A játékfüggőségről általában

Darc1n . Hírek 2190

Próbaszerkesztőnk, XvoraZ hozta el nekünk ezt a tartalmas cikket.

jatekfuggosegA következőkben a játékfüggőségről és az orvostudomány jelenlegi állásáról szeretnék írni. Előrebocsátom, hogy igyekszem pro és kontra érveket bemutatni, szürke képet megrajzolni, ami egyébként meg is felel a valóságnak.

Azért gondoltam, hogy erről írok, mert azért ez szerintem sokunk fejében felmerült már, valamint sok ellentétes dolog kering a köztudatban erről a témáról. Szintén téma fontosságát jelzi, hogy a pszichiátriai megbetegedések diagnosztikus rendszerébe is indítványozták a játékfüggőség felvételét, mégpedig az impulzus-kontroll zavarok közé. A jelenlegi DSM-IV-TR-be nem került bele, mert még további kutatásokat tartottak szükségesnek. Hogy a hamarosan megjelenő ötödik kiadásban benne lesz-e, még elválik…

A játékok (elsősorban az MMORPG-k, de a Starcraft is idetartozik, mint a leírásból láthatjátok) folyamatosan, valós időben játszódnak, és egyszerre kompetitívek és közösségiek. Mivel valós időben játszódnak, a játékosnak teljesen neki kell magát szentelnie, és így gyakran a valódi világbeli szociális interakciók helyettesítőjévé válhat. Nem csoda, hát, hogy gyorsan ismert kifejezéssé vált az internet addikció és olyan közösségek alakultak, mint az On-Line Gamer Anonymous (www.olganon.org), alkoholista testvérének mintájára. Mindennek ellenérre, hogy a játékok valódi függőséget okoznak-e: máig vitatott.

Az ilyen irányban végzett kutatások fő problémája, hogy egyrészt a játékos társadalom nem homogén, sokféle játékos csoport azonosítható, különböző szokásokkal, a másik pedig, hogy epidemiológiai vizsgálat ok-okozati összefüggést nem, csak asszociációt állapíthat meg. Vagyis például nem egy kutatás kimutatta, hogy a játékosok rosszabbul teljesítenek például az empátia, szociális képességek terén, de ez attól is lehet, hogy az ilyen emberek hajlamosak a játék függőjévé válni, nem biztos, hogy a játék teszi őt ilyenné.

Kontra
Nézzük meg milyen adatok szólnak a játékok rossz hatásairól! Leggyakrabban rossz iskolai teljesítményről, szociális inkompetenciáról és agresszióról hallhatunk. Az egyik nagyobb és friss kutatás több kérdésre választ ad [1]. Először is, Kb a populáció 8-10% szenved súlyos játékszenvedélyben. Kevésbé szigorú kritériumokkal 20%. Jól körülhatárolható, hogy mik azok, amik hajlamosítanak a játékszenvedélyre. Ezek az impulzivitás, rosszabb szociális kompetencia, empátia és kevésbé jó érzelem-kontroll. Vagyis ezek már a függőség kialakulása előtt jelen vannak. A játékfüggők általában kb heti 30 órát játszanak. A kutatás több éven keresztül vizsgálta az alanyokat és a patológiás játékosok az évek múltával nem változtattak szokásaikon, vagyis ez nem csak egy átmeneti fázis volt. A játék hatására az agresszió látványát, gondolatát könnyebben feldolgozzák és egyértelműen több agresszív fantáziájuk van. Még megoszlanak a vélemények, hogy ez tettekben manifesztálódik-e. A játék masszív időigénye miatt a kutatás szerint a fent említett eleve károsodott szociális képességeik tovább romlanak, többet szoronganak. Egyfajta cirkuláris okság alakul ki. Egyre kevesebbe töltenek a valódi világban, egyre inkompetensebbek lesznek, és egy jobban beszűkül életük a játékra.

