TV közvetítésével. Az időzónák átka most visszafelé sújt le: a koreai rajongók azok, akik hajnali 3-kor felkelnek, hogy megnézhessenek egy StarCraft tornát. „Ti is ezt teszitek értünk, nemde?” mondja a GOM TV egyik képviselője, miközben a TeamLiquid adminisztrátorával beszél az ügyről. „Lehet most rajtunk a sor”.

Az az ember érzése, hogy a nemzetközi StarCraft körül kialakuló professzionális berendezkedés épp úgy saját magát alakítja ki, mint ahogy annak idején az Koreában is történt. Nap mint nap rendeznek helyi versenyeket a 100 $-os nyereményektől egészen a 2,500 $-osakig, ezzel lehetőséget teremtve a játékosoknak, hogy nevet szerezzenek maguknak, hogy aztán felküzdhessék magukat a nagyobb tornákig, ami után már csak egy lépésre vannak attól, hogy az igazi mézesbödönökért küzdjenek. A bödönök pedig valóban nagyon édes jutalmakat rejtegetnek: 34,500$ a TSL3 nyereményalapja, a pletykák szerint 150,000$ az IGN ligájáé, és egy meghökkentően nagy összeg, 400,000$ (durván 80 millió forint) a NASLé. Egyre több csapat szerveződik. Egyre több szponzorra lelnek a versenyek. A jövő legendáinak történetei most íródnak. Az egyetlen különbség, hogy Koreában a PC bangekben zajlott le mindez, itt azonban az interneten, így az egész világ résztvehet benne.

És részt is vesznek. A legutóbbi TSL3-on a nézőszám minden eddigi rekordot megdöntött a több, mint 50,000 nézővel, akik egyszerre nézték élőben a RO32 (= nyolcaddöntő [RO16] előtti forduló) meccseit. Lehet, hogy ez az 50,000 ember nem egy stadionban tömörült össze, de ugyanúgy szorítottak a kedvenceinek, mintha így lett volna.

A StarCraft és az e-Sport számára most kezdődik a jövő.

Forrás: arstechnica.com (akinek tetszett a cikk az ne legyen rest lájkolni az eredeti oldalon)