Pro
Eme félelmetes kép után azért ne feledjük, hogy ez a játékfüggőkre vonatkozik. A játékoknak rengeteg pozitív hatásuk van. Dr. Glen Gabbard gondolatai közül szemezgetek [2]. A játékfüggő emberek profilja különbözik pl az alkoholfüggőktől.  A játékfüggők, ha (pl egy kutatás keretein belül) megtiltják nekik a játékot, sokkal könnyebben találnak örömöt más elfoglaltságokban. A játék segít, hogy az én olyan aspektusait élheti meg a játékos, melyeket egyébként a való világban nem mer. Sokféle személyiséget próbálhat ki, ezt megintcsak nem teheti meg egyébként. A játékok, megfelelő mértékben segítik serdülő korban az én kifejlődését. Ebben a korban a fiatal felnőtt még a való világban nem kompetens igazán, míg játékban megélheti a kompetencia érzését, karakterén keresztül megismerheti önmagát, valamint az idealizált szelfjével azonosulva megszabadulhat sok szorongástól. Nem csoda, hát hogy vonzódik ehhez a világhoz. Megfelelő mennyisében segítheti a lelki fejlődést, míg túlzó mértékben gátjává válhat.

Végül a sok ’filozófia’ után a konkrétumok. Mi is az a betegségszintű játékszenvedély?

Válaszoljatok a következő 11 kérdésre IGEN, NEM, NÉHA válaszokkal. (A kérdőív gyerekek számára készült) [3]

  1. Mostanában sokkal több időt töltesz játékon való gondolkodással, a játékkal kapcsolatos hírek, média böngészésével vagy a következő játékalkalom tervezésével?
  2. Egyre több időt kell a játéknak szentelned, hogy ugyanazt az örömöt okozza?
  3. Próbáltad többször is csökkenteni a játékkal töltött időt, sikertelenül?
  4. Nyugtalan vagy irritált leszel, ha megpróbálsz kevesebbet játszani vagy teljesen abbahagyni?
  5. Játszottál már azért, hogy problémák vagy rossz érzések elől menekülj?
  6. Hazudtál már családtagnak vagy barátnak a játékkal töltött időt illetően?
  7. Loptál már videójátékot vagy pénzt, hogy játékot vegyél?
  8. Néha házimunka helyett játszol?
  9. Néha leckeírás helyett játékkal foglalkozol?
  10. Volt már hogy a játékkal töltött idő miatt rosszul teljesítettél iskolai teszten?
  11. Kellett pénzt (kölcsön)kérned, mert szükséged volt rá a játékhoz (WoW acc, CD, számítógépalkatrész, ami a játékhoz kell)?

6 IGEN + NÉHA már súlyosnak számít.

Utalok a korábbiakra. Ha csak 6 IGENt fogadunk el, akkor 10, 6 IGEN vagy NÉHA akkor 20% körül van a pontprevalencia.

Végül, egy kutatást találtam, mikor beütöttem a „starcraft” keresőszót az egyik híres orvosi keresőbe. Itt heti 30 órától számították a függőséget egy gyógyszer hatásosságát (bupropion) vizsgálták, a függőségben. [4]

Irodalom

(Az első két cikket javaslom olvasásra, különösen a ketteset. Ingyen elérhetőek a linkeket követve, de emilben is el tudom küldeni. Egyébként neves újságokban jelentek meg uh lehet bennük bízni.)

  1. Gentile et Al. 2011. Pathological video game use among youths: a two-year longitudinal study. Pediatrics. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21242221
  2. Allison et Al. 2006. The development of the self in the era of the internet and role-playing fantasy games. Am J Psychiatry. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16513856
  3. Gentile D. 2009. Pathological video-game use among youth ages 8 to 18: a national study. Psychol Sci.
  4. Han et Al. 2010. Bupropion sustained release treatment decreases craving for video games and cue-induced brain activity in patients with Internet video game addiction. Exp Clin Psychopharmacol

Comments (34)

  • SzuL

    |

    Hát érdekesnek indult, de aztán valahogy ellaposodott szerintem a vége fele.

    A gond szerintem ott kezdődik, hogy a játékok is nagyon változatosak. Nagyon sok olyan fajta játék van, amit nem feltétlen csak a játékélmény miatt játszanak, hanem itt tudnak magasabb szinten elérni valamit (elsősorban RTS-ekre és az FPS-ekre gondolok).
    Nekem speciel volt olyan időszakom, amikor bőven játékfüggőnek állapítottak volna meg (így utólag belegondolva az is voltam, bár én nem csak a “játékért” játszottam, sokkal inkább a közösségért, illetve a sikerélményért), de ennek egyáltalán nem csak negatív hatásai voltak. Régebben sakkoztam 4 évet hobbi szinten, majd abbahagytam, és tavaly játszottam pár partit, majd azt vettem észre magamon, hogy kb. ötöd annyi időbe telik meghoznom egy döntést, illetve jóval gyorsabban átlátom a helyzetet, több lépéssel tudok előre gondolni. (Nyilván ebben benne van, hogy ezalatt sokat értem, tanultam sok mindent.)
    Egy másfél-két éve azonban teljesen meguntam az egészet, nem is hiányolom szinte egyáltalán (talán a versengés részét kicsit).

    Arra szeretnék kilyukadni, hogy az orvosoknak szerintem teljesen igazuk van abban, hogy nem ugyanolyan szenvedélybetegségnek titulálták ezt a fajta függőséget, mint az alkoholizmust, vagy a szerencsejáték-szenvedélyt.

    Reply

  • Fana

    |

    Ezek szerint nem vagyok játékfüggő ..
    hmm jó tudni 😀

    Reply

  • Xerv

    |

    Nem vagyok fuggo:Dyeaaah:))))

    Reply

  • sweeping

    |

    Szerintem ez a 30 óra egy vicc… Tényleg most mi dolga egy 14-15 éves kis srácnak?
    Jó lehetne barátnője, de ebben a korban még sokan nem vágynak rá, utcán drogozzon és piáljon vagy wtf?

    Én bevallom őszintén, hogy én több mint 30 órát játszottam 6 évvel ezelőtt, de szerintem cseppet sem voltam függő 🙂

    Amúgy megválaszolva a kérdéseket szintén azt a választ kapom, hogy nincs komoly függőségem

    Reply

  • Promie Motz

    |

    4 igen és 2 néhával már akkor baj van? 😛 Meg ilyen kérdés, hogy siekrült-e abbahagynom tartósan, amikor akartam… miért akartam volna abbahagyni? 🙂

    Egyébként a cikk, érdekes, figyelemfelkeltő, ugye eleve csak a terjedelme miatt túl sokat nem tud közölni, lehetne róla sokkal részletesebben is írni, de akkor senki nem olvasná el 🙂 Szóval így terjedelem-tartalom arányban elég jó
    Válasz SzuL #1 üzenetére:
    Az igaz, hogy nem ugyan olyan szenvedélybetegség, de itt is lehetnek gondok. Mert érdekes, hogy aki pro gamer akarna leni, amig nem sikeres, addig függő, amint befut és pénzt keres, egyszer csak sportolónak titulálnák? De ugye nagyon kevés ember fog ezzel pénzt keresni, és azért vannak, akik napi 5 órát lazán beleölnek, ami ha belegondolsz, bármilyen szabadidős tevékenységre, az már sok.

    Reply

  • Paralyzer

    |

    Hát nemtudom… Boldogan megvagyok játék nélkül, de viszont néha oda menekülök a valóságból. Kényelmesebb ott élni az biztos.

    Reply

  • Faruwiel

    |

    nekem 3 igen és 2 néha:)

    meg amúgy sztem tényleg személyiség fejlesztő, mondjuk ilyen 12 évesen, játszik az ember napi 2 órát, aztán mondjuk már 16 évesen elég a napi 3 és sztem ez a mennyiség simán jobbá teszi az embert, úgy értem logikában, gondolkodásban, sok minden megváltozik
    persze ehhez olyan játékok is kellenek, 1 sims vagy nfs nem fogja okosabbá tenni az embert, de 1 rts, fps, meg sztem még megfelelő mennyiségbe az mmo is, meg ha úgy vesszük
    ma már nem lehet elképzelni az életet számítógép nélkül, rengeteg információt tartalmaz és rengeteget segít, biztos vagyok benne, hogy a mostani generáció már az informatika által megformált személyiséggel él, gondolok itt a mai 14-24 évesekre
    legalábbis nálunk, mert kb 10 éve törtek be a nagy internet szolgáltatók az országba, de külföldön már ez a generáció idősebb
    sztem jelenleg nem lehet előre jelezni, hogy ez jó lesz e avagy sem, mivel a világot nem a 14-24 évesek irányítják hanem, a 30-60 évesek, tehát még el kell telnie 20 évnek mire rájönnek, hogy ez most jó vagy sem

    egyébként a cikk sztem perfect, 1 valami ami nekem hiányzott és az erről a kérdőívről vmi statisztika, hogy mi lett a vége:)

    Reply

  • Cseszka

    |

    függő vagyok csőőő 🙂
    mégis mi mást csinálna az ember ami örömet okoz? O.o

    Reply

  • Parker

    |

    Zsír atom függő vagyok heti 35 óra game de a fenti kérdésekre a válasz nem illetve néha ehhez az is tartozik hogy ötös tanuló vagyok és még sportolok is 😀 még is függő vagyok xD

    Reply

  • Atlasy

    |

    Jó volt Xvorci! Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, de még plusz 50 oldalt el tudtam volna képzelni 🙂 mondjuk azt megírni nem kis teljesítmény lenne 😀

    Reply

  • Parker

    |

    Ennek oka az hogy nem bírom ki 1 hónapnál tovább gép nélkül mert megöl az unalom xD

    Reply

  • Kovacsgergows

    |

    10 nem, 1 néha, egyébként valahogy én lustaságból nem tudok semminek se hosszú távon rabja lenni 😛

    Reply

  • xvoraz

    |

    @Atlasy nézd meg a második forrást, az elég olvasmányos

    Egyébként a tudomány kicsit szerintem is le van maradva. Mire rájönnek, h “ja ez káros is lehet”, addigra kiderül, h egyesek ebből élnek. Innen már elég filozófiai síkra terelődik a dolog, hiszen pl a kerti gyomlálást is lehet a leckeírás rovására csinálni, de azért még nem lesz addikció. De mondhatnám a munkát, amire még olyan kifejezéseink is vannak mint “workaholic”. Ez ugyanúgy mehet az ember ‘életének’ rovására. Tuti lehetne olyan kutatást csinálni, h a napi 10+ órát dolgozók szorongása, empátiája nem lesz olyan jó otthon, mint aki 8 óra után hazamegy.

    Reply

  • Promie Motz

    |

    Válasz Atlasy #10 üzenetére:
    ne becézgesd már az embereket is, ha egyszer engem sikerülne Promcinak hívni, akkor lehet, nagyon elpattanna egy ér a fejemben 🙂

    Reply

  • Promie Motz

    |

    Válasz xvoraz #13 üzenetére:
    egyébként van közeli ismerősöm, aki vezető beosztásban van bent a munkahelyén napi 11 órát, majd még otthon is minimum 2 órát elvan szervezéssel, plusz még elég gyakran hétvégén is, empátia területén meg csak annyit, hogy szerintem a legfejlettebb, akit csak ismerek (jó, ez nem lett egy jó megfogalmazás, de majd kitaláljátok, mit is akartam). Tegyük hozzá, hogy nő 🙂

    Reply

  • Proton

    |

    nehéz a starcraftba menekülni az élet elől, mert szerintem sokkal keményebb világ mint a valóságos 😀
    (vagy ha nem az, akkor még nem kerültél be a megfelelő ligába)

    Reply

  • rici

    |

    Válasz sweeping #4 üzenetére:
    en is tobb mint 30 orat jatszom
    bar nem sokkal… kb pont annyit
    inkabb massal foglalkozok
    bar 14-15 evesen sokkal inkabb akartam baratnot mint most (21) 😀
    nekem 3ra mondhatom hogy igen, btw

    Reply

  • Eyesis

    |

    Tegyük fel, hogy létezik játékfüggőség is, tegyük fel, hogy szociálisan lerombol, na és akkor mi van? Mit tudnak ezzel kezdeni a nagyokos kísérletezők? Ezt az embernek kell fejben korrigálni, magától… Sőt, csak akkor, ha úgy érzi ezzel árt magának, vagy a családjának, ha van..
    Ha egy családapa játékgép függő, és elveri minden hónap első napján az egész fizetését, majd a családja éhezik, én akkor is ugyanúgy el fogom ítélni, mint ha épp nincs játékgép függőnek titulálva…
    Aki számítógépes játékokkal játszik az legyen annyira értelmes, hogy ismerje meg magát.. Ha úgy érzi túl sokat játszik, akkor vegyen vissza az arcból.. ennyi…
    Én eleve amiatt nem kezdtem bele soha a WOW-ba, és hasonlókba, mert túl sok idő kéne ahhoz is, hogy nem függőként egy egy küldetést megcsináljak…

    Reply

  • Restless

    |

    Heti max. 20óra játék,egyetem,barátnő,és 6 igen válasz…. mondjuk az számít,hogy az igenek egyik fele most van,a másik felét meg még kisgyerekként követtem el?:)

    Reply

  • xvoraz

    |

    @Eyesis Szerintem fontos, hogy a függőséget az ember nem tudja kontrollálni. Ez a betegség lényege. Nem lehet önerőre stb-re építeni.

    Reply

  • Atlasy

    |

    Válasz —-> Promci <----- #14 üzenetére: "ne becézgesd már az embereket is" Aaaahaaaa, szóval eddig nem embereket becéztem. Jó tudni 😉

    Reply

  • Zedas

    |

    1. Mostanában sokkal több időt töltesz nőkön való gondolkodással, a pornóoldalak böngészésével vagy dugással?
    2. Egyre több időt kell a szexnek szentelned, hogy ugyanazt az örömöt okozza?
    3. Próbáltad többször is csökkenteni a nőkkel töltött időt, sikertelenül?
    4. Nyugtalan vagy irritált leszel, ha megpróbálsz kevesebbet szexelni, vagy teljesen abbahagyni, esetleg szerzetesnek állsz?
    5. Szexeltél már azért, hogy problémák vagy rossz érzések elől menekülj? Vagy a feleséged elől?
    6. Hazudtál már családtagnak vagy barátnőnek a nőkkel töltött időt illetően?
    7. Loptál már óvszert, hogy szexelhess? Esetleg áron felül továbbadd a rászorulóknak?
    8. Néha házimunka helyett kézimunkázol?
    9. Néha leckeírás helyett a félszemű kígyóval foglalkozol?
    10. Volt már hogy a micsodáddal töltött idő miatt rosszul teljesítettél iskolai teszten?
    11. Kellett pénzt (kölcsön)kérned, mert szükséged volt rá… és nem adtad vissza? Esetleg elittad?

    6 IGEN NÉHA már súlyosnak számít, 8 IGEN pedig azt jelenti, férfi vagy.

    Reply

  • nypeti

    |

    Válasz Zedas #22 üzenetére:
    Szépen átírtad 😀

    Reply

  • Yashok

    |

    lol

    Reply

  • Csenky

    |

    @20
    Ha valaki nem tudja önszántából feladni a függőségét, vagy nem akarja, annak vége van. Az erőszakkal/gyógyszerekkel való elvonásnak annyi értelme van, mint egy fejlövésnek kb. Legalábbis én úgy érzem, hogy ha nem lenne feltett szándékom, hogy kevesebbet játszak (ami lassan, de biztosan összejön), hanem csak egyik napról a másikra nem lenne lehetőségem tolni, akár kiszámíthatatlan anyagi esemény vagy szimpla “valaki kihúzza a dugót” eljárás miatt, sokkal rosszabb lenne.
    De ezt érzem az alkoholizmusnál is, csak az más mert fizikailag komolyabb függőség, de a környezetemből kiindulva, csak akkor lehet kimászni belőle ép ésszel, normálisan, ha azt tényleg akarja az ember. És az első lépés a felismerése, hogy tényleg függő az ember, és csak utána jöhet a döntés, hogy kell-e neki ez a függőség, vagy meg akar tőle szabadulni.

    Én pl évekig úgy voltam vele, hogy miarákért ne játszanék, ha az egyszer élvezem, és senkinek sem ártok vele. Napi 6-10 órákat lenyomtam, amennyire csak bírtam, suliba meg kialudtam magam… Most a családalapítás küszöbén kezdem csak letenni az egeret egy kicsit, de azért hobbinak biztos meg szeretném tartani a casual gamer-kedést…
    És egyébként, bár függő az voltam, de mégsem érzem magam kevésbé intelligens vagy kompetens személynek emiatt, mert úgy gondolom, hogy egy 5 éves, lassan házasságba nyúló kapcsolatot egy tipikus összesorvadt atom-geek player nem bírna el… Pedig a played time adataim erősen kétségbe vonnak néha. 😀

    Reply

  • Eyesis

    |

    Válasz xvoraz #20 üzenetére: Szerintem alapvetően gyengeségről beszélünk, amit különböző formájában betegségnek nevezünk. Ha valaki elmegy és eljátssza a havi fizetését játékgépen, és közben még jól is szórakozik, majd kölcsönkér, és azt is eljátssza, majd hazamegy és pár hét éhezés alatt nem fogja fel, hogy gyenge, és jobb ha olyan kocsmát keres, ahol nincs játékgép, akkor én nem betegnek hívnám, hanem idióta gyenge jellemnek…

    Azzal, hogy azt mondod beteg, máris megnyugtattad a lelkét, hogy igaziból Ő erről nem is tehet, és majd ha lesz rá gyógyszer lesz pénz kajára is, addig meg csak kihúzza valahogy a család is…

    Persze a játékgépnél még jobban is látható a hátránya, hiszen pénztárcában mérhető… Online játékok kevésbé terhelik meg a pénztárcát, és ha az ember szívesebben lóg a neten a haverokkal, mint a kocsmában, attól még nem lesz se beteg, se szociopata… Ám ha már olyanok elé is a játékot helyezi, amit korábban szeretett, na itt kezd izgalmas lenni… Ugye vagy észreveszi, és zavarja, ezért változtat ha bír, és elég erős hozzá, vagy gyenge és azzal vigasztalja magát, hogy ő függő sajnos… Vagy észre sem veszi, mert esetleg korábban semmit nem élvezett igazán… Ez utóbbi esetben még ha betegségnek és függőségnek is hívjuk, sokkal többet ér az szellemének, mint ha otthon bambulná a tv-t, mert nincsenek barátai…

    Én tökre örülök, hogy vizsgálják ezeket a dolgokat, de annak nem, hogy betegségnek akarják titulálni… mindenki születik egy szellemmel, egy testben, amit úgy fejleszt, ahogy tud, és ahogy akar. Ha gyenge, akkor gyenge, ha erős akkor erős, de a gyenge sem beteg… szerintem…

    Reply

  • Eyesis

    |

    Válasz Csenky #25 üzenetére:
    Na ezzel értek egyet én is, amit Te írtál 🙂

    Reply

  • xvoraz

    |

    Higgyétek el a függőség más, mint a mindennapi tapasztalatunk. A függő embernek pont az a baja, h azt hiszi kontroll alatt tartja a dolgot. “Bármikor abbahgyhatnám az ….ivást”. De ez hamis. Az első lépés, h belássa, függő, nincs kontrollja a dolgok felett. Ez után jöhet a munka ezeken a dolgokon. Az anoním alkoholisták elve, h van egy természetfölötti lény (nem vallásoss isten v ilyesmi) és csak ennek segítségével lehetünk absztinensek. Önerőből NEM. A függőség erősebb. Higgyétek el, ez nem csak a véleményem, hanem tanultam erről.

    Reply

  • bishop523

    |

    A tanulás nem mehet a kockulás rovására!!!!!

    Reply

  • Csenky

    |

    @26, 27
    Én meg azzal értek egyet, amit Te írtál. Egy nagyon fontos aspektus, hogy amikor azt mondják az emberre, hogy beteg, az tényleg rohadtul megnyugtatja, és biztos, hogy semmi késztetése nem lesz az önerőből való változtatásra. Ezt viszont már a saját bőrömön tapasztaltam, nem a függőség kapcsán, egész más témában. De a lényeg, hogy x viselkedésmódomra azt mondták, gyerekkori, saját hibámon kívüli beidegződés, és 1-2 évig simán leszartam. Pár hete világított csak rá valaki, hogy lazán tudok változtatni rajta, ha akarok. És nehéz, és nem jó, és sokáig tart… De igaza van.

    xvoraz: Tudom, miről tanulsz/tál, de

    (…utólag átolvasva ide beszúrnám, hogy nem áll szándékomban kétségbe vonni a tanulmányaidat és a véleményedet, ezért tekints erre is csak szimplán az én laikus véleményemként…)

    Eyesis-nek igaza van a gyengeséggel kapcsolatos dolgokban. Én ugyan nem tanultam róla, de olvastam 1-2 érdekes tanulmányt, és a fontosabb, hogy tapasztaltam dolgokat. Családban is, saját magamon is.
    Az alapvető probléma tényleg akkor van, amikor az ember azt hiszi, kontrollálja a dolgait. Mert az nem is akar változtatni. De ha már valaki belátja, hogy nem normális állapotban van, és változtatni akar, az már tud is változtatni. Ha gyenge a jelleme, akkor van szüksége orvosokra, esetleg “placebo hatás” okán pirulákra. De szvsz az lehet sima c-vitamin is… 🙂

    Ez vajon mennyire off? 🙂

    Reply

  • Crafty_FOX

    |

    Minden ember függő valamilyen mértékben. Vannak additív személyiségek akik jobban és vannak akik kevésbé.

    Reply

  • emeriass

    |

    Nem olvastam el minden hozzászólást, csak leírom:
    4 igen +1 néha ebből sztem 2 igen nem súlyos, mert az egyi ka leckére, a másik a házimunkára vonatkozik, és így 10.-ben azzal, hogy algi tanulok ígyis megvok 4,5-6 azért nem rossz, a házimunkát meg bepótolom, szóval ha ezt így beváltjuk 2 néhára, ami sztem jogos, akkor 2 igen 3 néha, nem vagyok függő ilyen téren, viszont a 30 játékóra sztem lazán megvan, bár ha belegondolok, nagyon sokat nézek filmet gépen, vagy csak ventrizek, szóval nem tom, sztetek?

    Reply

  • fosztogato

    |

    Válasz sweeping #4 üzenetére:
    Egyértelmű: Sex and Drogs and Rock ‘N’ Roll…. erre van szüksége egy 14-15 éves kölyöknek… esetleg elmehet egy könyves boltba venni egy könyvet amit utána elolvas, és netán rászokik az olvasásra és ezáltal kulturálódik netán újra vásárol és megmenti a nyomtatott sajtót és a szakmámat…. ez egy nemes cél lenne a 14-25 éves korosztálytól…. Sőt talán még attól is megmentené a világot, hogy még egy generációnak olyan világban keljen élnie ahol a hozzám hasonlók lesznek a jövő értelmiségei. Én előre félek remélem ti is…. Vár ránk egy szép új világ…

    Amúgy tesztről:
    1.) A játék függőség kinőhető…
    2.) Ha mást is csinál nem para…
    3.) Jobb, mintha a RTL vagy egyéb kereskedelmi csatorna előtt rohadna 30 órát hetente…
    4.) Valaki írta, hogy hetei 35 órát rohad gép előtt emellett sportol és éltanuló… Na ez már skill…
    5.) Tanulás helyett gépezek-e ? Igen, vagy olvasok, vagy melózok, vagy kutyázok vagy kocsmázok, vagy zenét olvasok, vagy csajozok, stb… Vizsga előtt meg imádkozom… Na jó nem olyankor tényleg magolok…
    6.)Zedas által előállított kérdő ív is tökéletes…
    7.)Amúgy tetszett….

    Reply

  • Secondborn

    |

    Én egy-két évet valóban WoW-függőségben éltem le, de leszoktam. Helyette Wiki-függő lettem, minden nap megtervezem, hogy mit fogok csinálni a honlap wiki-jével munka után, és többnyire a betervezett felét tudom csak megcsinálni, igaz, mindig is csak mértékkel láttok hozzá; nem akarok hajnalig ezzel foglalkozni.

    Reply

Leave a comment

You must be logged in to post a comment.